India kiszáll az FGFA programból

Az indiai fél kiválásának oka ugyan nem nyilvános, de egyértelműen a PAK-FA (T-50, Szu-57) alapjaira épülő fejlesztés drágasága és technikai téren fellépő viták állhatnak a háttérben.

A kilépés ugyan már minisztériumi szinten is megerősítést nyert, azonban az indiai fél hagyott egy kiskaput: amennyiben (a pontoson körül nem írt) körülmények úgy alakulnak, még lehetséges a döntés felülvizsgálata, illetve India vásárolna a PAK-FA-ból, miután azok rendszerbe álltak az Orosz Légierő kötelékében.

Az Indiai Légierő egykori parancsnoka, Vinod Bhatia tábornok szerint az FGFA kiválóan példázza “keveset, azt is későn” politikáját. A rohamoson fogyó Indiai Légierő számára nem ez a program jelentené a megoldást, az ide szánt erőforrásokat inkább a fogyó géppark pótlására kellene felhasználni.

Az Indiai Légierő szerint a Védelmi Minisztérium által a jövő alaptípusának szánt PAK-FA a közelében sincs azoknak az elvárásoknak, amiket a légierő támasztott. A lopakodó képesség, az avionika, a radar és a legtöbb érzékelő nem üti meg az elvárt szintet, valamint az eddigi 10(?) darab prototípuson kívül nem áll rendelkezésre több, a sorozatgyártás beindításának még csak tervezett dátuma sincs.

A fenti okok együttesen vezettek odáig, hogy a Védelmi Minisztérium a programból történő kilépés mellett döntött. A döntést az is befolyásolta, hogy az FGFA a légierő büdzséjének tekintélyes részét elnyelte, miközben égető szükség lenne a rohamosan fogyó gépállomány pótlására. A Védelmi Minisztérium figyelmen kívül hagyta programban részt vevő Hindustan Aeronautics Limited (HAL) azon érvelését, hogy az itt szerzett tapasztalatok nagyban elősegítik a saját fejlesztésű ötödik generációs vadászgép, az Advanced Medium Combat Aircraft (АМСА) előállítását.

Az FGFA program 2007-ben indult, fele-fele arányú finanszírozással, azonban a kezdetek óta nehezen haladt. 2010-2011-ben India 295 millió dollárt fizetett az FGFA projekttervezethez, de 2013 közepén Oroszország további 5 milliárd dollárt követelt India részéről a repülőgép további fejlesztésének költségeire, amelyet az oroszok körülbelül 10 milliárd dollárra becsültek.

India nem fizetett, ám 2016-ra megszületett egyfajta kompromisszum a felek között. Ez alapján mindkét fél 3,7 milliárd dollárral száll be a további költségekbe és a fejlesztés során figyelembe veszik az Indiai Légierő elvárásait. Ezek több, mint 50 ponton érintették a programot, például a Szaturn cég AL-41F1 hajtóművel kapcsolatban annak cseréjét kérték egy erősebbre, illetve a fegyverzeti terhelés növelése is szerepelt a listán. A fedélzeti radart a Belka N036-osra kívánták lecserélni, amely jóval többet tudna az eredeti tervben szereplőhöz képest – ám egyelőre csak a kísérleti példány létezik belőle.

Az indiai ipar forrásai szerint a Szuhoj-cég megállapodott abban is, hogy megosztja a HAL-lal a bizalmas információkat az FGFA projektről, és megpróbálja visszaállítani a HAL munkájának részét a programban, amely a több mint fele részesedésről körülbelül 13% -ra csökkent. Ez magában foglalja a vadászgép futóművének kifejlesztését, az alapvető navigációs berendezéseket, a konténeres lézeres célzóberendezést, a HUD-ot és a radar hűtését.

A Szuhoj ezeken felül azt is vállalta, hogy 2019-20-ig három darab együlésés prototípust leszállít Indiának, hogy a hazai sorozatgyártás beindítása előtt tudják helyben tesztelni. Az eredeti tervek szerint egyébként már az idei évben meg kellett volna érkeznie az első példányoknak az eredeti tervben szereplő 200-250 darab repülőgépből. Ezt a mennyiséget később 127 darabra módosították – mára pedig az egész programot törölték.

Az oroszok másképpen látják a történéseket. Szerintük az indiai fél folyamatosan változatta az elképzeléseit és nem csak a gépmennyiséget illetően. 2011-ben még 2014 darab repülőgépet szerettek volna, ám ezekből 48 (vagy 66) kétülésesre is igényt tartottak. Tudni kell, hogy az alapot jelentő T-50-esből nincs, csak együléses és az oroszok nem is terveznek maguknak kétülésest. A repülőgépeket Nasikban, a HAL üzemében kellett volna összeszerelni és 2017-ben el kellett volna kezdődnie. Később az indiai fél törölte a kétüléses gépekre vonatkozó igényét, illetve az összdarabszámot először 144-re, majd 127 darabra módosította. Az indiaiak szerint ekkorra a költségek a program végére már elérték volna a 30 milliárd (!) dollárt, 2012-ben gyakorlatilag fel is függesztették az együttműködést az orosz féllel.

Forrás: bmpd.livejournal.com