10+ one night in Bangkok

Persze ott, akkor sok felkérést kaptunk, de ezek csupán elméleti szinten jelentek meg, bár kiosztottunk az ad-hoc készített névjegykártyákból néhány darabot. Aztán kb 2 hónapja jött egy e-mail attól a valakitől, aki még Baselban mondta, hogy neki Bangkokban van Fortis órakereskedése és szívesen venné, ha kilátogatnánk hozzá a Bangkok World Watch 2005 rendezvényre, ami óravásár és kiállítás egyben. Persze, nagyon izgalmasnak hangozott, így levelezésbe, egyeztetésbe kezdtünk. A levelezést tett követte és már úton is voltunk egy 767-es utasterébe. Számomra ekkor vált hihetővé, hogy Imi és én Bangkokba tartunk a szimulátorral. Repülős és repülő őrült szemmel nagy élménynek tünik egy majdnem 11 órás út egy 767-es utasterében, de a tapasztalat már meglehetősen lehangoló volt. Én csupán 183 cm magas vagyok és nem fértem el rendesen, így el lehet képzelni, hogy Imi, aki 2m körül jár, mit érezhetett. Már éjfél volt, mikor elgurítottak minket a beszállóhelytől. Éppen kezdett elviselhetetlen lenni már a levegő az utastérben.  Ezután szépen felszálltunk, ettünk, megnéztünk egy filmet, majd szabadfoglalkozás. Alvás vagy rádióhallgatás közül lehetett választani. Az előző volt akinek ment. Jó horkolók vagyunk Imivel, viszont nem jó alvók. Így többen tudtak aludni a repülőn és minket sem lincselt meg senki., nem szállítottak ki. :)

Leszálláskor megdöbbenve vettük észre, hogy a beton mellett golfpálya üzemel. Nem tudtuk, nem értettük miként lehetséges ez, hiszen a repbiztonság, szeptember 11 stb. mind komolyabb óvintézkedést kíván, nem golfozókat repkedő, kemény labdákkal. Elképzelni nem nehéz, hogy egy golflaszti mit rendezne egy hajtómüben, míg átmenne rajta. Kb mint dédnagyi antik porcelán teáskészlete a Minimatban centrizés közben. Sokáig nem volt időnk tanakodni a dolgon, mert mennünk kellett azzal a 220 emberrel, akik még a gépen voltak. Átmentünk az útlevél ellenőrzésen, majd be akartuk vallani, hogy van nálunk egy majdnem komplett PC, két garnitúra X45, pedál, fejmozgásérzékelő, stb stb. mire csak megkérdezték, hogy itt akarjuk hagyni, vagy visszavisszük? Megmondtuk, hogy nem hagyjuk itt, mire előzékenyen a „Zöld folyosó” felé irányítottak. A cirka 50-100 taxis között,  - akik a váróban vadásztak utasra – megtaláltuk azt, aki értünk jött. Ami ezután következett, már kicsit keményebb volt. Kiléptünk az utcára, ahol 32-35 fok és kb 99%-os páratartalom várt, majd „adott egy állast” Welcome in Bangkok felkiáltással. Gyakorlatilag azonnal vizesek voltunk, már csak a fékezetthabzású kellett volna meg egy kis öblítő. Szerencsére a taxi amivel értünk jöttek fullos volt, így a kellemes bőr belső mellé egy kifogástalanul müködő légkondi is társult. A közlekedés volt a következő, ami izzasztó volt. Az irányjelző jelentéktelensége eltörpült a kresz és a záróvonal semmibevevése mellett. Örömmel láttuk, hogy a kresz senkit nem akadályoz a vezetésben. Előzékenyen hátra ültem és ezt meg is tartottam egészen a hazatérésem pillanatáig. Imi ezt később többször is megjegyezte, érdekes, hogy én hátra akarok ülni, holott ez rám nem jellemző. Hát, változunk, alkalmazkodunk.  

A szállodában  ledobtuk a felesleges csomagokat, kiválogattuk a pc-alkatrészeket, majd irány a helyszín, ahol a kiállítás lesz, ahol mi leszünk. Az épület, ami a rendezvénynek helyt adott, egy plaza, viszont háromszor akkora, mint ami nálunk a nyugatinál áll. Én nem szeretem ezeket a helyeket egyéb okokból kifolyólag, de ez valahogy más volt. Nem volt olyan rideg. Talán az emberek miatt, vagy az okos színmegválasztás miatt, vagy éppem a légkondi miatt :), de valahogy kellemes, leszámítva azt, hogy elég zajos volt. Bangkokban minden sokkal színesebb, minden sokkal édesebb vagy csípősebb mint itthon, de mindenki mosolyog a másikra és nem acsarkodnak, nem tolakodnak, nem tiporják egymást az emberek. Nincs közönséges kiabálás, udvariatlanság, nem harapják le egymás fejét a szerelmespárok nyilvánosan csókolózás címszóval, egyszóval kellemes a légkör. A döbbenetes az volt, hogy 11 nap alatt egy ittas embert láttunk, pedig ezrekkel találkoztunk, ezreket láttunk!!!Bőven lenne mit tanulnunk egymástól oda-vissza. A rendezvény a tetőtérben van (augusztus 7-ig tart) és amikor szerelni mentünk még állt a kiállítóterem légkondicionálása. Egy tekercs papír segítségével törölgettük magunkat a gépösszerakás alatt, mert félő volt, hogy a rólunk lehulló izzadtságcseppek tönkreteszik a gépet. Végül összeállt a rendszer, rögzítették a gázkart, a joyt és indulhatott a tesztelés. Szerencsére mindenki kirepülte magát hamar és mehettünk enni valami „táj jellegüt” :) és vissza a szállodába lefeküdni aludni, mert az 5 óra eltolódás, a meleg teljesen kimerített minket.

A thai gyorsétteremben evett ételek, ágak igen érdekesek voltak. Volt olyan, ami kimondottan ízletes volt és persze volt ami kevésbé. Másnap kitaxiztunk egy kisérővel a helyszínre. Izgultunk, hiszen a megnyitó napja volt, sok közismert személy jelenlétével és nem tudtuk, hogy miként bírja majd a gép a terhelést ebben az extrém melegben, párában. A megnyítóra meghívottak között volt politikai vezető, katonai vezető és filmszínész is. Páran a színészek közül kipróbálták a szimulátort is, de előtte megnézhették Imi mürepülését egy 42”-os plazmán.

Az egész rendezvényen egy, az átlagostól, a megszokottól eltérő dolog volt, az a mi szimulátorunk volt és természetesen tömegek jöttek, hogy lássák mi is ez. Már láttuk, a gép bírja, csak majd mi bírjuk e, ez még nem volt tisztázott. Az időjárás elfogadható lett a teremben, és ezzel elkezdődött eddigi leghosszabb szimulátorozásunk a nagyközönség számára, előtt.Ettől kezdve főleg ebben merült ki minden napunk, leszámítva a hotelban még ébren eltöltött pár órát. Imi viszonylag hamar asszimilálódott, én viszont sztenderd nem tudtam elaludni hajnal 3 előtt. A ötödik napon már elég „jól” éreztem magam, de a napi fél liter jó eszpresszó kávé bevitele után már nem volt gond.

Azért volt két nap, amikor volt alkalmunk pár órát eltölteni az igazi belvárosban. Ez idők alatt látottak életreszóló emlékek lesznek. Kicsit átértékeltük a „szmog” és a „forgalmi dugó” jelentését. Nekem, akkor ott kicsit visszataszító volt az egész, mert túlzsúfolt, koszos, büdös és meleg. Elütött majdnem egy óriáscsótány az utcán, elaszaladt egy macska méretü patkány Imi és közöttem a járdán és a pirított svábbogár szaga sem volt meggyőző az utcai büféstől. De vannak igazán szép és egzotikus helyek is, ahová érdemes elmenni, megcsodálni. Most, hogy megértek bennem a dolgok, átgondoltam a látottakat, csináltam egy mérleget, így bátran állítom, hogy szívesen visszamennék, mert ezeket leszámítva – vagy éppen beleszámítva – izgalmas, érdekes és barátságos hely Bangkok. Ami igazán vonzó benne, az az embereknek köszönhető. Ök teszik vonzóvá. Egy igazi világváros, hatalmas forgatag és Murray Head 1984-es One night in Bangkok címü számából idézve:

"A little flesh, a little historyI can feel an angel sliding up to me"