A holland légierő hagyományosan Leeuwardenben rendezi meg nyílt napját évről évre.A 322. és 323. vadászrepülő-század otthonában idén június 16-án és 17-én várta az érdeklődőket egy nagyszerű repülőfesztiválra.
A repülőbázis köré épült kisváros élete felpezsdült az eseménytől. Ezen a hétvégén nemcsak a foci-vb holland meccsei érdekelték a helyieket, hanem a nagy esemény is, hogy az ő városukban mutatja be fantasztikus repülőprogramját az egyik leghíresebb bemutatókötelék, a Blue Angels.
A nyílt napra pénteken kilátogatókat szomorú időjárási helyzet fogadta, alacsony felhőzet a reptér felett. Várható volt, hogy ma elmaradnak a loopingok, bukfencek a holland égen, pedig Európa vezető bemutatókötelékei, az Asas de Portugal, a Blades, a Midnight Hawk, a Patrouille Suisse, a Patrouille de France, a Red Arrows és a Royal Jordanians Falcons is eljött, hogy itt köszöntsék a Kék Angyalokat hatvanadik születésnapjuk alkalmából.
A repülőprogram percre pontosan kezdődött. Ez a precizitás mindkét napra jellemző volt. A borongós idő ellenére voltak érdekes, sosem látott pillanatok az égen. Ritka alkalom, hogy a svájci bemutatókötelék mind a hét gépét kötelékben egyszerre láthassa az érdeklődő, valamint látványos pillanat volt a Patrouille de France megérkezése is.
Az egyik megismételhetetlen élmény, mikor a Red Arrows kilenc Hawkja és a Blue Angels hat Hornetje emelkedett a magasba közös repülésre. A különleges alkalmat mi sem fémjelezhetné jobban, mint hogy mindkét csapat tartalék gépe is levegőbe emelkedett egy-egy fotóssal a fedélzetén.Hamarosan már a repülőtér tengelyében repültek együtt a kék és piros gépek, hogy így ünnepeljék a Blue Angels hatvanadik születésnapját.
A kötelékáthúzás után a Red Arrows tartotta meg bemutatóját. Az angol csapat sajnos csak a pénteki napon repült, mivel másnap királynőjük nyolcvanadik születésnapján tisztelgett az ünnepelt előtt.A rendszeres repülőbemutatóra járók némelyike már ismeri a Vörös Nyilak nagyszerü jó idős programját. Az alacsony felhőalap miatt most megnézhették, hogyan repülik az úgynevezett flat, azaz lapos programot az angolok.
Természetesen itt sem hibáztak. A tőlük megszokott precizitással repülték a fordulóikat, és a földön álló néző a program 15 perce alatt el is feledkezett arról, hogy borongós idő van Leeuwardenben.A szombati nap ideális repülőnapi idő volt, híre-hamva sem volt az előző napi felhőzetnek. Az égre néző tekintetek elárulták, ma fergeteges repüléseket láthatunk a kék égbolton.A légi programokat oldtimer-bemutatók nyitották meg. Egymás után emelkedett magasba a P-51 Mustang és a Saab Safir. Az első kötelékbemutatót az angol Blades, azaz a Pengék tartották. A narancs-fekete festésü Extra-300 TL-ek profi programot repültek. A Red Arrows egykori pilótái nem hazudtolták meg hírnevüket: a kötelék-mürepülés precíz bemutatóját láthattuk tőlük. A rutinos néző több Reds-elemet is felfedezhetett programjukban, amit ugyanolyan látványosan repültek az Extrákkal, mintha piros Hawkjaikban ültek volna.
A mürepülőgépek után egy vadászgép, a belga légierő F-16-osa emelkedett a magasba. Programja alatt folyamatosan füstölővel könnyítette meg gépének követését az égen, ami kellett is. Egymás után repülte az erőteljes fordulókat, magas bukfenceket. Nem maradhatott el a típus bemutatójától megszokott touch and go és a nagy állásszögü átrepülés sem.
A belga bemutató után egy angol C-130J taktikai bemutatója következett. A megszokott Hercules repülő bemutatója után egy szarajevói leszállással landolt a szállítógép, és a rakteréből már gurult is ki a két dzsip, amelyek versenybe kezdtek a tolató vasmadárral. Sokan tippeltek volna a négykereküek győzelmére, de ez nem volt ilyen egyszerü.
A Hunterek valamikor egy-egy hasonló rendezvény fő látványosságai voltak, kiemelten amikor a svájci bemutató kötelékeként emelkedtek a magasba. Ma már ők is az oldtimerek közé tartoznak. A holland betonról két angol kézben lévő gép szállt fel bemutatót tartani, az egyik a Patrouille Suisse festésével, a másik a klasszikus Hunter világoskék színében.
Egy repülőnap nem lehet meg forgószárnyas technika nélkül. Az egykori keleti blokk félelmetes fegyvere, a Mi-24 Hind emelkedett a magasba. A szlovák légierő kék-fekete festésü helikoptere átlagos programot repült. A magyar kritikus szemek hiányolták az itthon megszokott dinamikus programot, emelkedéseket, fordulókat és infracsapdalövést is.
Forgószárnyas után ismét merevszárnyú gép, a házigazdák speciális festésü Falconja. Az igazat megvallva nem okozott csalódást Gert-Jan Vooren százados: a tőle megszokott dinamikus repülést láthatta a tisztelt publikum. Némely manőverét infracsapdalövéssel díszítette, ami néha kevésnek bizonyult. Az utolsó, hagyományos holland Falcon-manőver közben is, mikor ezer méter magasságból spirálban zuhan a vadászgép, infracsapdaszórással és füstölővel tette látványossá a záróképet a holland hajózó.
A házigazdák után egy spanyol Hornet emelkedett a levegőbe. Programjáról sajnos csak egyet lehet megjegyezni: átlagos. A típustól várható extra repülési elemek, amit akár a finn, svájci vagy amerikai kolléga repül, elmaradtak.
A holland szervezők a show utolsó két órájára tették a legerősebb programokat. A svájci F-5-ösök délután kettőkor szálltak fel. Talán a legfiatalabb pilótákból álló repülőköteléket láthattuk. A csapat vezére, Daniel Siegenthaler százados, aki Sigi hívónévre hallgat, 35 éves korával rangidősnek számít. A svájciak átlagéletkora nem éri el a harmincat. A csapat stabil nagy öregje a csapatfőnök, Daniel Hösli alezredes, azaz Dani, akit még Taszáron láthatott repülni a magyar közönség. Szerencsére az időjárás nem zavarta programjukat. A verőfényes napsütésben egymás után repülték a loopingokat, áthúzásokat. Kattogtak a fényképezőgépek a shadow manővernél és a leglátványosabb elemnél, amikor az öt gép között, mint egy alagúton repült át Nicolas Mauron százados, azaz Nick. A Finale Grande manőverrel a hat gép infracsapdarózsát varázsolt a kék égre.
A nagyszerü kötelékrepülés után az amerikai légierő F-15E bemutatócsapatának bemutatója következett. A demo team új müsorral debütált a nézők előtt. A megszokott meredek Eagle emelkedő után földi célra történő gépágyús támadást és bombavetést imitált az amerikai gép kétfős személyzete. Sajnos a földi robbanások elmaradtak, így csak az avatottak tudták, miért ismételgeti folyamatosan a támadó manővereket Albert „Jewel” Kenedy százados bemutatópilóta és Jack „Woody” Stallworth százados fegyverkezelő tiszt.
A pálya végén kék-fehér-piros füstfelhő szállt fel: megkezdte programját a francia vendég kötelék. Két négyes rajban szálltak fel a nemzetiszínre festett Alphajetek. Egymás után repülték ismerős figuráikat, a Concorde-ot, a Diamondot, a Tangót. A Patrouille de France az egyik olyan kötelék, amely évről évre egy-egy új elemmel színesíti a programját. Az idei új manőver nagy tetszést aratott a holland nézők körében. A zárószakaszban egymás után rajzolták füstölőikkel teli az eget. Először egy pálma, majd az elengedhetetlen átlőtt szív következett, majd a zárókép a szemből érkező kötelék, amely egy nagy rózsába vált szét.
Minden alkalommal nagy érdekesség, amikor a múlt repülőgépei közös kötelékben repülnek a modern vadászgépekkel. Leeuwardenben is érdekes, történelmi köteléket láthattak a nézők. Egy P-51 Mustang, egy B-25 Mitchell és a bemutatócsapat F-16-osa repült együtt. A bombázógép vezérletével több áthúzást végeztek a repülők, majd a Falcon lett a vezér, és elköszönésként infracsapdáival rajzolta teli az eget.
Már csak egy blokk volt hátra, a legnagyobb látványosság, a nap fénypontja, a Blue Angels. A csapat külön páholyába már gyülekeztek a vendégek. A csapatfőnök nővére mint háziasszony köszöntötte a pilóták feleségeit, a Blue Angels akár Las Vegasból is idelátogató barátait és az eseményről hírt vivő akkreditált újságírókat.
A kötelék speciális festésü kísérőgépe, a sárga-fehér-kék színben tündöklő, Fat Albert névre keresztelt C-130 Hercules gurult a pálya végére. Jól láthatóak voltak a futómüvek mellett elhelyezett gyorsítórakéták, amivel látványos felszállást produkált a gép pilótája. Egy nagy sebességü áthúzás után szarajevói leszállással landolt a gép, és motorosokat megszégyenítő gumiégetéssel fékezték le a repülőt minimális távolságon. Fat Albert beköszönt a Blue Angels-páholyba, és állóhelyére gurult.A Blue Angels pilótái megkezdték hagyományos felszállási procedúrájukat. A Stephen Foley vezette csapat elindult gépei felé, és a kiszolgálószemélyzet tisztelgése mellett masírozott mindenki a gépéhez.
A hajtómüvek beindítása után a Top Gun film zenéjére kezdték meg gurulásukat a kék-sárga Hornetek. A pálya keleti végére guruló négyes kezdte meg a felszállást. Őket géppárban az ötös és hatos gép követte, amelyek erős 75 fokos emelkedővel hagyták el a kifutópályát.
Az amerikai haditengerészet programjának részletes ismertetése nagy feladat lenne. A laikus és a szakértő szem is egyöntetüen állapítja meg, hogy egy jól megkomponált, kigyakorolt show-ról van szó. A több mint fél óra alatt minden elemet úgy látunk, ahogy az amerikai repülőnapokon és a csapat bázisán készült videofilmekből ismerhetjük. A meglepetés az, hogy ez ilyen a valóságban is.Az utolsó elemben a hat gép a Blue Angels-figurában repült el a közönség előtt, majd középre fordult, és egy erőteljes emelkedő után lefelé zuhanva váltak szét a gépek.
A show véget ért. A nagy álom teljesült: Európában repült sokévi kihagyás után ismét a Blue Angels, az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság bemutatócsapata. Reméljük, hamarosan ismét látjuk őket az öreg kontinensen.
Köszönettel tartozunk a Blue Angels Teamnek a kétnapi szíveslátásért páholyukban!
A Németországban született, de osztrák származású Edgar Schmued valódi legendának számított az amerikai repülőgépgyártásban. A nevéhez fűződik a North American cég világhírű P-51-es Mustangja, majd a második világháborút követően nagyban hozzájárult a korszak egyik leghatékonyabb vadászgépének, a F-86-os Sabre-nek a kifejlesztéséhez.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.