Hatvanegy esztendeje, hogy véget ért a II. Világháború. Emberek milliói haltak meg, városok tucatjai, falvak ezrei váltak rommá. Családok szakadtak darabokra, szülők vesztették el gyermekeiket, feleségek férjüket. Fiatal emberek jövője vált semmivé vagy változott meg alapjaiban.
Akik akkor mindezt elszenvedték, és szerencséjükre túlélték, akármelyik oldalon álltak is, ma már nagyapák, akiknek szavát, ha még van kedvük „mesélni”, hisszük is, nem is. Olyan magától értetődően élünk a körülöttünk lévő világban, mintha az a sok szenvedés meg sem történt volna. Ez a dolgok természetes rendje, az ember nem hordozhatja az emlékek összes súlyát gyermekeiben és unokáiban, mert összeroppanna azok alatt.
Emlékezni azonban mégis kell! Aki elfelejti azt, ami történt, amiből az ő élete is sarjadt, hajlamos arra, hogy elkövesse azokat a hibákat, amelyeket nem szabad elfelednünk. Emlékeznünk kell, és egyben továbblépünk. Nem szabad magunkban hagynunk a mélyre szúrt tüskéket, mert megmérgezhetik mindennapi életünket.A hivatalos politika másként, nagyobb – vagy talán éppen kisebb – távlatokban gondolkodik. Az egyszerü embereknek csak egyvalami jut, az egymáshoz füződő, közvetlen kapcsolatok megteremtése.
Ennek egyik lehetősége az a rendezvény, melynek lebonyolítását immáron másod ízben a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis „Puma” Harcászati Repülőszázadát képviselő Puma Egyesület vállalja magára.Az Egyesület nevét attól a repülőszázadtól örökölte, amely a II. Világháború egyik leghíresebb alakulata volt, és amelynek pilótái közül ma már csak kevesen élnek. A háború alatt fiatalok voltak, akiknek álma a repülés, a levegő birodalmának meghódítása volt. Ölni és meghalni küldték őket, akárcsak kortársaik millióit.Magyarország felett 1944-45-ben vált harctérré az égbolt. Angol, amerikai, szovjet, német, román fiatal emberek repültek át felettünk és sokuknak ez a föld jelenti a végső nyugvóhelyét. Vannak, akiknek sírját évente virágok borítják, vannak, akik jeltelen sírokban pihennek. Fiatal emberek voltak, akik nem katonának születtek, akiket talán évtizedekig vártak otthon, hiába.Minden esztendőben megemlékezünk róluk. Nemzetközi találkozónkra minden repülőt várunk, hogy elrepüljünk az egykori harcok helyszíne, az ismert pilótasírok, a hajdani repülőterek felett, ledobva egy-egy szál virágot, az emlékezés és a köszönet virágait.
A köszönet, mert akikre emlékezünk, nemcsak pilótatársaink a közös történelemben, hanem egyúttal ők azok, akik - bár meghurcolták, bebörtönözték, megbélyegezték őket – újjáépítették a rommá bombázott, kirabolt és megalázott országot, a Hazánkat. Akik felépítve és új életet, célt adva számunkra, közös otthonunkat alakítják Európában. Találkozónkat hagyományteremtőnek szánjuk. Értéke attól függ majd, miként tudjuk értelemmel, barátsággal, megértéssel, szeretettel megtölteni a programokat. A megértéshez néha többet jelent egy pohár magyar bor, egy tál igazi gulyásleves, egy karéj fehér kenyér, mint a hangzatos beszédek.
Ebben várjuk honfitársaink együttmüködését, támogatását, felkínálva cserébe a repülés, az ide látogató repülőgépek semmivel össze nem hasonlítható látványát, amint átrepülnek a festői falvak, a történelmi városok felett, immár békében, jó barátokkal a fedélzeten.
Érdeklődés és jelentkezés : hegege@jetfly.hu szallas@bcmvendeghaz.hu 30/248-4540 30/298-7970
Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, Dánia - az F-35-ösök érkezésével - folyamatosan vonja ki a hadrendből F-16-os vadászbombázóit, melyek értékesítését már korábban meghirdették. A lehetséges vásárló kilétét a napokban hozták nyilvánosságra.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.