Jelentős modernizáláson esik át a Be-12 kétéltű repülőgép

A tényleges munkák megkezdéséhez szükséges dokumentáció előkészítése zajlik, amelyekben többek között az elvárt technikai mutatókat határozzák meg, illetve azt is, milyen szintű modernizálást szeretnének a fedélzeti rendszerek esetében.

Az előzetes információk szerint, komoly fejlesztést kap a felderítő képesség mindhárom fő területe: a hidroakusztikus (a tengeralattjárók által keltett zajt érzékeli), a rádiólokációs és a mágneses is (a tengeralattjárók mágneses mezejét méri). A fegyverzet a tervek szerint a legmodernebb torpedókból és mélységi bombákból áll majd.

A Csajka először 1960-ban emelkedett a levegőbe. A vízről történő felszállás miatt a szárnyak jellegzetes V-formájúak, innen is a típus beceneve, a Csajka, azaz Sirály. A törzs alsó része kialakítását tekintve gyakorlatilag hajótest, a stabilitására jellemző, hogy 3-as szélerősségig képes a le- és felszállásra. A Beaufort szélerősség-skálán ez 2 láb magas hullámokat (0,6 méter) és 10 csomós szelet jelöl (20 km/h). A “repülő csónak” maximális sebessége 500 km/h és képes akár 4 000 km-es távot is megtenni egy feltöltéssel.

Az 1960-as évtől 1973-ig összesen 143 darabot gyártottak a típusból és az összes a Haditengerészeti Légierő kötelékében repült. A Csendes-óceáni Flottánál szolgált a 289. Tengeralattjáró-elhárító és a 317. Vegyes repülő ezred, egy-egy ezred teljesített szolgálatot a Fekete-tengeri és az Északi-tengeri Flottánál, valamint Kalinyingrádban a 49. Önálló századnál, mint a Balti Flotta alegysége.

1993 és 1998 között gyakorlatilag az összes Csajkát kivonták a szolgálatból, csupán 6 darab maradt meg a Fekete-tengeri Flotta 318. Repülő ezredénél, további tíz repülőgép konzerválva áll a Taganrogi Repülőgépgyárban és Osztrov repülőterén.

Forrás: aviation21.ru