Nyárköszöntő repülőnap Szliacson

Bár az időjárás-előrejelzések nem sok jóval kecsegtettek, kellemes hőmérséklet és bárányfelhőkkel tarkított égbolt fogadta június 10-én reggel tucatnyi főből álló kis csapatunkat a Szlovák Légierő szliacsi repülőbázisán. A 150 koronás (mintegy 1100 Ft) belépőjegy megvásárlása után buszokkal juthattunk el a parkolónak kinevezett rétről a repülőtér bejáratához. A pár ezer fős, nagynak semmiképpen sem nevezhető tömeg kényelmesen elfért a kordonnal kijelölt területen, ahol a földön kiállított repülőgépek és helikopterek, az elmaradhatatlan lacikonyhák, valamint néhány, gyerekek számára felállított játszóház várta a szórakozni vágyó látogatókat.

Érkezésünk pillanatában húzott át a beton felett a három MiG-29-esből és két L-39-esből álló nyitókötelék

A repülőprogram kezdetét jelző nyitókötelék gépeinek leszállását követően ejtőernyős ugrás, majd pedig egy igazi „nagyvas”, a Mi-24 Hind harci helikopter bemutatója következett. A terepszínü, szlovák felségjelzésü forgószárnyas produkciója átlagos volt, az utóbbi években népszerüvé vált infracsapda-kilövés is elmaradt, csupán a repülésének elején alkalmazott piros füstölő vitt némi színt a programba. Természetesen a lenyügöző méretü és félelmetes kinézetü helikopter így is látványos volt, kiváló fotótémát szolgáltatott a bázist körülölelő hegyvonulat előtt. A Mi-24-es után egy szintén orosz gyártmányú forgószárnyas következett, a hazánkhoz hasonlóan Szlovákiában is szolgálatban álló többfeladatú Mi-17 Hip kutató-mentő bevetést mutatott be. Az egykori Biele Albatrossy bemutatókötelék színeiben pompázó L-39 repülése szokatlan dinamizmusa miatt számomra meglepetés volt, a kétszemélyes oktató-gyakorló gép ugyanis nem éppen hajtómüvének erejéről híres. A vízszintes manőverek mellett a láthatóan igen rutinos pilóta számos függőleges manővert is végrehajtott az esztétikus színezésü Albatrosszal. A közönség elszórt tapssal jutalmazta a látványosra sikeredett repülést, valamint a leszállást követő gurulás közbeni produkciót, a szlovák pilóta ugyanis fehér füstfelhőbe burkolta gépét, és kicsit megforgatta a betonon az L-39-est.

A délelőtti szólóbemutatót repülő, 3911-es lajstromszámot viselő Fulcrum a többi géptől eltérő kamuflázst visel

Az Albatros elgurulását követően fülsüketítő dübörgés kíséretében utánégetővel szállt fel a házigazda alakulat MiG-29-es vadászgépe, hogy megkezdje dinamikus programját.

A szlovák MiG-29-esektől megszokott látványos, harcfordulókkal bőven tarkított repülés idén sem maradt el, extra produkciónak azonban mégsem volt nevezhető, hiányzott belőle a virtuozitás. A meredek emelkedésekből, gyors irányváltásokból álló dinamikus program jól szemléltette a típus kiváló manőverezőképességét, a magyar bemutatópilóták produkciójától mégis messze elmaradt. Természetesen a helyi közönség megfelelő szórakoztatására ez is bőven elegendő volt, a fairfordi RIAT katonai szólóbemutató versenyén azonban nem lenne esélye a szlovák pilótának. A Fulcrum leszállását követően Extra-300-asával startra gurult Európa-bajnok mürepülőnk, Veres Zoltán, hogy megkezdje a repülőnap leglátványosabbnak bizonyuló programját. Zoli nagy magasságban indított orsózással melegített be, majd pedig következett a szokásos alacsony magasságú „fünyírás”. A szlovák közönség mürepülésről eddig alkotott elképzeléseit alapjaiban változtatta meg a magyar pilóta, bemutatója közben folyamatosan hitetlenkedtek a nézők Zoli manőverei láttán. A program végeztével hatalmas taps fogadta mürepülőbajnokunkat, túlzás és elfogultság nélkül kijelenthető, hogy az övé volt a legjobb és leglátványosabb repülés ezen a napon a szliacsi bázison. Az orosz államadósság fejében beszerzett, polgári színezést viselő Mi-171-es a Mi-17-es továbbfejlesztett, megnövelt képességü verziója, melynek repülése a különleges típus iránt érdeklődők számára érdekes színfolt volt. A 12.30-tól 14.00-ig kiírt repülési szünet előtt még felszállt egy háromgépes L-39-es kötelék, mely áthúzásokkal szórakoztatta a flekken- és sültkolbász-sütő sátrak felé poroszkáló nézőközönséget.

Az egykor szebb napokat megélt hatgépes Biele Albatrossy bemutatókötelék maradványaként is értelmezhető csonka formáció látványa szomorúsággal töltött el, nekem nagyon hiányzik ez a csapat a nemzetközi repülőnapokról…

A másfél órás ebédszünetben mód nyílt a földön kiállított repülőgépek megtekintésére is. A házigazdák már kivont MiG-21-esei mellett két-két MiG-29-est és L-39-est, illetve egy-egy Mi-2-est, Mi-17-est, Mi-171-est és Mi-24-es helikoptert tekinthettünk meg, valamint látható volt egy L-410-es szállítógép is.

Egy szlovák MiG-21 MF Fishbed a statikus soron. Klasszikus szépség

Ebéd után a felerősödött szél által kergetett felhők lassan beborították az égboltot, így az időjárás barátságtalanabbá vált, talán ennek is köszönhető, hogy a közönség egy része hazament. A délutáni repülőblokk katonai része szintén a Szlovák Légierő repülőegységeire épült, ugyanazokat a típusokat láthattuk ismételten, mint délelőtt. A változatosságot egy nem túl emlékezetes repülést produkáló cseh felségjelzésü JAS-39 Gripen jelentette csupán, a szürke felhők előtt repülő, szintén szürke gép nem túl hálás fotótémát kínált. A sportrepülők azonban kitettek magukért, a sajátságos formavilágú Z-37A Cmelák gépekből összeállított alkalmi kötelék és az L-19 Blanik vitorlázógépekkel repülő Ocovski Bacovia nevü formáció kiválóan szórakoztatta a maradék nézősereget. A német Uli Dembinski Jak-55-össel végrehajtott mürepülő-bemutatója nem képviselt azonos színvonalat Veres Zoltán repülésével, talán csak a klasszikus formavilágú csillagmotoros gép miatt volt érdekes. Említést érdemel még a Z-137 Turbocmelák és egy kicsinyített, ultrakönnyü kategóriába tartozó Messerschmitt Bf-109-utánzat repülése is.

A Slovak Air Fest 2006 elnevezésü rendezvény nevéhez méltóan alapvetően a szlovák repülésről szólt, minimális külföldi részvétellel. Sem méreteiben, sem színvonalában nem hasonlítható a pozsonyi SIAD vagy a csehországi Brnóban megrendezett CIAF repülőnapokhoz, mégis érdekes színfolt az airshow-k sorában. Nem rendeztek önjelölt médiasztárocskák számára bugyuta autóversenyzést, nem borítottak el mindent a szponzorok reklámjai, talán éppen ezért, valamint sajátos hangulata, a bázis szép fekvése és Magyarországhoz való közelsége miatt mégis érdemes volt ellátogatni erre a szerény, de kellemes „repülőpiknikre” a szliacsi légibázisra.