Orosz Vitézek - Égi balett és infracsapda-vízesés

A Russzkije Vityazi bemutató csoportot 22 éve alakították meg a Moszkvától nyugatra lévő Kubinka légibázison. A 237. Proszkurovszkij Gárda ezred már az azt megelőző években is tartott bemutatókat főként külföldi küldöttségeknek, de hivatalos formában csak 1991-től rendelkeznek speciális festésű Szu-27-esekkel. Először négy, majd hat géppel repültek az Orosz Vitézek, aztán jött az ötlet, hogy dolgozzanak együtt a MiG-29-esekkel repülő Sztrizsi (fecskék) csoporttal. Erre nem sok példa van, régebben a szingapúriak repültek közösen A-4 Skyhawk és F-16-os gépekkel, de csak rövid ideig.

Az Orosz Vitézek azonnal népszerüek lettek, de külföldre szinte kivétel nélkül csak „egyedül”, azaz a Sztrizsi nélkül mentek. USA, Kanada, Anglia mellett voltak a lengyeleknél, osztrákoknál, szlovákoknál, Magyarországon most mutatkozik be először a világhírü „ötös”.   

A Russzkije Vityazi az utóbbi évtizedben kevesebb meghívásnak tett eleget. A költségek magasak, a Szu-27-es üzemeltetése nem csak a hatalmas üzemanyag-mennyiség miatt kerül sokba. A gépek kiszolgálása munkaigényes, időszakos ellenőrzéseihez komoly müszaki háttér szükséges, mindezek miatt a kijelölt pilótaállománynak korlátozottak a gyakorlási lehetőségei. Biztos pontnak számítanak a Moszkva felett minden évben ismétlődő győzelem napi áthúzások, a kétévente ismétlődő MAKS kiállítás és néhány repülőnap, ezeken felül csak kevés szereplés adódik.

2011-ben már nem először röppent fel a csoport megszüntetésének híre. A magas költségek miatt azt tervezték, hogy inkább a kisebb és olcsóbb Jak-130-asokból alakítanak egy bemutató csoportot. Ugyancsak komoly veszély fenyegette a bázisukat is, Kubinka nagyon közel található Moszkvához, és ideális lenne közforgalmi célokra. Egyelőre egyik terv sem valósult meg, Kubinka maradt a légierőé, és az Orosz Vitézek is müködnek. Nemhogy a felszámolás, hanem a típusváltás van napirenden, felelős vezetők szerint a jövőben megkapják az új Szu-35Sz és Szu-30SzM gépeket is. Ez minden eddiginél látványosabb bemutatók lehetőségét rejti, ugyanis a vektorálós kormányrendszerü gépekkel extrém kis sebességü manőverek végezhetők. 

2003-ban már megkapták a Szu-35-ös nullszériagépeket, amelyeket át is festettek a csoport színeire, de ezek végül nem szerepeltek egyetlen bemutatón sem. Ezektől lényegesen különböznek a jelenlegi Szu-35Sz gépek, még külsőre is, nem csak a korszerübb fedélzeti rendszereik miatt. 

Jelenleg öt géppel tartanak bemutatókat, öt pilóta dolgozik a csoportban. Vezetőjük Andrej Alekszejev ezredes, aki 1973-ban született, és eddig 1 200 órát repült Jak-52-es, L-39-es, MiG-29-es és Szu-27-es típusokon. A hasonló korú és tapasztalatú Oleg Jerofejev alezredes is ezeket a típusokat repülte, csakúgy, mint a 900 órás tapasztalatú Alekszander Bogdan alezredes. Szergej Seglov alezredes és a nem túl oroszosan hangzó nevü Denisz Plakszin őrnagy a csoport legújabb tagja, ennek megfelelően kevesebb repült idővel. 

Oroszország légiereje csak az utóbbi években kezdett el kikeveredni a hullámvölgyből, de az elmulasztott lehetőségeket már nem lehet pótolni. Ez is oka annak, hogy a magas rendfokozatú, a csoport állományába beválogatott pilóták nyugati kollégáikhoz képest sokkal kevesebb repült órával rendelkeznek. Ez azonban egyáltalán nem látszik a teljesítményükön, erről a Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató látogatói is meggyőződhetnek augusztus első hétvégéjén.