Születésnap olasz módra – Giornata Azzura 2005

A repülőnapokat szervező szakemberek minden, periodikusan ismétlődő rendezvénynek igyekeznek valamilyen egyedi jelleget, sajátos arculatot adni. Olaszországban a nemzeti büszkeségnek számító Frecce Tricolori születésnapi légibemutatója miről is szólhatna másról, mint a kötelékrepülés csodájáról. Mivel az olaszok is részt vesznek szinte minden jelentős európai repülőnapon nincs nehéz dolguk, amikor a viszontlátogatás megszervezésén van a sor. A világhírü gárda tiszteletére rendezett rendhagyó partin állandó résztvevőnek számít a brit Red Arrows, a francia Patrouille de France, a svájci Patrouille Suisse, valamint a spanyol Patrulla Aguila. Ez már önmagában egy olyan névsor, mely garantálja azt a repülést szerető többszázezres nézőközönséget, mely Európa majd minden országából összesereglik erre a különleges eseményre. Ha pedig ehhez még hozzátesszük a Jordanian Falconst, a Breitling Jet Team-et és néhány vadászgépet, akkor kapunk egy egyedülállóan érdekes airshowt, mely a repülőbarátok naptárában kiemelt helyre kerül majd.

A Frecce Tricolori vezére, Massimo Tamarro integet a közönségnek.

Az Észak-Olaszországban fekvő Udine város közelében található Rivolto légibázison állomásozik az Olasz Légierő 313. százada, ismertebb nevén a Frecce Tricolori, így praktikusan ez a repülőtér ad otthont a „Giornata Azzura” névre keresztelt születésnapi airshownak is. Ez a szombati napjára a sajtó munkatársai valamint a különböző VIP vendégek léphetnek be, vasárnap azonban ingyenes (!) közönségnapot tartanak. Mindkét napon ugyanazt a programot repülik a résztvevők, így senki nem marad le semmilyen látványosságról. A szervezőknek idén is sikerült tartalmas programot összeállítaniuk, melyben a kötelékek produkciói és a szóló gépek váltogatták egymást, sajátos ritmust adva a repülőnapnak. A már korán reggel megnyíló kapukon hatalmas tömeg özönlött a bázisra, pillanatok alatt ellepve a guruló-utak környékét, így a később érkezőknek már csak hátrébb jutott hely. A statikus soron főleg az olasz felségjeles gépek domináltak, melyek közül kiemelném a nemrégen beszerzett és repülőnapokon viszonylag ritkán látható F-16-osokat, valamint a múltat képviselő F-84-est, F-86-ost és G-91-est, ez utóbbi gépek bemutató festésüek voltak.

F-86 Sabre, mely a néhai „Cavallino Rampante” színeiben pompázott.

Kicsit távolabb örömmel fedezhettük fel a magyar Mi-24 Hind harcihelikoptert, mely hatalmas érdeklődésnek örvendett a nézők részéről. Az egyre bővülő olasz Eurofighter Typhoon flotta egyik tagja is ki lett állítva, de láthattunk szerb Super Galeb-et is, valamint számos helikoptert és gyakorlógépet egyaránt.

A „Giornata Azzura” azonban alapvetően nem a földi kiállításról, hanem a légi programjáról híres. A fél tízkor induló show nyitányaként egy zászlóvivő AB-212-es helikopter repült el a nézők előtt, majd pedig egy, a repülés hőskorát idéző replika Zanardo gép következett, melynek gurulásából és felemelkedéséből azonban nem túl sokat lehetett látni. Az ezt követő Eurofighter Typhoon programját azonban már mindenki élvezhette, a fülsüketítő dübörgéssel startoló vadászgép ugyanis alacsonyan végrehajtott, intenzív manőverezéssel kápráztatta el a hatalmas tömeget.

A Typhoon viszonylag rövid, ám annál dinamikusabb repülése – az olasz pilóta szinte végig használta az utánégetőt - megadta a show alaphangulatát.

Az előzetesen kiadott program ezután kicsit módosult, a magyar Mi-24-es helyett ugyanis az olasz HH-3F helikopter kutató-mentő gyakorlatát iktatták be a szervezők, valamint elmaradt a lengyel Iskry kötelék produkciója is. Szerencsére a magyar forgószárnyas a svéd Team 60 kötelék repülése után végrehajthatta nagyszerü bemutatóját, mely osztatlan sikert aratott mind szakmai mind laikus körökben egyaránt. A lengyel kötelék távolmaradásának oka nem ismert, mindenesetre a spanyol Aguila és a svéd Team 60 repülése kipótolta a délelőtti programban keletkezett kis ürt. A köztes időkben a holland Teamwork demo festésü F-16-osa szórakoztatta a közönséget, a rendkívül dinamikus produkció kiemelkedő pillanatai voltak a nagy magasságból szük spirál alakban való süllyedés és a nagy mennyiségü infracsapda szórás. Véleményem szerint a szóló repülések közül a hollandok programja volt a leglátványosabb. Az olasz Tornado leginkább szokatlan foltos festésével és hajtómüveinek dobhártya szaggató hangjával hívta fel magára a figyelmet. Bár a típus manőverezőképessége messze elmarad az F-16-os vagy a Typhoon mögött, a pilóta ezúttal igyekezett mindent kihozni gépéből, ellentétben a hasonló típuson repülő brit vagy német pilóták többségével. A Red Bull kötelék és a Jordanian Falcons egyaránt légcsavaros mürepülő gépeket használ, melyek teljesítménye illetve dinamizmusa alapvetően más, mint a sugárhajtású gyakorlógépekkel repülő csapatoké. A hatalmas hangorkán kíséretében manőverező félelmetes harcigépek között üde színfolt volt ezeknek a fordulékony kis gépeknek a produkciója. Említést érdemel még a lassan kuriózumnak számító, demo festésü osztrák SAAB Draken repülése is, ezt a vadászgépet ugyanis hamarosan már csak a múzeumokban láthatjuk majd.

A Breitling Jet Team L-39 Albatros gépei gyönyörü festésükkel és nagyszerü repülésükkel is kivívták a nézők elismerését.

A délutáni program nagyon gazdagnak ígérkezett. A Breitling Jet Team kék Albatroszai és a Red Arrows vörös Hawkjai „színesítették” a felhősből azúrkékre váltó égboltot. A britek repülése volt talán a legizgalmasabb, néhány új formáció mellett leginkább az volt a különlegessége, hogy szinte pillanatnyi üresjáratot sem engedtek, folyamatosan volt gép a nézők előtti légtérben.

"Vörös Nyilak" az azúrkék égen.

A szóló gépek közül az olasz AMX könnyü támadó gép, és a nagyon furcsa elrendezésü, tolólégcsavaros Piaggio P.180-as tetszett leginkább. Ez utóbbi manőverezőképessége lenyügöző volt, az egyedi formavilágú kis utasszállító hamar a kedvencemmé vált. Leszálláskor a C-130 Herculestől és a G-222-estől gyakran látott „Sarajevo landing”-et mutatta be, nagy sikert aratva. Az F-5 Tiger harcigépekkel repülő svájci Patrouille Suisse nagyon dinamikus, a szétváláskor infracsapda szórással füszerezett bemutatót tartott. A Patrouille de France specialítása az, hogy a különböző formációkat a nézők szeme láttára alakítják ki, a kötelék olyannyira összehangolt repülést mutat be, hogy az alakzatok közötti váltás egészen egyszerünek tünik.

A "Giornata Azzura" fénypontjának természetesen a házigazda Frecce Tricolori bemutatója ígérkezett, melyhez a felvezetést az ismét felszálló Typhoon és a C-27J Spartan szállítógép adta. A vadászgép és az orsozó (!) szállítógép produkciója közben hatalmas ováció kíséretében startra gurult az olasz gárda. A nemzetiszínü füstfelhőbe burkolózó gépek ötös kötelékben szálltak fel, összerendeződés után azonnal megkezdték a záró bemutatót. Magassági korlát nélkül, a füstölőket a szokottnál is többet használva repültek. A rendkívül hálás közönség tapssal jutalmazott minden szép formációt, minden extra manővert. Az egyik csúcspont a különösen látványos összerepülés volt, melynek során a szélrózsa minden irányából közeledő gépek a nézők előtt keresztezték egymást. A Frecce Tricolori leszállása jelentette a repülőnap záró momentumát, a hatalmas tömeg elindult hazafelé.

Sajnos az időközben borulttá váló égbolt nem adott olyan szép hátteret a Frecce repüléséhez, mint mondjuk a Red Arrows-éhoz, ennek ellenére az olaszok repülése nagy élmény volt.

A kiváló hangulatú és a nagy számú kötelékrepülés miatt egyedülállónak tekinthető rendezvényen a beléptető kapuk adatai alapján 480.000 (!) ember vett részt. Stábunk ezúttal is a Forgó Travel Utazási Iroda segítségével jutott el Rivolto-ba, melyért ezúton kívánunk köszönetet mondani.