Európa egén újra szárnyal a legendás Me-262

Első példányként egy kétüléses változat megépítését kezdték meg. Az 1945-ös Messerhez képest a legnagyobb változást a meghajtás jelentette. Az eredeti hajtómüvet, a Jumo 004-et egyrészről csak múzeumban lehetett már látni, másrészről a kiforratlanság és a megbízhatatlanság miatt új erőmüvet kellett találni. Erre mérete és teljesítménye alapján a General Electric business jetekhez is használt J-85 hajtómüve felelt meg. Ezt érdekes módon a GE CJ-610-ből fejlesztették ki, melynek az őse a Jumo erőmüve volt.

A gép sárkánya eközben épült, 2001-re már a befejezéséhez közeledett. 2003. január 3-án levegőbe emelkedett a fehér 1-es számú Me-262B1-C. A pilóta, Wolfgang Caiza első alkalommal 14 percet töltött a levegőben. A tesztrepülések során a repült idő folyamatosan növekedett. A társaság nem elégedett meg egy géppel, és folytatta a projektet. Jelen állás szerint öt repülőgépet akarnak elkészíteni, háromféle modifikációban. A Me-262 A-1c együléses vadász, a B1-c kétüléses gyakorló, és az A/B-1c egy- és kétülésesként is használható változat.

A második gép, a TT, amely egy-két üléses konverzió, 2005. augusztus 15-én emelkedett fel először a betonról, és az első napon már 45 percet töltött a levegőben. A pilóta ismét Wolfgang Caiza volt. Közben a Projekt felvette a kapcsolatot a Messerschmitt Alapítvánnyal Németországban, és bizonyítvánnyal igazolta, hogy az épített gépek tényleg a Me-262-esek. A harmadik gépet 2006. április 26-án már összeszerelt törzzsel és szárnyakkal tolták ki a gyártóhangárból.

A TT-t, amelyet a vörös orrúnak neveznek (az első a fehér orrú), N262MS D-IMTT lajstromjellel látták el, és 2006. január 10-én egy Cargolux szállítógéppel átvitték Németországba. Az EADS és a Luftwaffe által közösen használt manchingi repülőtérre került, és ott 2006. április 24-én Horst Phillips először emelte a gépet a magasba. 

1945 óta nem volt 262-es Németország légterében. A kezdeti 10-20 perces repülési idő már 40 percre növekedett

Hivatalos honlap: www.stormbirds.com