A RIAT otthona - RAF Fairford Air Base

A fairfordi légibázis kiépítése 1944-ben kezdődött meg, a normandiai partraszállás előkészületeinek keretében. Ebben az időben a szigetországba érkező hatalmas mennyiségü hadianyag fogadására és több százezer amerikai katona elhelyezésére számos repülőtér és katonai tábor létesült, kiegészítve a RAF és a brit hadsereg már meglévő infrastruktúráját. A fairfordi repülőtéren kezdetben szállítógépek és hatalmas csapatszállító vitorlázógépek állomásoztak, melyek a D-napon aktív szerepet vállaltak a sikeres partraszállásban. A háború hátralevő részében a harcoló alakulatok ellátásában vettek részt az innen felszálló gépek, majd a béke beköszöntével átmenetileg csendesebb évek következtek, melyek azonban a nagy átalakulás kezdetét jelentették.

Ezen a felülnézeti képen jól láthatóak a hatalmas állóhelyek és a szokatlanúl széles gurulóutak.

A hidegháborús szembenállás fokozatos kialakulása ugyanis arra kényszerítette az amerikai katonai vezetést, hogy fokozza hadászati légierejének jelenlétét Európában. Ez a döntés érintette a fairfordi bázist is, melyet kijelöltek a bombázók leendő támaszpontjául. A hatalmas stratégiai bombázók azonban speciális igényeket támasztottak a fogadó repülőterekkel szemben, így számos beruházást kellett végrehajtani (hosszabb felszállópálya, szélesebb gurulóutak, nagyobb hangárak és állóhelyek, speciális bombaraktárak, stb.) melyek évekig elhúzódtak. Az első Convair B-36 Peacemaker bombázók 1953-ban települtek a repülőtérre, majd nem sokkal később B-47-esek is érkeztek.

Európa egyik leghosszabb felszállópályájával büszkélkedhet Fairford.

Számos újabb átalakítást követően az 1960-as években ez a repülőtér adott otthont a Concorde tesztjeinek is, melyek egészen 1978-ig folytatódtak. Időközben az Amerikai Légierő különböző alakulatai felváltva használták a repülőteret előretolt bázisként. Állomásoztak itt KC-135-ös légiutántöltő gépek és B-52-esek egyaránt, attól függően, hogy az aktuális katonapolitikai helyzet mit kívánt. Az európai hadszíntéren a Szovjetunióval szembeni stratégiai erőegyensúly fenntartásában fontos szerepet töltött be ez a bázis, ugyanis az USA-ból napok alatt előre lehetett ide telepíteni akár egy komplett bombázó ezredet is minden ellátó és kiszolgáló egységével egyetemben.

Egy Rockwell B-1B Lancer látható az egyik hangár előtt.

Az 1990-es években a bázis tartalék állományba került, nem használták folyamatosan az amerikai alakulatok, azonban a készültségi állapot megmaradt, krízis esetén gyakorlatilag órákon belül alkalmas a B-52-esek és a B-1-esek fogadására és kiszolgálására. Erre sor is került az 1999-es Jugoszlávia- és a 2003-as Irak elleni hadmüveletek alkalmával.

Különlegesség, hogy az amerikai ürsiklók tartalék repülőtereként is szolgál a bázis. Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudna leszállni valamelyik ürsikló az USA-ban kijelölt repülőtéren, akkor ezt Fairfordban is megteheti, minden készen áll a fogadására. A B-2-es lopakodók számára is kialakítottak speciális hangárakat, így az Indiai-óceánon található Diego Garcia mellett Fairford-ból is bevethetőek ezek a repülőgépek, melyek békeidőben kizárólag az Egyesült Államok területén állomásoznak. 

Fairford az utóbbi évtizedben azonban elsősorban a RIAT kapcsán vált híressé, melynek - egy rövid időszakot leszámítva, amikor felújítás miatt Cottesmore-ban rendezték meg - minden évben otthont ad. A hatalmas kiterjedésü bázis ideális helyszín egy ekkora volumenü rendezvénynek, melyen több száz repülőgép és közel 200ezer ember jelenik meg minden évben.

A fairfordi légibázis stratégiai jelentősége mellett kiváló jelképe is egyben a hagyományosan szoros brit és amerikai katonai szövetségnek.