Boldog születésnapot Falcon

Az F-16-os története a hetvenes évek elején kezdődik. A vietnámi háború tapasztalatai fogalmazták meg a légierő igényét egy könnyü vadászrepülőgép beszerzésére. Az 1972-ben kiírt Lightweight Fighter Program (LWF) tenderre két cég pályázott. A Northrop az YF-17 jelzésü prototípussal, a General Dynamics pedig az YF-16 jelzésü prototípussal. A két típus két különböző elképzelést takart. A Northrop gépe két hajtómüves dupla vezérsíkkal rendelkező repülő volt. Az YF-16 egy vezérsíkkal és egy F100 típusú hajtómüvel volt építve.

A légierő szakembereire nehéz döntés várt. Mindkét gép jó teljesítménnyel, jó paraméterekkel rendelkezett. A pályázat eredményét 1975. január 13-án hirdették ki. Az eredmény: az YF-16 típus nyerte el az LFW programban való részvételt. Az indokok többek között a kiváló manőverező képesség (pl.:a flight by wire irányító rendszer), a nagyméretü, jó kilátást biztosító kabin és a létező F100 hajtómü felhasználása szerepelt.

A tender győzelem után nyolc sorozatgyártás előtti gépet építettek, hat együléses és két kétüléses repülő készült el a folyamatos tesztelésre. A gépek 1975 júliusában készültek el, mindegyiket Pratt &Whitney F100-PW-220 típusú hajtómüvel szereltek. A sikeres tesztek befejeztével az USAF közel 1400 darab gépre jelentette be igényét. Ezekkel a repülőkkel váltotta le az F-4 Phantom II-ket. Nemcsak a hazai piacon figyeltek fel a Falconra. 1975 nyarán Belgium, Dánia, Hollandia és Norvégia is ezt a típust választotta az F-104 Starfighter leváltására.

A sikertörténet elindult és még napjainkban is tart. Block 1 verziótól eljutottunk a Block 60-ig, és ma már közel harminc légierő felségjelét viselik a különböző festésü F-16-osok.