Canberra felderítőgépek végnapjai

A rendkívül sikeres és elterjedt English Electric Canberra repülőgép prototípusa 1949-ben szállt fel először. A következő évtizedekben számos típusváltozatot fejlesztettek ki az eredetileg bombázónak szánt konstrukcióból, köztük elektronikai és fotófelderítő-, célzsák vontató, valamint elfogóvadász gépek radar operátorainak kiképzésére használt verziókat. Összesen 925 gép készült, melyek közül 773 került a RAF állományába. A fotófelderítő alapváltozat a PR.Mk3-as volt, mely az 1950-es években jelent meg a RAF századainál. A továbbfejlesztett PR.Mk9-es új orr-résszel és nagyobb fesztávolságú szárnyakkal épült, valamint erősebb Rolls-Royce RA24 AVON hajtómüveket kapott, hogy a nagy magasságú bevetésekre alkalmassá váljon.

A PR.Mk9 változat orr-részében horizontális és vertikális felvételezést is lehetővé tevő kamera rendszerek és elektronikai ellentevékenység rendszerek is vannak.

Ez a változat, melyből csak 23 példány épült 1962-ben került rendszeresítésre a RAF marhami légibázisán állomásozó 39. századánál, és több mint négy évtizeden át szolgálatban is maradt. Bár a 39. századot 1982-ben feloszlatták és gépeit más alakulatokhoz osztották be, az alakulat 1992-ben 1. PRU (Fotófelderítő Egység) néven újjászerveződött Wyton-ban. Hosszú pályafutásuk alatt folyamatosan fejlesztették a gépek kamera-, és navigációs-, valamint elektronikai ellentevékenység rendszereit. A század számos különböző hadmüveletben vett részt a világ minden táján, Zairétől Bosznián át Irakig. Miközben a RAF más feladatkörü Canberra gépeit folyamatosan kivonták a szolgálatból, a PR9-esek és az oktató változatú kétkormányos T4-esek napjainkig rendszerben maradtak. A század időközben áttelepült a bensoni légibázisra és gépállománya is folyamatosan fogyatkozott. Jelenleg már csak négy gép van rendszerben, melyek közül az egyik kétkormányos gépet átfestettek a Canberra prototípusának színeire, így tisztelegve e nagyszerü repülőgép páratlan pályafutása előtt. Ez a gép szeptemberben egy rendhagyó bevetés keretében végig fogja látogatni azokat a bázisokat és repülőtereket, melyeken a Canberrák különböző változatai állomásoztak, valamint az egykori English Electric cég Salmesbury-i és Warton-i üzemeit, ahol a típust gyártották.

A WJ874/VN799-es oldalszámú gép 1954-ben épült, pályafutása során számos alakulatban szolgált, többek között a Royal Navy kiképző egységénél mielőtt a 39. századhoz került.

A RAF Canberra gépeinek kivonásával ismét lezárul egy fejezet a repüléstörténelemben, egy klasszikussal megint szegényebbek leszünk. Ismerve azonban a britek hagyománytiszteletét, müszaki kultúráját és hozzáállását, reménykedhetünk, hogy az old timer repülőnapokon azért még néha feltünik majd egy-egy repülőképes állapotban megőrzött példány, hogy méltó emléket állítson ennek a nagyszerü típusnak és páratlan pályafutásának.

A hatalmas szárnyfelület ideális a nagy magasságú repüléseknél.