Mirage 2000, a delták királynője

A típus kifejlesztésének története

A Marcel Dassault által vezetett tervezőiroda 1972-ben a saját költségén látott neki egy repülőgép kifejlesztésének. Ehhez az akkor fejlesztés alatt álló ACF (Avion de Combat Futur, a jövő harci repülőgépe) szolgált alapul, amivel a Francia Légierő Mirage III és F.1 típusú repülőgépeit kívánta leváltani. Ez a típus azonban túl drágának és nagynak bizonyult ahhoz, hogy export sikereket is elérhessen, ezért döntött Dassault a kisebb és könnyebb változat kifejlesztése mellett. Ez a döntés, később jó lépésnek bizonyult, mivel a jelentős fejlesztési költségeknek köszönhetően a francia kormány 1975-ben törölte az ACF projektet. Ekkor Dassault alternatívaként javaslatot tett az időközben Mirage 2000 megjelölést kapott könnyebb változat rendszeresítésére. Ezt 1975. decemberében a Francia Védelmi Bizottság jóvá is hagyta, és négy prototípus legyártására adott megrendelést. Míg az eredeti tervekben az ACF-t elsősorban csapásmérő feladatkörre szánták, addig az új változat elsősorban vadászrepülőgépnek készült és csak másodsorban szánták csapásmérésre.

A korai vadász változatú Mirage 2000-esek még fekete radarborítást kaptak

Az új repülőgép szerkezeti kialakításánál visszatértek a Mirage III konfigurációjához. A Mirage III vízszintes vezérsík nélküli deltaszárnyas kialakítása kiváló nagysebességü, nagy magasságú repülési jellemzőkkel rendelkezett. A deltaszárny jelentősen nagyobb felülettel rendelkezik a hasonló fesztávolságú nyilazott szárnyhoz képest. Emellett belső térfogata is nagyobb, ahol több tüzelőanyagot és egyéb berendezéseket lehet elhelyezni, a szerkezeti kialakítása is egyszerübb, és nem utolsó sorban kisebb a radarkeresztmetszete. A vízszintes vezérsík hiánya, pedig jelentősen csökkenti a repülőgép légellenállását. Ez a konfiguráció azonban jelentős hátrányokkal is jár. A nagy húrhosszúságú szárnytő jelentős légellenállással rendelkezik a fordulókban, ami energiavesztéssel jár, így rontja a repülőgép manőverező képességét kis sebességen repülve. A másik hátránya ennek a kialakításnak, hogy a magassági kormányok helyett a szárny kilépőélén elhelyezett elevonokat kell alkalmazni. Ezeket a fel- és leszállás során felfelé kell kitéríteni, ami felhajtóerő csökkenéssel jár, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Ezt csak a nagyobb sebességgel lehet kompenzálni, megnövelve ezzel a fel- és leszállási út hosszát, emellett a nagyobb leszálló sebesség nagyobb terhelést is jelent a futómüvekre, valamint azok bekötésére. A technika fejlődése azonban lehetővé tette ezen hiányosságok kiküszöbölését. A Mirage 2000-nél a repülőgép aerodinamikai középpontja a súlypont elé került, így a repülőgép stabilitás szempontjából instabil lett, jelentősen javítva ezzel a repülőgép manőverező képességét. Ezt az időközben kifejlesztett elektronikus kormányvezérlő rendszer alkalmazása tette lehetővé. Emellett a szárny belépőélén orrsegédszárnyat helyeztek el, ami kitérítve növeli a felhajtóerőt, csökkentve ezzel a fel- és leszálló sebességet. A kétszekciós orrsegédszárny manőverező repülés közben a repülési helyzetnek megfelelően automatikusan is kitér, tovább javítva ezzel a repülőgép kissebességü manőverező képességét. A repülőgép erőforrásának az ACF számára kifejlesztett SNECMA M53 kis kétáramúságifokú gázturbinás hajtómüvet választották.

Az Indiai Légierő Mirage 2000 vadászgépei kötelékrepülés közben

Marcel Dassault elképzelése szerint a repülőgép már 1982-ben szolgálatba ált volna, de a fejlesztési munkák késtek. A repülőgép első prototípusa 1977. végére készült el, majd 1978. március 10-én került sor a gép első felszállására Jean Coreau berepülőpilótával a fülkében. A berepülési programot követően 1982-ben indult a típus sorozatgyártása. Az első sorozatgyártott példány 1982. november 20-án emelkedett először a levegőbe. A csapatpróbákat követően a típus „C” vadász változata 1984-ben lépett szolgálatba, melyből 124 darabra adott megrendelést a légierő. A repülőgép kétüléses „B” kiképző változatát is megrendelte az Armée de l Air. Ennek első prototípusa 1980. október 11-én repült először, majd 1983-tól indult a sorozatgyártása.

A Mirage 2000 különböző típusváltozataiból mindeddig közel 700 darab készült, melyeknek mintegy felét a Francia Légierő üzemelteti. A külföldi üzemeltetők között megtalálható Egyiptom, India, Görögország, Peru, Katar, Tajvan és az Egyesült Arab Emirátusok. A Dassault emellett még számos országban tenderezteti a típus „Dash-5” és „Dash-9” változatait.

A Taiwani Légierő a Mirage 2000-eseket elfogóvadász feladatkörben alkalmazza

A Mirage 2000 típusváltozatai

Mirage 2000C: A típus együléses alap változata, amelyet vadász feladatkörre optimalizáltak. Korlátozottan csapásmérésre is alkalmazható. 1985-ben lépett szolgálatba a francia légierőnél.

Mirage 2000B: A „C” típus kétüléses kiképző változata beépített fegyverzet nélkül. Képességei megegyeznek az alapváltozatéval.

Mirage 2000E: Az alapváltozatú Mirage 2000 export verziójára használt jelölés. A változatot alkalmassá tették az ATLIS II lézeres célmegjelölő konténer hordozására, bár nem minden megrendelő vásárolta azt meg hozzá. A repülőgépeket a gyengébb képességü RDM+ fedélzeti lokátorral szállították. Az Indiának leszállított első 26+4 példány a gyengébb M53-5 sorozatú hajtómüvekkel lett szerelve. Az Egyesült Arab Emirátusoknak (Abu Dabhinak) nyolc darab speciálisan felderítő feladatkörre szánt „RAD” változatot is szállítottak, amelyeken a SLAR 2000, a COR 2 és az AA-3-38 HAROLD konténereket lehet alkalmazni.

Mirage 2000N: A típus nukleáris csapásmérő változata, amit a kétüléses „B”-ből fejlesztettek ki. A változat első prototípusa 1983. február 2-án emelkedett először a levegőbe, majd 1988-tól állt hadrendbe a Francia Légierőnél. A K-2 szériát hagyományos csapásmérésre is alkalmassá tették, de precíziós fegyverzet nélkül.

Mirage 2000 N

Mirage 2000D: Az „N” változatból kifejlesztett hagyományos csapásmérő változat, mely precíziós fegyverzettel is rendelkezik. A verziót a Jaguárok kiegészítő típusának szánták, amit éjjel és rossz látási viszonyok között is be lehet vetni. A repülőgép prototípusa 1991. február 19-én szállt fel először és 1995. áprilisában lépett szolgálatba az Armée de l Air-nél.

Mirage 2000-5: A típus többfunkciós továbbfejlesztett változata, javított elektronikával, többek között az új RDY fedélzeti lokátor beépítésével.  A típus első prototípusát egy „B” változat átépítésével hozták létre, amely 1990. október 24-én repült először. A típus első megrendelője Tajvan volt, amely 48 darab együléses Mirage 2000-5EI-t és 12 darab kétüléses Mirage 2000-5DI-t rendelt. A Francia Légierő is megrendelte 37 darab korábbi „C” változat átépítését a standardnak megfelelően, hogy betöltsék az ürt a Rafale szolgálatba lépéséig. A típusból még Katar rendelt 1994-ben 9 együléses és 3 kétüléses példányt.

A Mirage 2000-5 több fegyverfelfüggesztési ponttal rendelkezik mint elődei

Mirage 2000-9: A „Dash-5” modifikáció továbbfejlesztett változata. Lecserélték a repülőgép navigációs rendszerét az új Thales Totem 3000 típusú GPS-szel egybeépített lézergiroszkópos inerciális navigációs rendszerre, amely együttmüködik a gép terepkövető rendszerével. A típus központi számítógépét is felváltotta a Rafale-n alkalmazott eszköz. A kiszolgálás egyszerüsítése érdekében a repülőgépet fedélzeti oxigén előállító berendezéssel is ellátták. A repülőgépre az új típusú Damocles célmegjelölő és a Nahar navigációs konténer is függeszthető, amelyek együttmüködnek a továbbfejlesztett RDY-2 típusú fedélzeti lokátorral. Az új változat elektronikai harceszközeit is továbbfejlesztették az ICMS 3 standardra. A „Dash-9” verzió első megrendelője az Egyesült Arab Emirátusok volt, amely korábban beszerzett 30 gépének modernizálását is megrendelte. A következő vásárló Görögország volt, amely 15 új repülőgép mellett szintén megrendelte 10 korábbi gépének a modernizálását is.

Folytatjuk... A cikk második részében a típus részletes müszaki ismertetésére kerül majd sor.