42-esek a bázison

Érkezésünk után felhőtlen jókedvünk valamelyest letört azon hír hallatán, hogy kommunikációs problémák miatt csúszik a  kiképzési repülés. Tudat alatt mindenki fohászkodott, hogy „csak el ne maradjon”. A feszültséget a Dongó század klubhelyiségében oldottuk, ahol egymást váltották a nekünk sztorikat mesélő hajózók és megtudtuk azt is, hogy főbenjáró bűnt követtünk el a "gumicsirke" hangrabírásával, ennek ugyanis az a következménye, hogy a tettes nem kis mennyiségű sörre hívja meg a jelenlévőket:)

Indítás előtt az L-39ZO

A jó hangulat közepette csapódott ismét hozzánk Szatyi és Bagira, akiknek az a „hálás” feladat jutott, hogy végigvezessenek bennünket a reptéren és figyeljenek, melyik táskából kandikál ki egy 29-es botkormány. Innen indultunk a zónába és itt már sejthető volt, hogy ma bizony "nagy madarak" fognak felettünk elhúzni. Kissé kellemetlen volt a hőmérséklet azok számára, akik a fényképezés mellett döntöttek, de amikor megláttuk a gépeket már senki nem gondolt erre. A zónában egy L-39 Albatrosról, két MiG-29UB-ről és két harci MiG-29-ről készültek képek. Nem telt el 5 perc és már indított is az Alba. Természetesen mindenki hallani akarta a sugárhajtómű felpörgését és bizony zene volt füleinknek. Éppen kezdtek mindenkinek áthűlni az ujjai, mikor az Alba kifordult és megörvendeztetett bennünket egy kis forró levegővel.

Kigurulás előtti pillanatokban az UB

Ezután már nem sok időnk maradt, hiszen indított is a két UB. Elég sűrűre sikerültek az események, már azt se tudtuk, hogy a guruló 29-eseket fotózzuk, vagy a mellettünk felszálló Albát. Gyorsan átsétáltunk közvetlenül a beton mellé, ahonnan más szintű látványt nyújtott a 29-esek felszállása. Ráadásul a második gép, amit Tibiapu és Topi irányított, utánégetős „take-off” -al lepte meg a társaságot. Olyan elemeket láthattunk a pont fölötti repülés közben, mint a +8G körüli fordulók, orsók, bukfencek, ferde bukfencek, low approach-ok, alacsony áthúzások. Utóbbiak végén a „felhúzásnál” természetesen nem maradt el a látványos áramlás-leválás. Bámulatos látványt nyújtott egy-egy "keményebb" manővernél a párafelhőbe burkolózott 29-es. Külön köszönet ezért a kis „látványosságért” a két pilótának.

A pont fölötti feladatról visszatért Tibiapu/Topi kettős

Légiharc feladatra felszálló harci 29-es

De már jött is a következő program, Szatyi átkísért bennünket a „nagy” hangárba, ahol 4 frissen érkezett RD-33-as hajtóművet is megcsodálhattunk. Innen mentünk át az egyik leendő „Gripen hangárba”, ahol a Gida által „kezelt” 04-es oldalszámú 29-est vettük szemügyre közelebbről. Megdöbbentő arányokkal találkoztunk. Azt hiszem mindenki, aki nap mint nap a Lock On-nal repül lesápadna azon, milyen nagy is egy 30mm-es lövedék, vagy egy R-27R rakéta, ha mellé áll egy ember. De az igazán nagy meglepődés csak ezután következett, amikor mindenki szépen egymás után becsüccsent a kabinba. Teljesen más mératarányokkal találkoztunk mint a Lock On-ban. Nagy örömünkre Szatyi majd később Bagira is igen türelmesen magyarázták el a 29-es indítási procedúráját, még akkor is, ha sokan nem fértek oda és később visszakérdeztek ugyanúgy a folyamat mikéntjére.

Folyik a "kiképzés"

Az már csak hab volt a tortán, hogy az egyik harci 29-est repülés után pont ebbe a hangárba tolták be és így kiemelkedően szép képeket tudtunk készíteni róla a szürkület okozta speciális fényviszonyok közt. Ekkorra már mindenkin rajta voltak a legmelegebb ruhái, így dupla öröm volt újra a „magasságin” melegedni. Hamar jó hangulat kerekedett és amíg Vegeta a „Navigation Room”-ban beszélt a csapat egy részének a térképekről, addig a többiek egy oktatási céllal a század tantermében elhelyezett MiG-29 kabinban vizsgázhattak Szatyinál és Sucunál az indítási procedúrából. A jó hangulatú társalgások után fájó szívvel indultunk el a kijárat felé, majd végleg búcsút vettünk a kecskeméti repülőtértől.

Együtt a csapat

Búcsú a madártól

Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni a bázis vezetésének, hogy lehetővé tették számunkra a látogatás létrejöttét, továbbá kisérőinknek, akik úgymond lemondtak aznapi repülési feladataikról, hogy velünk foglalkozzanak. További köszönet minden pilótának és műszakinak akik segítettek abban, hogy élményekkel gazdagabban térhessünk haza.

A 42nd „Red Hunters” TFW látogatáson résztvevő tagjai