Új precíziós utánpótlás célba juttató eszköz

A kanadai MMIST vállalat által kifejlesztett Sherpa Önálló Siklóernyős Szállító Rendszer egy már a kereskedelemben kapható árucikk, amely lehetővé teszi, hogy a katonák szinte pontosan ott kaphassák meg az  utánpótlásukat, ahol akarják.

            „Ha nagy magasságból dobunk ki egy hagyományos ejtőernyős rendszert, az akár több kilométerre is elsodródhat, amit nehéz megtalálni,” mondja Jaclyn McHugh, a Sherpa projekt tisztje. „A különleges erők szerint ez a rendszer elképesztő. Eddig akár 3km-t is gyalogolhattak, hogy megtalálják a jelenlegi rendszerekkel ledobott utánpótlásukat.”

            A Sherpa, amely már egy kiforrott rendszer, egyike azoknak a „pont időben” utánpótlási rendszereknek, amelyeket a légideszant technológiákkal foglalkozó csapat tesztel, mondta Richard Benney, a csapat vezetője.

            A Sherpával az 1500-7500 méteres magasságban repülő repülőgép, vagy helikopter akár 15 km távolságból képes célba juttatni a 180-500kg tömegü szállítmányt mintegy 200 méteres pontossággal. A jelenlegi rendszerekkel, hogy megközelítsék ezt a pontosságot, mintegy 300 méteres magasságból kellene végrehajtani a dobást, mondta Benney úr, kitéve ezzel a repülőgépet az ellenség tüzének.

            Az eddig végrehajtott több mint 30 dobás során a Sherpa hatékonynak és megbízhatónak bizonyult. A rendszer a katonák előtt is sikeresen szerepelt a Fort Polkban megrendezett bemutatón februárban.

            A Sherpa egy GPS segítségével önállóan repül, vagy rádió távirányítással, illetve, kombinált eljárással vezérelhető. Az önálló repüléshez egy operátor betáplálja a kritikus információkat, mint a magasság, tömeg, szél és célpont koordináták, egy számítógépbe, amit áttölt a Sherpa ejtőernyő vezérlő egységébe, a kidobás előtt. Amint elhagyta a gépet, kinyílik a siklóernyő, és a vezérlőegység szervo munkahengerei kormányozzák a terhet jobbra, vagy balra a siklóernyő kilépőélének mozgatásával, a GPS-től érkező jelek alapján. A rendszer a betáplált célkoordinátákhoz képest 100 méteres pontossággal vezérli magát.

            „Ha túl messzire repülne, csak megfordul, és már repül is vissza a célpont felé,” mondja McHugh. „Rendszer kezelése igen egyszerü, és könnyü megtanulni.”

            A földről, vagy a levegőből történő kézi vezérlés esetén, a földetérés pontossága csak a kezelő képességein múlik. A rendszer lehetővé teszi, hogy szükség esetén az alkalmazó átkapcsoljon önálló üzemmódról távvezérelt üzemmódra. Lehetőség van arra is, hogy a Sherpát beprogramozzák egy földi irányadó jeleinek vételére, ebben az esetben a jelforrás 200 méteres sugarán belül ér földet.

            A célpontot megközelítve, a Sherpa háromféle üzemmódon landolhat. 1500 méterről a teher egy 80m sugarú spirális pályán kezd süllyedni a célpont körül, majd minden egyes kör megtétele után tovább húz a kormány zsinóron, így csökkentve a süllyedés rádiuszát a földetérésig. Ez az úgynevezett közvetlen földetérési üzemmód nagy pontosságot biztosít, viszont a teher földetérése kemény lehet, mivel a földetérés és a szélirány megegyezik és nincs kilebegtetés.

            Amikor a pontosság kevésbé fontos, a Sherpa szintén ugyanazt a 80m sugarú megközelítési módot követi, de befordul szélirányba, hogy lecsökkentse a sebességét a lágyabb földetérés érdekében, ami fontos az érzékeny dolgok, mint például az orvosi utánpótlás földrejuttatásánál, mondja McHugh.

            A távvezérelt üzemmód esetén mindkét földetérési módozat előnyeit kihasználhatják. „Távirányítást alkalmazva a közvetlen földetérési üzemmód esetén az operátor kilebegtetheti a siklóernyőt a lágyabb földetérés érdekében,” mondja a Sherpa projekt tisztje.

            A földetérést követően a Sherpa újra felhasználható.

Benney szerint a Sherpa további sorsa attól függ, hogy hogyan fog megfelelni a Hadsereg igényeinek.