Oleg Konsztantinovics Antonov

Oleg Konsztantinovics Antonov 1906. február 7-én született Moszkva közelében. Szakmai pályafutását elég fiatalon, 1923-ban kezdte, egy kis vitorlázógép terveinek elkészítésével. Tanulmányait 1930-ban a leningrádi Kalinyin Politechnikai Intézetben fejezte be, majd Moszkvába hívták a Központi Vitorlázórepülő Tervezőiroda megszervezésére. 1931 és 1938 között egy tusinói vitorlázórepülőgép-építő üzem főkonstruktőre volt. Első motoros gépe az 1936-ban tervezett Lem-2 (OKA-33), egy alsószárnyas konstrukció volt. Később, már a II. világháború idején, egy különleges vitorlázó – közöttük szállító vitorlázó – repülőgépek tervezésével foglalkozó csoport vezetője lett. Nevéhez fűződik a Szárnyas Tank nevű gép is, amely érdekes megoldást jelentett nehéz páncélosok levegőben történő szállítására. 1943 és 1946 között Jakovlev tervezőirodájában – a főkonstruktőr, A. S. Jakovlev első helyetteseként – vadászrepülőgépek tervezésében működött közre.

1945-ben kinevezték a Jakovlev Tervezőiroda novoszibirszki egységének vezetőjévé, amely 1946-tól önálló tervezőirodává alakult, és 1952-ben Kijevbe tette át székhelyét. A tervezőiroda főkonstruktőre 1967 és 1984 között Antonov volt.

O. K. Antonov 1981. december 29-én lett akadémikus, 1983-ban pedig megkapta az A. N. Tupoljevről elnevezett díj aranyérmét a repüléstudomány és repülőgéptervezés területén végzett kiemelkedő munkásságáért. A szovjet repülőgépipar egyik legismertebb alakja 1984. március 4-én halt meg Kijevben.

Antonov pályafutásának külön érdekessége, hogy az általa tervezett valamennyi repülőgép sorozatgyártásra került. Motoros gépeinek tervei „An” jelzéssel, a vitorlázóké „A” típusjellel készültek. Vitorlázó repülőgépeinek közös jellemzője: a célszerű aerodinamikai kialakítás, a szárny mögött – a kisebb ellenállás érdekében – csökkenő keresztmetszetű törzs. Több vitorlázó repülőgépénél alkalmazta az ún. pillangószárny elrendezést, amikor is a V-alakban elrendezett hátsó szárnyak a vízszinteshez képest 45°-ban állnak (pl.: A-11). Antonov típusú vitorlázó repülőgépekkel számos nemzeti- és világrekordot állítottak fel.

Az Antonov Tervezőiroda története

Az Antonov Tervezőiroda eredeti neve 153. számú tervezőiroda volt, amelyet 1946. március 6-án hoztak létre a Jakovlev Tervezőiroda novoszibirszki egységének alapjain. Az irodát 1952-ben Kijevbe költöztették, majd 1966-ban a Kijev Tervezőiroda nevet kapta.

Az iroda elsősorban világszínvonalú szállítórepülőgépeivel vált híressé. Ezek közös jellemzője a vállszárnyas szerkezeti kialakítás, amely egyrészt rendkívüli stabilitást biztosít a gépek számára repülés közben, másrészt a helykihasználás szempontjából is kedvezőbb.

A tervezőirodából száznál is több típus tervei kerültek ki, melyek nyomán a szovjet és az orosz ipar több mint 22 ezer repülőgépet gyártott. Működését a többcélú An-2-es kifejlesztésével kezdte meg, azonban az 1955-ben elkészült An-8-as volt az a típus, amely meghatározta további fő tevékenységi területét: olyan szállító repülőgépek kifejlesztésére specializálódtak, melyekkel nagy tömegű rakományt szállíthatnak, illetve dobhatnak le, vagy akár ejtőernyősöket ugrathatnak. A négyhajtóműves An-12 kifejlesztéséért Antonov és tervezőcsapata Lenin-díjat kapott. A hatalmas An-22 – melyet 1965-ben mutattak be a párizsi légiparádén – korának legnagyobb repülőgépe volt, és amelynek megalkotását újabb Lenin-díjjal ismertek el. Az An-124-es, amely akkor a világ legnagyobb repülőgépe volt, Antonov karrierjének csúcsát jelentette.

A Szovjetunió 1991-ben történt felbomlása óta az iroda Ukrajnához tartozik, ahol Antonov Repüléstudományi és Mérnöki Komplexum néven működik (röviden: Antonov Tervezőiroda). A komplexum négy fő területre orientálódott: szállító repülőgépek, többcélú és személyszállító repülőgépek, valamint vitorlázó repülőgépek.

A cég jelenleg ukrán állami tulajdonban van, és kb. 8000 főt foglalkoztat. A tervezőiroda ma is számos tudományos és technikai fejlesztésben vesz részt. A komplexum saját légitársasággal is rendelkezik, mely nemzetközi légi teherszállítással foglakozik. Gépeik számos olyan szállítmányt juttatnak célba, mely más repülőgépekkel szinte lehetetlen lenne.

Az Antonov nevét viselő gyár évtizedek óta a világ repülőgépgyártásának élvonalába tartozik. Gépeiket számos országba exportálták, bizonyos típusokat licencben is gyártottak. Használták és használják őket a mai napig a forró égövtől egészen a sarkkörökig. A gyár szakembereinek fejlesztő munkájának köszönhetően remélhetőleg még sokáig találkozhatunk An jelzésű repülőgépekkel.