Forgószárnyas vitéztől búcsúztunk

Búcsúzni jöttünk össze Veszprémbe, búcsúztatni egy forgószárnyas vitézt Székely Gábor alezredest. Szomorúan állunk és gondolunk Rá, a vele együtt töltött percekre, órákra.

Iskolatársai emlékében felvillan a kép, mikor 1974-ben tizennyolc évesen kezdik meg együtt tanulmányaikat a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola helikoptervezető szakán. Egy gondolat emlékeztet az első szolgálati helyre Szolnokra. Egy másik emlékkép a Bakony repülő szívébe vezet, mikor Gábor először érkezik Szentkirályszabadjára, új és most már tudjuk utolsó állomáshelyére.

Kollegái felidézik a közös repülések emlékeit. Kiképzések a Mi-8 és Mi-17 típusokon, éles lövészet a Mi-24 Hinddal és az elmaradhatatlan beszélgetések repülés után a klubban.

Első találkozásunkkor, az akkor még hagyományos szentkirályszabadjai Nyílt Napra készültünk. Általa vezetett helikopter fedélzetéről készültek a képek a MiG-29 vadászgépet kísérő két Mi-24-ről, segítségével készítettük az emlékezetes, egyedi fotókat, mikor zivatar felhő alatt repülünk Fulcrumot kísérve a Tihanyi félsziget mellett.

Mindig barátként találkoztunk Szentkirályszabadján. Legutóbb az ezred fennállásának 45. évfordulóját ünnepeltük együtt. Mi kértünk, Ő intézkedett és már robogott a mikrobusz a Jurassic Park felé, hogy újságíró barátaimmal megörökíthessük az ott lévő gépeket. Mi akkor még nem, de Gábor már tudta, hogy nagy harc előtt áll. Egy háborúba kezdett a halálos korral, de most nem tudott neki segíteni a régi jó barát, a Mi-24. A nagy harcos, sajnos a háborúban alul maradt.

Székely Gábor alezredes

1956-2004

2004. nyara. A forró délelőttön a Bakony Harcihelikopter Ezred gépei búcsúrepülésre szállnak fel. Kevesen tudják, de kitérőt tett a kötelék. A pilóták, némelyek könnyes szemmel repültek a veszprémi kórház felett, Székely Gabira gondolva. Ő pedig talán utoljára hallotta a kórházi ágyból a számára dallamnak csengő morajlást, a harcihelikopterek dübörgő hangját.

Szomorúan állunk egymás mellett. Körülnézek és tudom, hiányzik valaki a gyászolók közül, a jó barát, a harcos társ, a Mi-24 Hind. Felhangzik az ismert hang. Dübörögve repül át a sír felett. Eljött elbúcsúzni Székely Gábor alezredes úrtól, aki már talán egy égi repülőtéren várja a felszállási engedélyt.

A szomszéd sír felirata, mintha erre az alkalomra íródott volna: Ha mégis elmennék, ne sírjatok! Repüljetek!

A helikopter méltóság teljesen tiszteleg a gyászolók fellett és üzeni: Székely Gábor alezredes úr, Rád gondolunk és Repülünk!

Nyugodj békében!