Repülési szakkiállítás – München

Az idén ünnepli fennállásának 100. évét ez a világhírü múzeum, melynek falai között, méltó környezetben kaptak helyet azok a fennmaradt repülőgép relikviák, melyek nemcsak a német, hanem az egyetemes repüléstörténet szempontjából is egyaránt kiemelkedő jelentőséggel bírtak. A belépőjegy megvásárlása után a Múzeum főbejáratánál található, többnyelvü szórólapok közül érdemes egyet magunkhoz venni, hiszen a rajta található térkép segítségével könnyebben megtalálhatjuk a minket érdeklő szakkiállításokat, hacsak nem akarunk órák hosszat bolyongani a monumentális épületben.

A repülés szerelmesei számára szívdobogtató érzés belépni ebbe a szentélybe, hiszen olyan gépcsodákat láthatunk eredetiben, melyekről eddig csak olvashattunk a különböző háborús elbeszélésekben vagy a szaklapokban. A repülés- és technikatörténet halhatatlan alkotásai sorakoznak csendben egymás mellett, kéznyújtásnyi távolságban a látogatótól. Junkersek, Dornierek, Messerschmittek, mind-mind tökéletes állapotban megőrizve, igényesen restaurálva jelzik, hogy Németország nem felejti aviatikai múltját és azt, hogy a jelen kor eredményeit ezek a müszaki alkotások alapozták meg.Ha a fő lépcsőház irányából haladunk befelé, először néhány, a repülés hőskorából származó, leginkább madárra hasonlító kezdetleges repülőeszköz révén tekinthetjük át a kezdeti szárnypróbálgatások időszakát. A kiállítás fő részének helyet adó, galériaszerüen kiképzett, több szintes épületszárnyat uralja az a fémszínü Ju-52-es, mely rendhagyó módon a Francia Légierő felségjelét viseli, ugyanis a II. Világháborút követő években az újjászerveződő „gall légierő” is használta az egykori ellenség kiváló technikáját. Talán a történelmi megbékélés jeleként is felfogható, hogy a múzeumban látható gépet nem festették át a Luftwaffe jelzéseivel…

A híres repülőgép tervező, Hugo Junkers több másik alkotása is megtalálható a kiállítási anyagban, köztük a világ első fémépítésü, utasszállító monoplánja, a Junkers F-13-as, melyből egy példány a budapesti Petőfi Csarnokban is látható.    Ha a 20. századi német repülőgépgyártás kerül szóba, az emberek többségének azonnal a Messerschmitt név jut eszébe. Nem véletlenül, hiszen a II. Világháborúban a Luftwaffe vadászrepülőinek és rombolóinak zömét adó „Messer-eket” a Willy Messerschmitt irányítása alatt álló tervezőiroda alkotta meg. Az ellenfelek szemében a híres és hírhedt Messerschmitt-ek testesítették meg a legendás Luftwaffét, mely müszaki színvonalát tekintve (többek között Willy Messerschmitt munkásságának köszönhetően) a háború végéig megőrizte vezető szerepét. A rendkívül szép vonalú, korát évtizedekkel megelőző konstrukciójú Bf-108-as Tajfun futárrepülőgép mellett áll az a szinte gyári új állapotban lévő Bf-109 E-3 „Emil” vadászrepülőgép, mely a típuscsalád egy korai, háború eleji változata. Aki látta már élőben ennek a legendás vadászgépnek valamelyik példányát, biztosan más érzelmi töltöttséggel fogja olvasni a légiharcok leírásait. A „százkilences” közvetlen közelében helyezték el az extrém rövid fel és leszálló tulajdonságáról elhíresült Fieseler Fi-156 Storch futár- és sebesültszállító repülőgépet, későbbi utóda, egy háború utáni Dornier társaságában.

A múzeum talán két legféltettebb kincse, a rakétahajtómüves Me-163 Komet és a lökhajtásos Me-262 Schwalbe szintén a Messerschmitt müvek termékei. A repülést forradalmasító, minden addigi dugattyúmotoros vadászgépet egy csapásra elavulttá tevő villámgyors „csodafegyverek” a III. Birodalom számára már nem hoztak megváltást, technikai jelentőségük viszont felmérhetetlen nagyságú. A nyitott motorburkolattal kiállított Me-262-es méreteivel és formájával egyaránt bámulatba ejti a látogatót. Felette, szinte eltörpül a repülési helyzetben látható Komet, mely inkább látszik ember által vezetett rakétának, mintsem „igazi” vadászgépnek.

A müncheni Deutsches Museum repülési szakkiállításán természetesen nem csak a második világháború harci technikája tekinthető meg. A háború befejezése után nem sokkal, immár a NATO egyik alappillérévé váló Nyugat-Németország zömmel amerikai forrásból származó haditechnikával szerelte fel haderejét. Így lett az újjászerveződő Luftwaffe alaptípusa az ’50-es évek csúcstechnikáját jelentő Lockheed F-104 G Starfighter, mely rossz baleseti statisztikájának köszönhetően érdemelte ki a nem túl hízelgő „Özvegycsináló” becenevet. A típus egyik szép állapotú példánya felett „függeszkedik” egy dönthető hajtómüvekkel épült kísérleti gép, mely sajnos nem jutott túl a prototípus állapoton. Láthatunk még egy megbontott orr-részü Wessex helikoptert is, mely egykoron az Amerikai Légierő kötelékében szolgált.

Kuriózum értéke van annak, az egykori NDK-ban házilag barkácsolt repülő szerkezetnek, melyet egy a szocializmust megunó mérnök konstruált, ugyanis ezzel - a két MZ motorkerékpár által hajtott - ötletes masinával menekítette nyugatra családját a ’80-as évek elején. Igazán szemléletes az a „repülőgép szelet” is, mely a Lufthansa egykori utasszállítójának keresztmetszetét mutatja be. Plafonról lógó vitorlázógépek, Dornier Libelle hidroplán, négy emelet magas, csigalépcsőn körüljárható V2 rakéta, repülőtéri irányítótorony részlet és egy külön szinten ürhajózási szekció teszi teljessé a rendkívül színvonalas kiállítást.

A Deutsches Museum tulajdonát képező repülőgép állomány azonban jóval nagyobb annál, mint amit a központi épületben ki tudtak állítani, ezért München egyik elővárosában, az oberschlesheim-i repülőtéren felépítettek egy hatalmas, rendkívül korszerü, kizárólag repülőmúzeumként funkcionáló épületegyüttest. Ennek a „kihelyezett múzeumnak” a bemutatása azonban egy másik cikk témáját képezi.

A müncheni Deutsches Museum-ba a Forgó Travel Utazási Iroda segítségével jutottam el, melyet ez úton kívánok megköszönni.