An-2-esek Magyarországon

Magyarországon alapvetően 7 változatot alkalmaztak, illetve alkalmaznak a mai napig is. Ezeket a németországi Drezdában (An-2T), a Szovjetunióban (An-2M), valamint a lengyelországi PZL-Mielec gyárban gyártották (P, PF, PS, R, T, TP). Legnagyobb számban a mezőgazdasági „R” változatot használják.

Az első An-2-esek a drezdai gyárból érkeztek Magyarországra a Magyar Néphadsereg légierejéhez, ahol csak rövid ideig voltak rendszerben. A legelső példány egy An-2T típus volt, gyári száma: 16210. A gép 1956. április 10-én érkezett Budaörsre a 16. Önálló Szállítórepülő Századhoz. Színe hadi világoszöld volt, magyar katonai felségjelzéssel és nagyméretü, fehér, 10-es oldalszámmal. Első személyzetként Tímár László főhadnagy, Baki Kálmán hadnagy, Mórocz József hadnagy, Tamási Lajos hadnagy repülőgépvezetők és Reiter József törzsőrmester, technikus vett részt a típusátképzésen, melyet a géppel érkező kapitány, a szovjet Batalov százados irányított.

A gép rendszerbe állítása éppen kapóra jött a magyar ejtőernyős válogatottnak, melynek tagjai az 1956. július 29. és augusztus 4. között Moszkvában, a tusinói repülőtéren megrendezett III. Ejtőernyős Világbajnokságra készültek, ahol ebből a típusból kellett az ugrásokat végrehajtaniuk. A felkészülés Alagon történt a szovjet Arisztov mesteroktató irányításával. A hadseregtől kölcsönkapott An-2-sel 1956. május 15. és július 15. között 65 felszállást hajtottak végre ebből a célból.

Még ugyanebben az évben, október 19-én megérkezett a második példány is. Színe az első példányénál sötétebb hadi zöld volt. A 05-ös oldalszámú gép gyári száma: 16805.

A gépek viszonylag keveset repültek a légierő kötelékében. Utolsó katonai felszállásukat 1956. október 31-én teljesítették Budaörsön. 1957 áprilisában Tímár László főhadnagy repülte át a 05-ös oldalszámú gépet Taszárra, ahol néhány polgári pilótát átképzett a típusra. Ezt követően, májusban mindkét gépet átadták a MÖHOSZ-MRSZ-nek, Alagra.

A 16210-es gyári számú gép a HA-ANA, a 16805-ös pedig a HA-ANB polgári lajstromjelet kapta. Elsősorban ejtőernyős kiképzésre használták őket, de végeztek velük útvonalrepüléseket is. 1962-ben az eredeti V-509A-D7 típusú kardlégcsavart V-509A-D9 típusú, egyenes tollú légcsavarra cserélték.

Az MHSZ 1962-ben Lengyelországból újabb két An-2T típusú repülőgépet vásárolt, ejtőernyős kiképzés céljára. A gépek lajstromjele HA-ANC (gyári szám: 1G2721) és HA-AND (gyári szám: 1G2722) volt. (A lengyelországi PZL Mielecben gyártott An-2-esek gyári számait a következőképpen jelölték: 1Gssnn, illetve 1Gsssnn, ahol az "ss" illetve "sss" a sorozatszám, az "nn" pedig a sárkány száma az adott sorozatban). Színük világos szürkéskék, középkék díszítéssel.

Egy korai An-2-es, a HA-ANK Sármelléken

(Fotó: Temesvári Jenő)

1966-ban térképészeti célokra két darab An-2M típusú repülőgép érkezett a Szovjetunióból. Ezek a gépek a HA-ANE (gyári szám: 500402) és a HA-ANF (gyári szám: 500403) lajstromjelet kapták. Eredeti színük homoksárga volt. A gépeket a Malév mühelyeiben alakították át a speciális felszerelések befogadására és müködtetésére. A vezetőfülkéből való jobb kilátás érdekében a jobb oldali pilótaülés oldalablakát is átalakították. A gépekkel különböző légi fényképező és térképészeti regisztráló feladatokat végeztek. Az 1968-as csehszlovák események idején szállítógépként használták az akkor már módosított festésü gépeket. Törzsükre felkerült az egyezményes jelként alkalmazott kettős piros gyürü.

1966 végén a Repülőgépes Növényvédő Állomás (RNÁ) 10 darab An-2M típusú repülőgépet vásárolt a Szovjetuniótól. A gépek színe egységes világossárga volt. Lajstromozásuk HA-MHA-tól egészen HA-MHJ-ig terjedt. A HA-MHI lajstromjelü gép kétkormányos volt, amellyel többnyire kiképzőrepülést folytattak Budaörsön.

1968-ban szovjet irányítással geodéziai kutatórepüléseket kezdtek az ország területe felett. Ezt a munkát először az CCCP-91742-es lajstromjelü szovjet An-2ZA repülőgéppel végezték, majd rövidesen ugyanezen a gépen átképeztek néhány mezőgazdasági pilótát is. E célra az RNÁ állományából a HA-MHF lajstromjelü gép került átalakításra, melynek pilótája Gál Ferenc volt.

1970-ben az RNÁ további gépeket vásárolt, ám ezek már lengyel gyártású An-2R változatok voltak. Lajstromozásuk HA-MHK-val kezdődött. Színük a korábbiaknál halványabb krémsárga volt, kék orrburkolattal, amelytől csak a szürkéskék színü HA-MHR lajstromjelü gép különbözött.

Ugyancsak ebben az évben az RNÁ átvette a térképész munkarepülés feladatkört is, ezért erre a célra An-2PF típusú gépeket vásárolt. Az első ilyen gép a HA-YHA lajstromjelet kapta (gyári szám: 1G15113), majd folyamatosan került szolgálatba a HA-YHB (gyári szám: 1G18144) és a HA-YHC (gyári szám: 1G18145), később pedig a HA-YHD (gyári szám: 1G18736) és a HA-YHE (gyári szám: 1G18737) is. A térképészgépek festése a felső részen fehér volt, alul sárga, a törzs középvonalán piros elválasztó díszítéssel. Speciális felszerelésüket általában RC-8 és RC-10 típusú légi fényképező berendezések képezték NKPB-7-es célzókészülékkel.

Sétarepültetést végző An-2-esek a budaörsi repülőnapon

(Fotó: Temesvári Péter)

1972-ben az RNÁ átvette az MHSZ-től a HA-ANE és a HA-ANF lajstromjelü térképészgépeket is. Nagyjavításukat követően mindkét gép az RNÁ gépekre jellemző festéssel repült.

1973 során a honvédség 3 darab lengyel gyártású An-2P változatú repülőgépet szerzett be, amelyek színe szintén hadi zöld volt. A gépek a HA-ANG, HA-ANH és HA-ANI polgári lajstromjeleket kapták, és vegyes, katonai-polgári személyzettel rádiófigyelői és bemérői feladatokat végeztek 1990-ig.

Az MHSZ gépparkjának bővítése céljából 1987 áprilisában ismét két An-2T típusú repülőgépet vásárolt, amelyek a HA-ANP (gyári szám: 1G22409), és a HA-ANR (gyári szám: 1G22410) lajstromjeleket kapták. Festésük hadi zöld, fekete lajstromjelekkel. 1988-ban folytatódott a gépek beszerzése, és júniustól kezdődően az év végéig újabb 6 darab, különböző változatú An-2-es érkezett a sportrepülők számára, HA-ANS-től HA-ANX-ig történt lajstromozással.

A MALÉV Repülőklubja 1988. április 26-án vásárolt egy An-2TP típusú gépet, amelyet a vállalat színeire festve, HA-YHF lajstromjellel vettek használatba (gyári szám: 1G22413).

Az időközben selejtezett és külföldre eladott, MHSZ tulajdonú An-2-esek (HA-ANA Németországba került, ahol Hermeskeilben a Flugausstellung Leo Junior múzeumban lett kiállítva, a HA-ANB szintén Németországba, a HA-AND pedig az USA-ba került) példáján felbuzdulva, a NOVEX külkereskedelmi cég két darab kiselejtezett An-2T típusú gépet vásárolt a Lengyel Néphadsereg haditengerészetétől. A beérkezés után a szükséges javításokat Budaörsön végrehajtották, majd a gépek HA-ANJ (gyári szám: 1T12618, korábbi oldalszáma: 2618) és HA-ANY (gyári szám: 1T12619) lajstromjellel magyar nyilvántartásba kerültek. Mivel a légügyi hatóság az átadott lengyel okmányokat nem fogadta el, illetve a gépek alkalmassági bizonyítványának kiadását teljesíthetetlen feltételekhez kötötte, a cég e téren csak annyit tudott elérni, hogy a HA-ANY lajstromjelü gépre egyszeri kirepülési engedélyt szerzett, s azzal egy külföldi vállalkozónak eladta. A másik gép évekig álldogált Budaörsön, mígnem Bircsák Károly repülőgép-restaurátor tulajdonába került.

A honvédség a korábban a sportrepülőktől selejtezett (M állományú) gépek pótlására 1990-ben 5 darab An-2-est vásárolt, amelyek HA-ABA-tól HA-ABF-ig lettek lajstromozva, majd a Magyar Repülőszövetség különböző klubjaihoz kerültek.

1991-től a különböző magáncégek, önállósult repülőklubok, mezőgazdasági repülő társulások sorra vásárolták meg a felbomló Szovjetunió An-2-eseit. A sport- és munkarepülőgépek nyilvántartásba vétele a HA-ABA, a mezőgazdasági gépeké pedig a HA-MAA-val kezdődő lajstromjelsorral történt meg.

Szúnyog írtáshoz készítik elő a permetszert Matkópusztán

(Fotó: Temesvári Péter)

1994-ben a Dunai Repülőgépgyár Rt. (az egykori Pestvidéki Gépgyár, röviden PG) vásárolt magának egy An-2P típusú repülőgépet, melyet HA-DAC (DAC = Danubian Aircraft Company) egyedi lajstromjellel (gyári szám: 1G22902) láttak el, és szalon kialakítású belső térrel, korszerü müszerezéssel, gyári használatban üzemeltettek. A gép azóta az Indicator Rt. tulajdonába került.

1998. december 31-ével – sokéves felszámolási eljárás után – jogilag is megszünt az Air Service Hungary, amely a 90-es évek közepétől a MÉM Repülőgépes Szolgálat jogutódja volt. A magyar repülés legjelentősebb vállalatának színeiben számos sárga színü An-2-es repült.

Repesemények, katasztrófák

1982. május 11-én a magyar sportrepülés egyik legsúlyosabb katasztrófája következett be. Délelőtt, erős szélben és alacsony felhőzet mellett Budaörsről Dunakeszire indult az MHSZ HA-ANL lajstromjelü, An-2TP típusú repülőgépe, fedélzetén a két fő személyzeten kívül hét repülőoktatóval és müszakival, akik repülőgépeket akartak visszarepülni Budaörsre. A felszállást követő 10-12 perces repülés után a gép a Hármashatár-hegy északnyugati oldalának ütközve kigyulladt és megsemmisült. A katasztrófa során életüket vesztették: Vincze Lajos pilóta, gépparancsnok, Szöllősi József hajózószerelő, Hollóiné Tóth Katalin, Simon László, Weingartner Ferenc, Witek Péter, ifjú Haray Imre repülőoktatók, valamint Hodai József és Haas Imre szerelők (emléktáblájuk a budaörsi repülőtér épületében található).

Ugyancsak katasztrófát szenvedett 1984. május 30-án a szarvas-kákai mezőgazdasági felszállóhelyen Kizma Lajos pilóta a HA-MBM lajstromjelü (gyári szám: 1G16631) An-2R típusú gépével, amikor a felszállás után nem tudott emelkedni, majd 7-10 méteren balra fordulva, a felszállóiránytól 300 méterre földnek ütközött. A gép kigyulladt és elégett, a pilóta meghalt. A katasztrófa feltételezett oka, hogy a gép rögzített csürőkkel szállt fel.

Szintén repülőesemény áldozata lett 1986. március 26-án a MÉM RSZ HA-MBH jelü An-2-es repülőgépe (gyári szám: 1G16626), amikor Mezőnyárádon Hegedüs Sándor pilótával egy hirtelen bekövetkezett időjárásromlás miatt először egy 20 kV-os távvezeték oszlopának ütközött, majd a kényszerleszállás közben egy fasorba rohanva átvágódott, kigyulladt és elégett.

1987. március 31-én a lengyel Henryk Kaniczka és Roman Murzyn pilóták Afrikából tartottak hazafelé Lengyelországba az SP-DNM (gyári szám: 1G10760) An-2R típusú repülőgéppel. A MÉM RSZ kaposújlaki bázisáról rendkívül rossz időjárási körülmények között indultak tovább. A repülőgépet – amellyel a fél világot körberepülték – jelentősen túlterhelték, ráadásul a felszállás után a szárnyakon lassan, de biztosan megindult a jégképződés. A túlsúlyos, még a jéggel is nehezített, felhőben repülő gép nem tudott a hegyek fölé emelkedni, és Pilisszentlélek körzetében egy hegynek ütközött. A gép kigyulladt, a személyzet meghalt.

Egy magyar expedíció indult Ausztráliába 1991. július 26-án Budaörsről a HA-MEV lajstromjelü géppel (gyári szám: 1G19429). Egy sárkányrepülő pár évvel korábbi repülését szerették volna megismételni, amikor is a pilóta Ausztráliából Magyarországra repült. Úgy tervezték, hogy az An-2-essel kísérve a sárkányt, a levegőből fogják filmezni az eseményt. A sárkányrepülőt a gép törzsében helyezték el, és az Ancsával akarták Ausztráliába kiszállítani. Már a gép felkészítésénél elkövettek egy hibát azzal, hogy a repülőgépbe vadonatúj motort építettek be. Ennek 50 órás karbantartását valahol Törökországban hajtották végre. Az indulás után Ferihegyen a gép farokfutómüvét kellett kicserélniük. A repülőgép 1991. szeptember 21-én Indonéziában egy leszívódásba (leáramlásba) repült bele, majd a motor is felmondta a szolgálatot, aminek következtében kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. A gép felrobbant, a fedélzeten tartózkodók valamennyien ki tudtak menekülni a repülőgépből, így szerencsésen túlélték a balesetet.

Vezérsíkjaitól megfosztott An-2-es Budaörsön

(Fotó: Temesvári Péter)

A különböző – esetenként katasztrófával végződő – repesemények ellenére elmondható, hogy az An-2-es a jelenleg Magyarországon repülő gépek közül a legbiztonságosabb. Köszönheti mindezt annak, hogy tervezői – katonai megfontolások alapján – két-háromszoros biztonsági ráhagyással tervezték meg a robusztus fémtestet, a merev, de mégis kiváló rugózású, nagy átmérőjü kerekekkel felszerelt futómüveket és a rendkívül üzembiztos – és karbantartási szempontból is igénytelen – csillagmotort. Az An-2-es rendkívül toleráns a kevésbé súlyos pilótahibákkal szemben. Szárnykiképzése és automatikus orr-segédszárnya biztonságossá teszi – és rendkívül lerövidíti – a legkockázatosabb repülési fázisokat, a fel- és leszállást is.

An-2-esek a magyarországi mentőrepülés szolgálatában

Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) repülőgépes csoportja 1989. december 18-án kapta meg a speciális, betegszállításra berendezett HA-YHG lajstromjelü An-2PS típusú gépet (gyári szám: 1G28408) amellyel már a környező országok területére is kiterjesztette tevékenységét. Felmerült ugyanis az igény egy – az alkalmazott Mi-2-es helikopterek gazdaságos hatósugarát (80-100 kilométert) meghaladó távolságokon – bel-és külföldi viszonylatban a kórházak közötti betegszállítás végrehajtására, nagyobb, tágasabb belső térrel rendelkező, többszemélyes, merevszárnyú repülőgép rendszerbe állítására. Igényként fogalmazódott meg, hogy a forgalmi gépeknek megfelelő müszerezettségü és a nemzetközi légi forgalomban is alkalmazható legyen a gép. A csoport Mielecben vehette át az elképzelése szerint kialakított belső terü repülőgépet. A fokozottan hang- és hőszigetelt utastérben három tábori hordágy volt rögzíthető úgy, hogy az egészségügyi kísérőn kívül még négy ülés is található a törzs jobb oldala mentén.

A Pilatus Turbo Porterek 1988-ban történt eladása után felmerült egy másik ötlet is. Azt tervezték, hogy országos menetrendszerü betegszállító körjáratot szerveznek egy An-2-es repülőgéppel. Néhány évig müködött is ez a rendszer, de sajnos az olajárak emelkedése miatt gazdaságtalanná vált ez a megoldás. Közben kiderült az is, hogy nemzetközi betegszállításra az An-2-es túl lassú és drága, azonban a belföldi betegszállítások során ki lehetne használni a még ma is üzemelő mezőgazdasági repülőtereken.

1991 decemberében az OMSZ néhány repülő müszaki szakembere és pilótája létrehozta a Budapest Aircraft Service (Base Kft.) nevü céget. A mentőrepülés 1994-es átszervezés óta az OMSZ tulajdonában lévő repülőeszközök légi és földi üzemeltetését végzik. Az ő tulajdonukba került az An-2PS típusú gép is.

Magyar An-2-esek festései

A Magyar Néphadsereg légiereje számára leszállított gépek festése egységes hadizöld volt. A csillag alakú felségjelet a törzs és a függőleges vezérsík két oldalára, valamint a felső és alsó szárnyak jobb és bal oldalára festették fel. A fehér oldalszám a törzscsillag és a vízszintes vezérsík belépőéle között kapott helyet.

A mezőgazdaságban elsőként használt M változatok egységes sötét okkersárga színben érkeztek. A kabin előtti rész és a törzs hasoldala csillogó fekete volt, de az 5. törzskerettől hátrafelé a textilbevonat miatt egy tónussal mattabb. Fényes fekete színt kaptak az I- és T-dúcok, a kabin bordázata, az orrsegédszárnyak, a függőleges vezérsík belépőéle, a futókitámasztók, a rugóstagok, a keréktárcsák burkolólemezei és a szárnyfeszítő kábelek. A légcsavartollak és a kúpok sötétkékek lettek. A nagyméretü, fekete lajstromjeleket a törzs két oldalára, valamint az alsó és felső szárnyakra festették fel. Az elvégzett nagyjavítások során a gépek világosabbak lettek és a lajstromjelek betütípusai is változtak. A legkülönösebb színt az első harkovi nagyjavításból hazaérkező HA-MHC viselte. A szovjet gyárban nem találtak az eredetihez hasonló festéket és a gép malacrózsaszínüre sikerült...

A mezőgazdasági repülés számára Lengyelországból vásárolt példányok színe általában szabványos volt. A tojásfehér árnyalatot csak a világoskék motorburkolat bontotta meg, felső részén a kabinig kifutó fekete csillogásmentesítő felülettel. Az orrsegédszárnyak, a dúcok, a futómü és a függőleges vezérsík belépőéle fekete maradt. Az ugyancsak fekete lajstromjelek a különböző szállítási időpontokban eltérő méretezést kaptak. A kabintól a törzsajtó mélységéig elkeskenyedő világoskék csík haladt. A hazai nagyjavításoknál az eredeti festést világosabb okkersárga váltotta fel, rendszerint piros csík díszítéssel, ami főként a Nyíregyházán javított gépekre volt jellemző.

Zöld-sárga inverz festésü An-2-esek

(Fotó: Temesvári Péter)

A térképészgépek festése a felső részen fehér volt, alul sárga, a törzs középvonalán piros elválasztó díszítéssel.

Egyes példányokon a személyzet egyéni jelzéseket is alkalmazott. Így került a HA-YHC-re Chaplin-fej, vagy a HA-MHJ-re a televízió filmsorozatának Judy majma.

1990 után a standard festésü gépek nagy része selejtezésre került, vagy az új tulajdonosok igényei szerint a legkülönbözőbb színezéseket és egyéni jelzéseket kapták, amelyek vagy a cég, vagy a reklámokért fizető megrendelők betüjeleit, grafikai jeleit tartalmazták. A kezdetben vagy sötét alapon fehér vagy világosabb alapon fekete lajstromjelek között ma már kék, ezüst, piros színeket is találunk.

A magyar An-2-esek közül kiemelkedik két gép is, amelyek igen látványos festéssel repülnek: a HA-ANK és a HA-MEP. A HA-ANK a két Jak-52-essel és egy Jak-18T géppel repülő "Sky Hussars" bemutatókötelék "vezérgépe" volt. Manapság ezzel a repülőgéppel folytatnak ún. Zéró G” repüléseket, mely során a gép utasai átélhetik a súlytalanság érzését. A HA-MEP az "Utterly Butterly" repülő cirkusz bemutatógépe volt.

Kiállított, múzeumi An-2-esek

Az évek során a repülőgépeket folyamatosa leselejtezték. A szerencsésebb példányok múzeumokba, kiállítóhelyekre kerültek, a kevésbé szerencsések az enyészeté lettek.

A szolnoki Magyar Repüléstörténeti Múzeum munkatársai a korábban HA-MDG lajstromjelü, An-2R típusú (gyári szám: 1G18138) repülőgépet restaurálva és átalakítva „élesztették újjá” a 10-es oldalszámú gépet, amely az első An-2-es volt Magyarországon. Olyan jól sikerült eltüntetni a mezőgazdasági és a szállító változat közötti különbségeket, hogy még szakavatott szem sem veszi azokat észre. Egyetlen szemmel látható különbség van: az eredeti "tízesen" még szabja formájú légcsavar volt, ezen a gépen viszont az újabb, egyenes tollú légcsavar látható. Kardlégcsavart azonban sehonnan sem tudtak szerezni. A repülőgépet 2004. február 29-e óta láthatja a nagyközönség is a szolnoki katonai repülőtér melletti múzeumban.

Évek óta a Ferihegyi Repülőskanzen gépparkjának része a HA-MHI lajstromjelü, An-2M típusú, kétkormányos repülőgép (gyári szám: 701647). Rendkívül lehangoló állapotban van: a megkopott festés és a leszakadt vásznazás az időjárás viszontagságainak eredményét mutatja.

Csepelen állítottak ki egy korábban térképészgépként használt An-2M típusú gépet (gyári szám: 500403), a Kossuth Lajos Szakközépiskola udvarán pedig egy szintén M változat látható (gyári szám: 601220).

Három McDonald’s étteremnél is kiállítottak egy-egy An-2-est: a budapesti Pólus Centerben egy M változat (gyári szám: 1G181-42), az Üllői úti gyorsétterem mellett egy R változatú (gyári szám: 1G18549), a Kerepesi úton szintén egy R változatú gép (gyári szám: 1G15512) látható.

Ópusztaszeren látható a 601301 gyári számú, M változatú gép, az Alsónémediben lévő Roncs Ranch fantázianevü gyüjteményben pedig a 601302 gyári számú An-2M. Nemrégen került egy An-2-es a Budapesti Közlekedési Múzeum teraszára is.

A magyarországi An-2-esek jövője

A rendkívül sokoldalúan használható Ancsák még ma is méltóságteljesen falják a kilométereket. Ejtőernyősöket ugratnak, utasokat repültetnek a különböző repülőnapokon, vitorlázóepülőgépeket vontatnak – egyszerre akár öt darabot is –, árvízi megfigyelőket szállítanak, mezőgazdasági munkákat látnak el, légi fényképezésre használják őket, és még sorolhatnánk. Az An-2-esnek nincsen – és a közeljövőben valószínüleg nem is lesz – igazán komoly váltótípusa, így reméljük, hogy teszik ezt még hosszú éveken, vagy akár évtizedeken keresztül.