A Szuhoj kapcsolatokat keres a nyugati polgári repülőgépgyártókkal

„Több civil repülőgép összeszerelésének irányába szeretnénk eltolni a figyelmünket, amiben még nem vagyunk túl erősek,” nyilatkozta az orosz sajtónak Alekszej Fjodorov, az Irkut vállalat elnöke, miközben elhaladtak az orosz-mongol határ közelében található egykori titkos üzem udvarán sorban álló Szu-30MKI modellek mellett. „Ez nem csak a katonai technológia miatt fontos, hanem piaci stratégia is,” teszi hozzá Fjodorov. A Szuhoj repülőgépek exportja alkotja az orosz állami felügyelet alatt álló hadi ipar gerincét. A magántulajdonban lévő Irkut azonban rendelkezik a világ egyik csúcs harci repülőgépének és az orosz hadiipar vezető exportcikkének számító Szu-30-as vadászrepülőgépek összeszereléséhez szükséges engedéllyel. Fjodorov üzeme, terpeszkedő jellegtelen beton blokkjaival, ahol 15.000 munkás átlag havi 300 dollárért szereli össze a gépeket, főleg India számára gyárt vadászgépeket. Az (orosz) kormány, aki a szovjet időkben kommunista szövetségeseivel a fő megrendelőt jelentette, az elmúlt években szinte teljesen leállította megrendeléseit, siralmas állapotba taszítva ezzel az egykor hatalmas ipart. Jelenleg az Irkut szinte teljes bevétele az exportból származik.

 „Az utóbbi években a Védelmi Minisztérium korlátozta a védelmi kiadásait…Ezt valahogy kompenzálnunk kell,” mondja Fjodorov, hozzátéve, hogy nagyobb együttmüködést szeretnének kialakítani a nyugati hadiipari óriásokkal új repülőgépek kifejlesztésére. „A modern világban egy új repülőeszköz létrehozása több cég részvételét kívánja.” Ahogy már korábban is említettük a Szuhoj repülőgépek exportja képezi az orosz hadiipar gerincét. Az Irkut sugárhajtású amfíbiákkal kíván betörni a piacra. A tüzoltó repülőgépek, vagy „vízbombázók” iránt egyre nagyobb a kereslet a világ minden táján mind gyakrabban kialakuló nagy erdőtüzek következtében. Az Irkut Be-200-as modellje, ami egy nehéz repülőgép egy hatalmas víztartállyal, már eddig is felkeltette a Nyugat, köztük amerikai tüzoltó cégek érdeklődését is. Eddig mindössze az orosz katasztrófaügyi minisztérium helyezte kilátásba egy többcélú repülőgép megrendelését, mely képes leszállni egy tó felületén, és néhány perc alatt több száz liter vizet képes feltölteni.Szergej Polisuk, az összeszerelő sor főmérnöke szerint az elmúlt évek során az Irkut 30 millió dollárt költött az üzem felszerelésének felújítására, ami tovább szeretne növelni. „A poszt-szovjet stagnálás egy évtizedét követően drámaian fejlődnek a dolgok mostanában. Sokkal dinamikusabbak vagyunk, mint azelőtt. Ez talán csak tiszta pszichológia, de jó dolog,” mondja.

Fjodorov szerint az Irkut további megrendelések elé néz, miután részesedést szerzett a Jakovlev repülőgép tervező vállalatban. Emellett szerződést írtak alá Európa legnagyobb repülőgépipar vállalatával, az Airbus részét képező EADS-szel padlóelemek szállításáról. Jelenleg az Irkut Oroszország második legnagyobb repülőgépgyártó cége, az állami tulajdonban lévő Szuhoj Tervezőirodát követően, amelynek Szu-30-as gyártási engedélyével rendelkezik az Irkut. Ipari szakértők állítják, hogy az Irkut az idén megelőzheti riválisát az Indiával kötött számos értékes szerződésnek köszönhetően – az Új Delhivel kötött eladások és licenc szerződések értékét 5 milliárd dollárra becsülik.„A kormány azon tervével kapcsolatosan is optimisták vagyunk, mely szerint egyetlen egységben kívánják egyesíteni a repülőgépgyártókat,” mondta Fjodorov. Az Irkut vezető szerepet kíván játszani abban a hatalmas holdingban, amely 2005-re egyesítené Oroszország csúcsvállalatait, ezáltal versenyképesebbé téve őket a globális ellenfeleikkel szemben, tette még hozzá. „A kormány hangsúlyozta, hogy változatosabbá kívánja tenni a hadiipar tulajdonformáit, mind az állami, mind a magán szférában,” mondta. „Nagyon izgatottak vagyunk a tervekkel kapcsolatban.”