Me-163-asok katonai alkalmazása

Ezt a Staffelt Bad Zwischenahnban az Erprobungskommando 16 állomáshelyén Robert Olejnik százados parancsnoksága alatt szervezték meg. A teljesen feltöltött század július végén Brandisból kezdte meg hadmüveleti bevetéseit. A 2./JG 400 májusban, Oranienburgban alakult Otto Böhner százados vezetésével, amely először a hollandiai Venlo-ba, majd végül Brandisba települt. Július 31-én a két század összevonása után szervezetileg is megkezdődött az osztállyá (Gruppe) szervezés. Az I/JG 400-at azzal a céllal alakították meg, hogy kiegészítő védelmet nyújtson az 1944-ben gyakran bombázott Leuna Müveknek. Majd később hasonló szándékkal telepítették Stargard-Klützow-ba a II. Gruppe-t a Pölitz-i olajfinomító üzemek oltalmazására. Végül 1944 novemberében a JG 400 hivatalosan is repülőezreddé vált, amikor megalakult a II. Gruppe. Az ezred parancsnokának Wolfgang Späte őrnagyot nevezték ki. Az állományukban lévő Me 163 B-1a rakéta-hajtómüves elfogó vadászrepülőgépeket nagy sebessége, de rövid üzemképességi ideje miatt elsősorban csak olajipari objektumok védelmére lehetett alkalmazni.

A JG 400 egyik Me 163 B-1a típusú elfogó vadászrepülőgépe.

Az Me 163-mal elért első légi győzelmeket augusztus 24-én jelentették, amikor 185 db nehézbombázó repülőgép a merseburgi finomítót vette célba. A német pilóták közül Siegfried Schubert őrmester 2 db, míg társai szintén kettő Boeing B-17-est lőttek le. Az USA vadászpilótái közül elsőként Arthur F. Jeffrey csapott össze Me 163-al, míg légi győzelmet november 2-án L. H. Norley aratott egy rakéta-repülőgép felett.1944 szeptemberében az Me 163-as programot azonban váratlan csapás érte. A Leverkusen és Ludwigshaven ellen intézett bombatámadások során a hidrazin-hidrát (C-Stoff) két legfontosabb előállító üzeme olyan súlyos károkat szenvedett, hogy jelentősen lecsökkent a termelés. Ettől kezdve a háború hátralevő részében ebből a hajtóanyagból állandósult a hiány, így a Kometek bevetése csak erősen korlátozott mértékü volt. A JG 400 alakulatnál rendszeresített Me 163 B típusú vadász repülőgépek pilótái rendkívül kevés sikert mondhattak maguknak a rövid hadmüveleti alkalmazás során. Az eredmények elmaradása a biztonságtalan üzemelésben és a rövid repülési időtartamban kereshetők. A hadrafoghatóságot jelentősen csökkentették a keményen végrehajtott leszállások közben megsemmisült gépek nagy száma, amelyek többségét a hajtóanyag felrobbanása, illetve a pilóták elégtelen kiképzése okozott. Emellett a JG 400 alakulat gépei közül néhányat amerikai vadászgépek lőttek le, amikor már kiürült az üzemanyagtartályuk és siklórepüléssel készültek a leszálláshoz.

Feldwebel Siegfried Schubert, a JG 400 egyik Me 163-as pilótája, repülőgépével látható.

A háború végén a légierő vezetése még utoljára megpróbálta az Me 163-asok hatékonyságát megnövelni a szövetséges légiflottákkal szemben. A kísérleti fegyverek közül az R4M levegő-levegő rakétákat is felszerelték, melyekből a Komet szárnyai alatt egyidejüleg 24 db-ot hordozhatott. Ezen kívül ismeretünk van még a Sondergerät 500 (SG 500) „Jägerfaust” – 500. Speciális Felszerelésről, a „Vadászököl”-ről, amely tulajdonképpen egy hátrasiklás nélküli ágyú volt. Az 50 mm-es páncéltörő lövedéket elektromosan indító „vetőcsőből” összesen 5-5 darabot szereltek fel függőlegesen a szárnyakba. Az SG 500-at 1945. április 10-én próbálták ki élesben, amikor sikeresen lelőttek vele egy bombázógépet.A JG 400-nak müködése alatt összesen csak 12 légi győzelmet hitelesítettek. Az I. Gruppe pilótái 14 db saját repülőgép elvesztése árán 9 győzelmet arattak. Közülük a legeredményesebb Olejnik volt, aki egyetlen bevetés alatt 3 db B-17-es bombázót lőtt le, utána következett két-két győzelemmel Siegfried Schubert törzsőrmester és August Hachtel főhadnagy.A háború végéig összesen kb. 400 db Me 163 készült el 11 változatban. E veszélyes üzemü repülőgépekről csak a háború után derült ki, hogy az összes legyártott Me 163-as 80 %-a a fel- és leszállások közben bekövetkezett veszteségek, 15 %-a az irányítás elvesztése és a levegőben bekövetkezett tüzek következtében, míg a légi csatákban csak 5 %-a pusztult el.

Egy Me-163-as megcsodálható a Berlin melletti Gatow-i Repülőmúzeumban.

A II. világháborút számos Me 163-as rakéta-repülőgép túlélte, amiket a szövetséges hatalmak hadizsákmányként lefoglaltak. Ebből az angolok 25 db-ot, az USA 5 db-ot, a franciák 4 db-ot, a szovjetek 3 db-ot, a kanadaiak 2 db-ot és az ausztrálok 1 db-ot kaptak. Napjainkban 5 db brit, 2 db kanadai, 1 db német, 1 db USA, 1 db ausztrál gyüjteményben ismert. A japán légierő által épített J8M1-nek napjainkban csak egyetlen teljes példánya, illetve egy hajtómü nélküli sárkány-szerkezete is létezik.

A cikksorozat első két része:

Üstökös az égen - Messerschmitt Me-163 Komethttp://archivum.jetfly.hu/rovatok/jetfly/honap/05nov/me163/

Az Me-163 technikai adatai és továbbfejlesztett változataihttp://archivum.jetfly.hu/rovatok/jetfly/honap/05nov/me163t/