Messerschmitt Me 323 Gigant

A II. világháború kezdetén a villámgyors német hadmüveletekben fontos szerepet játszottak a szállító és vitorlázó repülőgépek. A francia kapitulációt követően a Wehrmacht Nagy-Britannia megszállására készült elő. A Luftwaffe vezetése ekkor már kereste a lehetőséget egy olyan vitorlázó-szállítógépre, amely nehézfegyverzet – harckocsi, gépjármüvek, lövegek – célba juttatására is alkalmas lett volna. A Messerschmitt tervezőirodában időközben meginduló munkálatokat még az sem hátráltatta, hogy a tervezett inváziót Adolf Hitler végül bizonytalan időre elhalasztotta. 1941 tavaszára elkészült az Me 321 prototípusa, amely elnevezéséhez hüen a háború egyik legnagyobb repülőgépe lett. A modellel szerzett tapasztalatok alapján 1 évvel később már motoros változatát is megépítették Me 323 jelzéssel. Ezek a „Gigant”-ok 1942-44 között álltak csapatszolgálatban. A konstrukciót nagymértékben sebezhetővé tette alacsony sebessége és könnyü szerkezete, emiatt jelentős veszteségeket szenvedett el. Éppen ezért továbbfejlesztett változatait már erősebb fegyverzettel gyártották. Először Észak-Afrika, majd a keleti front hadszínterein végeztek a Gigantok fontos szállítási feladatokat. Egyes példányai a korabeli Magyarországon is megfordultak.

A V9+SA jelzésü Gigantról készült felvétel jól szemlélteti a szállítógép hatalmas méreteit.

A Messerschmitt Me 321 vitorlázógép

A Luftwaffe szállító alakulatai 1939-40-ben főként Junkers Ju 52/3m típusú repülőgépekből és néhány DFS 230 típusú kisebb vitorlázógépekből álltak. Az oldalsó rakodó-ajtókkal tervezett Ju 52/3m-ek csak korlátozott befogadóképességgel rendelkeztek. Ez a gyakorlatban kisebb alegységeket, gyalogsági fegyvereket, lőszereket, üzemanyag-tartályokat és motorkerékpárokat jelentett elsősorban. Már az 1940. május 10-én megindított nyugati hadjárat során bebizonyosodott, hogy a légierő elégtelen szállító kapacitással rendelkezik. Ez a felismerés és a belga Eben-Emael erőd sikeres elfoglalása azonban megerősítette a Reichsluftfahrtministerium (RLM) – azaz Birodalmi Légügyi Minisztérium illetékeseit, hogy szükséges a nagyobb teherbírású típusok rendszeresítése. A tervezés lehetőségét utóbb az „Operation Seelöve” – azaz Oroszlánfóka hadmüvelet, vagyis az angliai invázió előkészületei teremtették meg igazán. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az RLM kiírásában egy olyan fa-, hegesztett fémcsőváz szerkezetü, vászonborítású tehervitorlázó szerepelt, amely képes lett volna 1 db 88 mm-es löveget és féllánctalpas vontatóját, vagy akár egy Pz. II-es harckocsit is szállítani. A fejlesztésre két jelentkező is pályázott. A „Sonderkommando Merseburg” – azaz Merseburg Különleges Különítmény a csupaszárny Ju 322 „Mamut”-tal, míg a „Sonderkommando Leipheim” – Leipheim Különleges Különítmény az Me 321 „Gigant” tervvel jelentkezett. Jóllehet 1940 október közepén a partraszállást végül mégis elhalasztották, a szállítógép koncepciót mégsem törölték. Sőt az RLM október 18-án kiadott közleményében 14 napos befejezési határidőt szabott az érintett feleknek. Az elbírálás győztesének ígéretet tettek arra, hogy lehetőséget biztosítanak 100 db szériagép legyártására. Végül november 1-ére a Josef Frölich konstruktőr irányítása alatt álló Me 321 tervezet készült el hamarabb. A beadványt az RLM-nél megvizsgálták, és mivel megvalósíthatónak tartották, ezért intézkedtek mielőbbi megépítéséről.

Egy Me 321 startrakétákkal való felszállása. A fényképen jól látszanak a vitorlázógép futómüvei.

A Frölich vezette mérnöki gárda november 6-án kezdte meg az Me 321 V-1 prototípus munkálatait. A gép vállszárnyas, fa-, fémszerkezetü, furnérlemez borítású, két részből álló hatalmas vezérsíkkal készült. A szárny kilépőélre hatalmas fékszárnyakat és csürőket terveztek. A szárnyakat a törzshöz, a vízszintes vezérsíkot pedig a farok-részhez rögzítették merevítő dúcokkal. Az együléses pilótafülke a szárny belépőél vonalában helyezkedett el. A monstrum 2 db orr-kereke Messerschmitt Bf 109-es, 2 db fő-futómüve pedig Ju 90-es modellektől származott, amelyeket felszállás után azonnal ledobtak. A leszállás csúszótalpakra történt.Az Me 321 V-1 prototípus 1941. február 21-ére készült el teljesen, majd 25-én Leipheimben, a négymotoros Junkers Ju 90 V-7 repülőgép által vontatva, emelkedett először a levegőbe. A gép üres tömege 12 tonna, kísérleti terhelése ekkor még mindössze 4 tonna volt. Az impozáns méretek miatt kapta végül a Gigant nevet, aminek jobb- és baloldalra nyíló rakodó-ajtóin keresztül könnyen mozoghattak katonák, rámpán pedig jármüvek. Az Me 321 maximális tömegét 22 tonnában határozták meg, de túlterhelés esetén még 27 tonnát is elbírt! A dupla fedélzeten 120-130 fős alegységet lehetett teljes felszereléssel és fegyverzettel elhelyezni. A majdnem 11 méter hosszú szabványos tehertérben elfért akár egy Pz. II. harckocsi és legtöbb változata; vagy egy rohamlöveg, lőszerkészlettel és személyzettel együtt; vagy egy 8,8 cm-es légvédelmi ágyú és nehéz féllánctalpas vontatójármüve, illetve kiszolgáló személyzete; vagy 2 db egyenként 4 tonnás teherautó.

A Messerschmitt Me 321 A vitorlázógép.

A további berepülések alatt, mivel a Ju 90 vonóereje nem volt elegendő, ezért 3 db Messerschmitt Bf 110 C típusú rombolót próbáltak ki vontatógépként. Ez volt az ún. „Trojka” módszer, melyhez 3 db egyenként 120 m hosszú acél vontatókötelet használtak. A repülési feladat végrehajtásánál mindig a felszállás volt a legveszélyesebb müvelet. Ugyanis legalább 1.200 m hosszú futópályára volt szükség, ráadásul a Bf 110-eseknek biztonsági okokból legalább 20 m-es oldaltávolságot kellett tartaniuk egymás mellett. A pilótáknak még arra is figyelniük kellett, hogy a vontatási sebesség nehogy 160 km/h alá csökkenjen. Ezen kívül még az Me 321 orrkerekeit is rögzítették, nehogy a gép váratlanul oldal irányba kitérjen. A felemelkedés megkönnyítésére 8 db, egyenként 500 kg tolóerejü, 30 másodperc égésidejü startrakétát szereltek fel a szárnyak alá, amelyeket kiégés után egyszerüen ledobtak.1941 késő nyarán kezdődött a Messerschmitt AG. leipheimi és Regensburg-obertarublingi üzemeiben az Me 321 A-1 széria gyártása. Az elkészült példányokat az év végén már csapatszolgálatba is állították. Időközben azonban az RLM újabb módosításokat kívánt a Messerschmitt tervezőirodától. Ezért a repülőszemélyzet számát 3 főre emelték, a pilótafülkét páncélzattal látták el, majd a gép védőfegyverzetet kapott MG 15 géppuskákkal, sőt a farokrészbe még egy 20 m-es fékernyőt is elhelyeztek. Az így átalakított Gigantokat Me 321 B jelzéssel gyártották tovább. Az A- és B-szériákból összesen 100 db-ot adtak át a légierő részére.A berepülésekhez hasonlóan, a katonai alkalmazás során, továbbra is számos beleset fordult elő a Bf 110-ekkel, ezért kipróbálták még a Junkers Ju 290 A-1 repülőgépet, ami már jobb vontatási eredményeket mutatott. Megoldást végül a 2 db Heinkel He 111 ikertörzsüvé összeépített öt-motoros, He 111 Z gép hozott, ami a csapatpróbák során a lehető legjobb választásnak bizonyult. A keleti fronton, 1942-43 telén, már ezek a repülőgépek vontatták az Me 321-eket a sztálingrádi légiszállítási hadmüveletben.

A motoros „Gigant”

A légiháborúban bekövetkező változások nyilvánvalóvá tették a Luftwaffe stratégiai átszervezését. Így napirendre került a rendelkezésre álló katonai repülőgépek korszerüsítése is. A Gigant esetében is elég már korán megfogalmazódott az igény motorokkal való felszerelésére. Az Me 321 B-ből fejlesztették ki az Me 323 V-1 és V-2 prototípusokat. A repülőgép szerkezetét megerősítették, ezáltal immár 10.740 liter üzemanyagot lehetett a belső tartályokba tölteni. A szárnyakon a motorok melletti részt lemezekkel borították. A két sorban egymás mellett elhelyezett 5—5 db futókereket félig süllyesztett áramvonalazott gondolába helyezték el. A futómüvek a frontvonalbeli repülőtereken hatalmas terheléseknek voltak kitéve, de a pneumatikus fékeknek köszönhetően egy teljesen feltöltött gép akár 200 méteren belül is biztonságosan meg tudott állni! A törzs végébe farokcsúszót szereltek. Motornak a nem túl erős francia Gnome-Rhöne 14 N csillagmotort választották, amely korábban a Bloch 175 francia bombázógép „erőforrása” volt.

Futómü javítás a DT+IT jelzésü Me 323-ason.

Az Me 323 V1 prototípus 1942 áprilisában repült először 4 db motorral. Az elégtelen teljesítmények miatt a V2 pedig már 6 db motort kapott, ami egyben már az Me 323 D széria mintapéldánya lett. A motorokat úgy szerelték fel a szárnyakra, hogy balra 3 db Gnöme-Rhöne 14N 48-ast, jobbra pedig 3 db 14N 49-est. A továbbfejlesztés következtében a két pilóta és a rádiós lövész mellett, 2 fedélzeti mérnökkel, illetve 2 lövésszel egészítették ki, összesen 7 főre, a repülő személyzet számát.A sorozatgyártást 1942 szeptembertől Leipheimben és Obertraublingban is beindították. Ezek már 6 db 720 LE-s teljesítményü motorokkal és kétlapátú falégcsavarokkal készültek. Egy repülőgép átlagos gyártási ideje ekkor 12.000-15.000 munkaóra között volt. Az Me 323 D-1 szérián az orr-részben 2 db 7,92 mm-es MG 15 géppuskát, a törzs közepére, a szárny kilépőél mögé egy lövésztornyot építettek. Emellett lehetőség volt még arra is, hogy a repülőgépen szállított alegységek katonái 6-8 db MG 34-es, vagy MG 42-es géppuskákkal is tüzet nyithassanak az oldalablakokból. Külön érdekesség, hogy a törzs bal oldalán is kialakítottak egy újabb tehertér ajtót, ami a ki- és berakodás meggyorsítását szolgálta. A D-2-őt a D-1-ből fejlesztették, amelyek már könnyített repülés-elektronikai berendezésekkel készültek, továbbá a meglévő fegyvereit 13 mm-es MG 131-es nehézgéppuskára cserélték. Majd ezután következett a D-6 széria, melynek léghütéses 14 hengeres csillagmotorjai egyenként már 990 LE-s Gnöme-Rhöne 14N 48/49 típusúak voltak. Az elkészült példányokból a tunéziai hadjárat idején alakították meg a KGzbV 323 különleges rendeltetésü alakulatot, amelyik novembertől már bekapcsolódott a Szicília és Észak-Afrika közötti nappali szállításokba. Az Afrika Korps katonái egymás között viccesen csak „Leukoplastbomber”-nek nevezték a Gigantot.

Berakodás közben egy 15 cm-es 18M nehéz tábori löveg és Sd.Kfz. 7 féllánctalpas vontatója. A nehézlöveg 6.304 kg-os, míg a vontatója 11.550 kg tömegü volt.

Az Me 323 D-változatok súlyos veszteségeket szenvedtek Észak-Afrikában. Csak 1943. április 22-én, egyetlen légi csatában, nem kevesebb, mint 14 db Gigantot lőttek le a szövetséges pilóták. Május közepéig a KGzbV 323 alakulatnak összesen 43 db repülőgépe semmisült meg, ebből 29 a levegőben, a maradék pedig a repülőtereken pusztult el, s csupán egyetlen egy példány maradt a tunéziai visszavonulás után.A keserü tapasztalatok alapján gyorsan levonták a megfelelő tanulságokat. A Messerschmitt tervezőirodában a továbbfejlesztett E-szériánál újabb módosításokat vezettek be. Megerősítették a repülőgép szerkezetét, fegyverzetét, illetve motorjait, továbbá növelték üzemanyag kapacitását. Ez lett végül az E-széria, melyből 1943 áprilisától háromféle változatot is gyártottak. Összesen csak néhány darab Me 323 E-1 készült, de már 1.100 LE-s motorokkal. A HDL 131 lövésztornyok a várakozásokkal ellentétben gyengébbnek bizonyultak, ezért az E-2-nél már az erősebb, 20 mm-es HDL 151/20 elektromos müködtetésü típusokat szerelték fel a hordszárnyakra. A rakodó-ajtók 4 db géppuskáját nagyobb kaliberü 13 mm-es MG 131-re cserélték, csakúgy, mint a rádiós-lövész fegyverét is. Ezen kívül leszerelték a másik felső lövészállást és helyette inkább a törzs két oldalán 1-1 db MG 131-es géppuskát építettek be.A KGzbV 323 alakulat teljes pusztulása után a szövetséges vadászok és közepes bombázók fölényét egy komoly tüzerőt képviselő Giganttal próbálták ellensúlyozni. Az Me 323E-2/WT (Waffenträger) jelzésü támogató repülőgépet 11 db 20 mm-es MG 151-es gépágyúval és 4 db MG 131-el szerelték fel. Az összesen 17 fős személyzetből már 12 volt a fedélzeti lövészek száma. A repülőgépet kb. 600 kg extra páncélzattal építették, egyes részeit 20 mm-es acéllemezekkel páncélozták, a lövészfülkéket pedig 90 mm-es szélvédőüvegekkel erősítették meg.A KGzbV 323 maradványait újjászervezték, feltöltötték és átkeresztelték TG 5 névre, amely immár a keleti fronton teljesített szolgálatot a D-1 és D-2 típusokkal. Az 5. szállítóezred 1. századának (1./TG 5) repülőgépei a 4. légiflotta (Luftflotte 4) állományában résztvettek a krími légi-evakuációban. 1944 májusáig már több mint 2.000 bevetést teljesítettek és feladatuk ellátása közben megfordultak Lengyelország, Magyarország és Románia repülőterein is. Az egykori magyar szemtanúk elbeszélései szerint például 1944. június 17-e és szeptember vége között Szentesen is állomásozott 3 db Gigant. 1944 közepétől pedig már csak kizárólag a keleti fronton repültek megmaradt példányai.

 A felvétel tanúsága szerint a Gigant képes volt egy 75 mm-es PAK 40-es löveggel felszerelt Marder II vadászpáncélost is szállítani.

Időközben a teljes programot átadták a friedrichshafeni Zeppelin Léghajógyár GmbH. repülőgépgyártó részlegének. A 6 db Jumo 211R motorral felszerelt Me 323 V16 prototípus a Zeppelin/Messerschmitt ZMe 323 F-1 széria mintapéldánya lett. Csak néhány darab épült meg ebből a változatból. A vontatottan haladó Me 323 V17 prototípus építési munkálatait már nem tudták befejezni a háború végéig. Az F-2 már csak terv maradt, csakúgy, mint a 6 db 1.340 LE-s (984 kW-os) Gnöme-Rhöne 14 R motorral elképzelt G-altípus. Az Me 321 és Me 323 típusokból összesen 201 db-ot, más források szerint 211 db-ot gyártottak.

A Gigant főbb változatai

Me 321 A-1 Az első sorozatgyártott vitorlázó repülőgép 1 fő pilótával és 6 db startrakétávalMe 321 B-1 Második sorozat-szériájú vitorlázó repülőgép egymás melletti kétkormányos változatMe 323 V1 Az Me 323 első prototípusa 4 db Gnöme-Rhöne 14 N 48/49 motorralMe 323 V2 Az Me 323 D széria prototípusa 6 db Gnöme-Rhöne 14 N 48/49 motorralMe 323 D-1 Módosított és sorozatgyártott változatMe 323 D-2 A D-1-ből átalakított változatMe 323 D-6 Az Me 323 D-2 módosított változata, a pilótafülke mögötti rádiósnak 1 db MG 15 géppuskát építettek beMe 323 E-1 Sorozatgyártott változat MG 131 nehéz géppuskákkal felszerelveMe 323 E-2 Sorozatgyártott változat 2 db HDL 151 lövegtoronnyal és 7 db 13 mm-es MG 131 géppuskával felfegyverezveMe 323 E-2/WT Waffenträger, megerősített fegyverzettel, összesen 11 db 20 mm-es MG 151 gépágyúval és 4 db 13 mm-es nehézgéppuskával építettékMe 323 V16 Az F-1 széria prototípusa 6 db Jumo 211 R motorral Me 323 F-1 6 db Jumo 211 R motorral és az E-2 széria fegyverzetével tervezett változatMe 323 F-2 Tervezett változatMe 323 G Teljesen újratervezett szerkezetü, nagyobb szárnyterhelésü repülőgép, 6 db Gnöme-Rhöne 14R motorralMe 323 V17 Építés alatt álló befejezetlen prototípus

 A Gigant belsejéből egy nyolckerekü Sd.Kfz. 263 rádiós jármü bukkan elő. Jól megfigyelhető a rakodótér ajtók szerkezeti kialakítása.