In memoriam Biele Albatrosy...

A ’80-as években fénykorát élő egykori Csehszlovák Légierő joggal lehetett büszke önmagára. A több száz harcigéppel és helikopterrel rendelkező fegyvernem a Varsói Szerződés egyik legerősebb légierejének számított. Szinte azonnal megvásárolták a legújabb szovjet haditechnikát, ráadásul viszonylag nagy darabszámban. Ezen felül az Aero Vodochody révén világszínvonalú saját repülőgépgyártással is rendelkeztek, mellyel nem csak saját alakulataikat, hanem szinte az egész „keleti blokkot” ellátták gyakorló és kiképző gépekkel. A mindent átható titkolózás és a merev elzárkózás évtizedei alatt a társadalom persze nem sok mindent tudhatott minderről. A Szovjetunió meggyengülése és a saját pártállami diktatúra lazulása azonban ezen a vonalon is változásokat eredményezett. Időnként megnyíltak a féltve őrzött laktanyák és repülőterek kapui, hogy a kíváncsi látogatók megtekinthessék testközelből is a fejük felett oly sokszor dübörgő vasmadarakat. Egy idő után már kisebb bemutatókra, mini repülőnapokra is sor kerülhetett. Az egykor párt- és katonai vezetők előtt díszelgő pilóták az érdeklődők ezreinek mutatathatták be saját, és gépük tudását egyaránt. Ezek főleg szóló repülések, és ad hoc jellegü kötelékprodukciók voltak leginkább.

Az ötlet, hogy legyen egy állandó, nemzeti bemutatókötelék, 1990 novemberében fogant meg Marian Sakac alezredes fejében. 1991 tavaszán a Kassán állomásozó 2. Kiképzőrepülő Ezred állományából ki is választották a nyugati mintára kialakítandó kötelék leendő tagjait. A tapasztalt oktatópilóták mellé a legjobb szerelőket és technikusokat válogatták össze, akik az L-39 Albatros repülőgép minden csavarját ismerték. Az ekkor már Biele Albatrosy (Fehér Albatroszok) elnevezésü formáció első nyilvános bemutatóját 1991 augusztusában tartotta a Lucenec-Bolkovce-i repülőtéren megrendezésre került 9. Ejtőernyős Világbajnokság tiszteletére.1992-ben a kassai bázis felújítása miatt Prerov-ba települtek át, ahol folytatták a hatgépes formációk és a szólórepülések gyakorlását. Az itt megrendezésre kerülő Morvai-Sziléziai Repülőnapon pedig már fel is mérhették az elvégzett munka eredményeit.Csehszlovákia szétesése és az önálló Szlovák Állam létrejötte okozta bizonytalanságok után az 1994-ben és ’95-ben már a nemzetközi porondra is kimerészkedő kötelék igen sikeres időszakot zárt. A hazai – immár szlovák - rendezvények mellett többek között Dániában, Angliában és Magyarországon is megfordultak, ismertséget és elismertséget szerezve önmaguknak és hazájuknak. A sikerek szülte számtalan meghívásnak azonban 1996-ban sajnos nem tudtak eleget tenni. Sorozatos müszaki problémák és egy szerencsés kimenetelü ütközés (két gép megsemmisült, de a pilóták megmenekültek) után csak a szinten tartó gyakorlás jöhetett szóba.

1996 telén pótolták az elvesztett gépeket, a többi pedig a Trencsényi Javítóbázison nagyjavítotáson esett át, így az 1997-es évnek megújulva vághatott neki a Biele Albatrosy. Az ismét hét géppel repülő kötelék Kassa ege mellett látható volt Zeltweg-ben, Pozsonyban, Waddington-ban, Hradec Kralove-ban és az olaszországi Cameri-ben rendezett repülőnapokon is. Személyi változás is történt, ugyanis a szezon végén egészségügyi okokból visszavonuló Marian Sakac alezredes helyét a kötelék parancsnoki poszton Róbert Rozenberg őrnagy vette át. A sikerszéria a következő két évben is folytatódott, egymást követték a rangosabbnál rangosabb airshowk. Még a világ legnagyobb repülőnapján, a fairfordi RIAT-on is szerepeltek a Fehér Albatroszok, ahol köztudottan igencsak megválogatják a meghívottakat. A Hradec Kralove-i CIAF-on pedig az airshow legjobb bemutatója díjat is elnyerték a szlovák csapat tagjai. A 2000-es év is jól indult, számos meghívót kaptak Európából és az USA-ból. Június 3.-án azonban bekövetkezett a legrosszabb, ami csak történhetett. Gyakorlás közben egy szétválást követően a földnek csapódott gépével és életét vesztette Lubos Novak őrnagy, a kötelék egyik legtapasztaltabb és legnagyobb tudású tagja. Halála nagyon megviselte a csapat egészét, sem mint embert, sem mint csapattagot nem tudták pótolni. A megfogyatkozott kötelék új formációkat kezdett el gyakorolni, melyekkel felléptek az angliai Cottesmore-ban és hagyományosan a CIAF-on is, melyet követően a gépkocsival hazafelé tartó Peter Lele csapatmanagert autóbaleset érte. Ez volt a „fekete év” a Biele Albatrosy történetében, melyet teljes egészében már nem is tudott kiheverni a csapat.Az ország - és vele együtt természetesen a Szlovák Légierő nehéz anyagi helyzete -, valamint a baleset és a müszaki problémák miatt felerősödtek a kötelék feloszlatását szorgalmazó hangok, melyeket akkor még sikerült elnémítani.

2001-ben (akkor még nem tudtuk, hogy utoljára) Magyarországon is újra megcsodálhattuk produkciójukat, amikor is a Siófok-Kiliti repülőtéren megrendezett II. Kötött Géposztályú Mürepülő Európa-bajnokság légiparádéján szerepeltek. Az ötgépesre fogyatkozott kötelék fellépett még néhány rangos nemzetközi repülőnapon (SIAD, CIAF, Radom) de már sejteni lehetett, hogy nincs minden rendben a házuk táján.

2002-ben Pozsonyban a hazai közönség tomboló tapsvihara közepette állóhelyükre guruló Fehér Albatroszok pilótái lehet, hogy már tudták, utolsó szezonjukat töltik az európai airshowk színpadán.

2003-ban még reménykedtünk, hogy a kötelék hivatalos honlapján megjelenő információ igaz, miszerint a gépek nagyjavítása után újra magasba emelkedhetnek a szlovák légierő reprezentánsai. A hónapok egyre csak múltak, a repülőnapok meghívottjainak listáján pedig hiába kerestük a Biele Albatrosy nevét. A májusi Sliaci nyílt napon három gépük még áthúzott a nézők feje felett, de bemutatót már nem tartottak.

2004 április 15.-én rövidke mondat tudatta a világgal a szomorú hírt, miszerint a Biele Albatrosy feloszlott... Az indoklás és a magyarázat ugyan nincs szavakba öntve, de ehhez már hozzászokhattunk itt Kelet-Európában. A lényeget úgyis tudjuk. Ismét valami olyannal lettünk szegényebbek, ami máshol, másoknak természetes. Továbbra is megcsodálhatjuk a Red Arrows és a Frecce Tricolori virtuóz bemutatóit, gyönyörködhetünk a Patrouille France precíz manővereiben, de az L-39-esek finom sziluettjei mégis nagyon fognak hiányozni mindannyiunknak, szlovákoknak, cseheknek, vagy éppen magyaroknak. Biele Albatrosy: élt 13 évet. Nyugodjék békében.