Érdekességek az indiai-amerikai közös kiképzési repülésekről

A sorban ez már a harmadik közös kiképzés volt a két ország légiereje számára.Az előző két alkalommal, amerikai oldalon F-15 típusok vették fel a küzdelmet orosz technológia alkalmazásával, Indiában modernizált MiG-21 BISZ-ekkel, valamint Szu-30MKI vadászrepülőgépekkel. Mint arról már korábban beszámoltunk ezeken az „összecsapásokon” az indiai pilóták győzedelmeskedtek 8:1 illetve 9:1 arányban. Orosz és amerikai specialisták is elismerték az Indiai Légierő pilótáinak magas színvonalú kiképzettségét. Az Indiai Légierő legtöbb alakulatánál a repülőgép-vezetők évi átlagos repülési ideje 300 óra; ez a szám az Egyesült Államokban 250 óra, míg Oroszországban 30-40 óra.

A novemberben lezajlott gyakorlat során az indiai Szu-30MKI a légiharcok többségét megnyerték az amerikai F-16C ellen. A repülések során a MiG-21 BISZ „Bison” is jó eredményeket produkált.

A MiG-21 BISZ „Bison” 60 km-es távolságból felderítette az F-16C-t és az F-16-os is hasonló távolságból derítette a MiG-eket, azonban az amerikai gép fedélzeti rádiólokációs berendezése nagyobb teljesítményü. Amerikai oldalon elemezték a MiG-21 BISZ „Bison”-okkal vívott légiharcokat, és az eredmények ismeretében megnövelték az „levegő-levegő” irányítható rakéták indítási távolságát. Azonban az F-16 típusnál az indítási távolság megnövelése csak úgy volt lehetséges, hogy csökkent az ellenséges célok megsemmisítési valószínüsége. Földi célok támadásban már nem remekelt a MiG-21 BISZ „Bison”. Az indiai pilóták gyönyörüen felépített manőverekkel támadtak, azonban a bombák mindegyike célt tévesztett.

Ma még nincs hivatalos amerikai vélemény a végrehajtott harci cselekményekről és eredményekről, azok csak később várhatóak. Amerikai résztvevők azt mondják, hogy a légiharcok 50:50 %-os sikerrel végződtek.