Öreg indián az égen

2006. május 23-án, kedden a Lincolnshire vidék fölött egy II. világháborús Dakota típusú repülőgép repült tiszteletköröket. E békés táj lakóinak talán fel sem tünt mindez, ám a gép fedélzetén tartózkodó Harry Lingardnak annál inkább különleges volt ez a nap, ugyanis a 84 éves veterán 62 év után emelkedett újra a levegőbe a jó öreg C-47-essel. Az emlékrepülésen részt vett még Ed Straw repülő főhadnagy, aki a ZA 947 jelü Douglas C-47 (DC-3) Dakota pilótája. Ezzel az örökké emlékezetes eseménnyel fejezték ki köszönetüket Harry Lingardnak egykori katonai szolgálatainak elismeréseként.Harry Lingard, sok háborús bajtársához hasonlóan, az 1. ejtőernyős légideszant-ezrednek volt a tagja. Bevonulása után motorkerékpáros futár, és rádiós kiképzést kapott. Majd 1944. szeptember 18-án jött a bevetési parancs. Négy bajtársával együtt a RAF egyik Horsa típusú vitorlázójában foglalt helyet, ugyanakkor egy dzsipet, egy motorkerékpárt és rengeteg lőszert is bemálháztak hozzájuk. A gépet egy Dakota vontatta egészen Arnhemig, ahol a kijelölt célterületen tökéletes leszállást hajtottak végre. A P. A. Taylor százados vezette csapat - köztük Harry Lingard is - előrenyomult az Arnhem külvárosában lévő Hartestein Hotelig. A bevetés harmadik napján Harry szemtanúja volt egy Dakota lezuhanásának. Megfigyelte azt is, hogy az égő repülőgép pilótája önfeláldozóan végrehajtotta küldetését, és még időben ledobta rakományát a szorult helyzetben lévő brit alakulatoknak. Harry csak később tudta meg, hogy Lord repülő főhadnagynak bátorságáért a Victoria Cross (V. C. = Viktória-kereszt) kitüntetést adományozták posztumusz. A földi harcok során a németek erős tüzérségi tüzet zúdítottak Harry Lingardékra, s ennek következtében a dzsip is használhatatlanul tönkrement. Taylor százados embereivel a közeli erőbe húzódott, ahol más csapatokkal együtt beásták magukat. Eközben érte Taylort a mellkasán a halálos lövés.Harry Lingardot pedig ugyanakkor a felső lábszárán találták el. A sebesültet azonnal bevitték a közeli templomba, hogy bekötözzék. Itt már annyi sebesült volt, hogy csak a padlón jutott hely számára. Az erős és sikeres német ellentámadást követően, a tizedik napon, a járóképesek szélnek eredtek, míg a többeket hátrahagyták. Néhány nap múlva azonban a szökevények is fogságba estek. Először marhavagonokba terelték, aztán a németországi fallingbosteli Stalag 11B táborba szállították őket. A hadifogság sokak számára 1944 szeptemberétől 1945 márciusáig tartott. Harry Lingard azonban felgyógyulása után, az első adandó alkalommal, több sorstársával együtt megszökött, miközben Posumba kísérték. A nappalokat alvással töltötték, és csak éjszakánként haladtak tovább, miközben átvágtak erdőkön, és vizeken keltek át.Egy napon aztán végül angol szavakra lettek figyelmesek, és szerencsére amerikai csaptokkal futottak össze. A menekülteket először is megfelelő egészségügyi ellátásban részesítették, majd végül 1945. április 28-án feltették őket egy Dakotára, mely Angliába szállította a fáradt katonákat.Így aztán nem véletlen, hogy Harry Lingardnak egyszerre több emléke is a Dakota típusú repülőgéphez füződik. A büszke arnhemi veterán tehát örömmel fogadta az emlékrepülésre való felkérést, mert ezzel fejezték ki tiszteletüket az egykori harcosoknak, azoknak, akik közül sokan megsebesültek, vagy életüket áldozták hazájukért.