Hatvannyolc évvel ezelőtt döntötték le a „hangfalat”

Nem akármilyen feladatra vállalkozott Charles Elwood „Chuck” Yeager, az amerikai légierő (USAF) századosa, hiszen hetven évvel ezelőtt a hangsebességet ugyanolyan misztikus köd vette körül, mint ma a fénysebességet. Ez nem véletlen, hiszen a repülés technológiai fejlettsége sokáig nem tette lehetővé az 1 Mach átlépését. Bár történtek ilyen irányú kísérletek, ezek rendre kudarccal, rosszabb esetben katasztrófával végződtek. Akadt olyan pilóta, aki légcsavaros gépével zuhanás közben akart a megfelelő sebességre gyorsulni, de mivel gépét lassabb „mozgásra” tervezték, a fellépő rezonancia miatt a géptörzs kettétört. A második világháború után már sugár és rakétahajtómüvekkel folytak a kísérletek. 

Az Egyesült Államokban a Bell repülőgépgyár mérnökei 1943-ban kezdtek foglalkozni egy nagy sebességü repülőgép megtervezésével, így született meg az MX-524 projekt. A később csak X-1-ként emlegetett XS-1-et 1945 márciusában kezdték tető alá hozni. A nem mindennapi gép a Reaction Motors Inc.-nél kifejlesztett csaknem hét kilonewton tolóerőt biztosító XLR-11 rakétahajtómüvet kapta meg, emellett a mérnökök a legjobb aerodinamikai tulajdonságok eléréséhez a Browning 50 kaliberes géppuska lőszeréhez fordultak ihletért.

A prototípussal egy évvel később kezdték el a vitorlázórepüléseket Floridában, a Pinecastle-i repülőtéren. Ezután tértek át a nagy tesztre, azaz a hangsebesség áttörésének kísérletére, ám ehhez meg kellett találni a megfelelő pilótát. Bár a Bell cégnek volt szerződtetett berepülőpilótája, az csak a korabeli viszonylatban óriási összegnek számító százötvenezer dollárért vállalta volna, hogy nekivág a kockázatos útnak. Így esett a választás végül a háborús hős Chuck Yeager-re, aki a szerényebb havi fizetés fejében elvállalta az úttörő repülést. 

Közismert tény, hogy Yeager a repülés előtt lovagolni ment repülőgépe névadójával, azaz Glenissel, a feleségével, és eközben balesetet szenvedett, emiatt pedig eltörött néhány bordája. Mivel nem akart lemaradni a páratlan lehetőségről (sérülten nem engedték volna repülni), ezért titokban tartotta a balesetet, bár indulás előtt csak egy seprünyélből eszkábált szerkezet segítségével tudta becsukni a kabintetőt. Ha a kísérlet balul sül el, biztosan nagyobb hangsúlyt kap ez az epizód, de szerencsére nem így lett. 

A nagy napon az X-1-es egy B-29-es bombázó alá rögzítve emelkedett a levegőbe, amely a megfelelő magasságban útjára bocsájtotta a szuperszonikus repülőgépet. Ezután Yeager beindította a rakétahajtómüvet, az pedig egészen 1,06 Machig, vagyis több mint ezerszáz kilométeres óránkénti sebességig gyorsította fel a gépet. Akik a földről szemlélték a repülést, ijesztő élményben volt részük – a történelem során először ők hallhatták a hangsebesség átlépését kísérő hangrobbanást. A „zajos sikert” az koronázta meg, hogy a tapasztalt pilóta komplikáció nélkül hozta le a gépet, miután elégette a maradék üzemanyagot. 

A légierő vezetése először titokban akarta tartani a sikert a hidegháborús helyzet miatt, de ez nem sikerült, így a közvélemény is tudomást szerezhetett arról, hogy a hangsebesség nem korlát többé. Yeagerből sztár lett, könyveket írtak és filmeket forgattak róla, az amerikaiak pedig hamar a szívükbe zárták a bátor pilótát, aki a repülés történetében először lépte át a hangsebességet. 

Galéria: Hatvannyolc évvel ezelőtt döntötték le a „hangfalat”

aaaa dddddd