Üvegorrú szépség - Antonov An-30 Clank

A típus kifejlesztésének története

Az An-30-as az An-24-esre épülő típuscsalád térképészeti és légi fényképező feladatokra kialakított változata. A fejlesztést az An-24RT típusváltozat alapjain 1967-ben kezdték meg a Berijev Irodában, Taganrogban, Georgij Mihajlovics Berijev tervezőmérnök vezetésével. A prototípus An-24FK típusjelzéssel 1967. augusztus 21-én repült először. A sorozatgyártáshoz szükséges tervrajzokat 1971-ben az Antonov irodában V. A. Garvadta irányítása alatt, a taganrogi mérnökök részvételével készítették el. A sorozatgyártást An-30 néven 1974-ben kezdték meg a kijevi repülőgépgyárban.

A repülőgép szerkezeti felépítése

A repülőgép sárkánya szinte teljesen megegyezik az An-24-esével, azonban hosszabb a törzse. A legszembetűnőbb különbség a gép orr-részén látható: a korábbi típusváltozatokra jellemző időjárásradar helyén egy nagyméretű, üvegezett orrkúpot alakítottak ki a navigátor részére. A másik jelentős különbség a törzsből kiemelkedő pilótafülke, melynek kialakítására azért volt szükség, hogy a törzsben elférjen az alkalmazott speciális felszerelés, másrészt ez jobb kilátást biztosít a személyzet számára. A korábbi egységes műszerfal alatt külön búvónyílást alakítottak ki az orr-részbe való lejutás megkönnyítésére. A két pilóta ülése is magasabbra került.A törzs belső kialakítása is megváltozott. A padlón eltávolítható fedőlemezek borítják a kamerák számára kialakított, összesen 5 darab nyílást. A törzs alsó részén kívülről a nyílásokat távirányítással működtethető ajtók fedik. A repülések során a kamerákat két fotográfus kezeli.A törzs hagyományos fémépítésű, háromrészes, kör keresztmetszetű, hermetikus félhéjszerkezetű, a törzsvég alatt két áramlásterelővel. A beszállóajtót a törzs baloldalán, hátul, a teherajtót a törzs jobboldalán, elöl alakították ki. A törzs mindkét oldalán 4-4 kör alakú ablak található.A szárny két főtartós, ötrészes, hagyományos építésű fémszerkezet. A trapéz felületű szárny a külső részen enyhén nyilazott, és negatív V-állású (-2°). A jegesedés elkerülésére a belépőélek elektromosan fűthetők. A kilépőélekre két-két, hidraulikusan működtethető, Fowler rendszerű, hátrasikló fékszárnyat szereltek fel. A belső fékszárnyak egyszer, a külsők pedig kétszer réselt kialakítással készültek. A csűrőkormányok trimmje elektromos vezérlésű. A törzshöz felül csatlakozik a szárnyközép, amelyen a hajtóművek és a főfutók bekötéseit is kialakították. A kormányfelületek hagyományos tolórudak és himbák közvetítésével mozgathatók.A repülőgép kabinja légkondicionált és túlnyomásos kialakítású. Ehhez a levegőt a hajtóművek kompresszorai szolgáltatják.A gép hárompontos, behúzható futómű rendszerrel rendelkezik. A K-2105 típusú, 700 x 250 mm-es ikerkerekekkel ellátott, rövid rugóstagú orrfutó hátrafelé a törzsbe húzható be. A vállszárnyas kialakítás miatt a 900 x 300-as, fékezhető ikerkerekekkel ellátott, KT-94-2A típusú főfutók elég magas kialakításúak, s ezek előre, a szárny alatt kialakított hajtóműgondolába húzhatók be. A futók működtetését és a kerekek fékezését hidraulikus rendszer biztosítja. A főfutók vészkibocsátása a kézi vezérléssel kioldott benti helyzetzár után gravitációs úton történik. A kinti helyzetzárra ülést a levegő torlónyomása is segíti.A fém, négyágú, állandó fordulatszámon járó, hidraulikusan változtatható állásszögű, 3,9 m átmérőjű, AV-72T típusú húzólégcsavarokat két darab, egyenként 2103 kW teljesítményű Ivcsenko AI-24VT típusú gázturbina hajtja meg. A jobb futógondola végébe egy Tumanszkij RU-19A-300 típusú, centrifugálkompresszoros, 900 kp (7,85 kN) tolóerejű gázturbinás sugárhajtóművet építettek indítóhajtóműnek és földi energiaellátásra, valamint tolóerejével a felszállás megkönnyítésére. A segédhajtómű miatt a jobboldali hajtómű-futóműgondola kialakítása eltér a baloldaliétól.

Műszerezettség, avionika

Az egyenáramú elektromos rendszer 27 Volt feszültségű. Ezt a hajtóművekre épített generátorok látják el energiával. A 115 Voltos, 400 Herz frekvenciájú és a háromfázisú, 36 Voltos hálózatot a hajtóművek generátorai és a forgó áramátalakítók táplálják.A repülőgépet alapvető rádiónavigációs és kommunikációs berendezésekkel látták el, mint például VOR/ILS vevők, időjárásradar, robotpilóta, ADF (automatikus rádióiránytű), DME (távolságmérő berendezés), rádiómarker, rádiómagasságmérő stb. A repülőgép autopilóta rendszere NAVSTAR/GPS-szel és fedélzeti számítógéppel áll kapcsolatban, amely segítségével tartható az előre beprogramozott útvonal és magasság. A műszerezettség és avionika segítségével bármilyen időjárási viszonyok között, éjjel és nappal is repülhetők a gépek.

Speciális felszerelés

A repülőgép speciális felszereléséhez tartoznak a különböző beállítású és felbontású optikai és fotógrammetriai kamerák függőleges, panoráma és oldalirányú felvételek készítésére. A gépen megtalálható valamennyi felszerelés ezek kiszolgálására. A repülőgép által szállítható fotófelszerelés maximális tömege 650 kg. Öt kameraablakot alakítottak ki a törzs alsó részén. A gépben található egy sötétkamra is, a felvételek azonnali előhívásához, egy tárlóhelyiség a felszerelés elhelyezésére, valamint egy pihenőhelyiség a legénység számára.A típust számos különböző érzékelővel is felszerelték. Számos egyéb készülékkel felszerelhető a repülőgép, mint például magnetométerrel, vagy mikrohullámú radiométerrel. Segítségükkel kiértékelhetők különböző felszíni állapotok, jég- vagy hótakaró, a növényzet változása, stb. Ezek a vizsgálatok alapvetően civil célokat szolgálnak. A készülékeket felszerelhetik fixen, vagy girostabilizált állványokra is. A navigációs számítógép szorosan együttműködik a NAVSTAR/GPS műhold navigációs rendszer termináljával, amely rendkívül pontos automatikus navigációt tesz lehetővé az előzetesen betáplált útvonal, a megadott magasság és sebesség mellett, beleértve a fotózás megkezdésének automatikus vezérlését is. A hermetikus kabin nagymagasságú repüléseket tesz lehetővé.

Személyzet

5+2 fő (repülőgép-parancsnok, másodpilóta, megfigyelő, fedélzeti mérnök, rádiós, valamint kamerakezelő és obszervátor)

Műszaki adatok

Méret adatok

Teljesítményadatok

Hosszúság

Max. sebesség

8,32 m

430 km/h

Szárny fesztávolsága

Utazómagasság

75 m2

2630 km

Törzsátmérő

Max. repülési idő

15590 kg

8300 m

Max. felszálló tömeg

Felszállási úthossz

6200 l

670 m

Típusváltozatok

An-30A - Polgári célokra gyártott típusváltozatAn-30B - A Szovjet Légierő számára gyártott típusváltozatAn-30D - Továbbfejlesztett változatAn-30M - Meteorológiai megfigyelő változat, speciális képességekkel (felhő oszlatás illetve nedvesség kicsapatás szilárd szén-dioxid segítségével)

Számos gépet modernizáltak "Groza M-30" típusú rádiólokációs rendszer beépítésével. A 80-as évek elején egy sor gépet An-30M meteorológiai megfigyelővé alakítottak át. Harci feladatok során való tevékenykedés esetén a gépekre "Veer" típusú konténert (192 piropatronnal), vagy UV-26 típusú konténert (384 piropatronnal) lehet felfüggeszteni.

Üzemeltetők

Mivel a típus speciális feladatokat lát el, csupán 115 darab épült belőle, ebből 65 darab polgári célokra, a többi pedig a Szovjet Légierőnek, illetve a baráti országok számára exportra készült.A típust rendszerbe állította Afganisztán (1 db), Bulgária (2 db), Csehország (1db), Kazahsztán (?), Kína (7 db), Kuba (2 db), Mongólia (1 db), Oroszország (?), Románia (3 db), Vietnám (2 db), Ukrajna (16 db).