Felszállópályán - Junior Pilóta Program

A haderőfejlesztési programnak fontos elemét képezi az utánpótlás biztosítása, ennek érdekében újraindult a hazai „iskolarendszerű” pilótaképzés. Sőt, ma már különböző kadét programok is léteznek, elsősorban a vitorlázórepülés bázisán. A légierő szükséglete azonban olyan hatalmas, hogy „nincs az a mennyiség, amit ne tudna felszívni”. Az Aranysas magazin a Kecskemét – és képletesen az ottani bázis – szomszédságában található, jakabszállási repülőtéren járt, ahol a Junior Pilóta Program keretében némileg eltérő, ám annál figyelemreméltóbb keretek között zajlik a jövő hajózóinak kiképzése. Megérkezve rögtön feltűnik, hogy többről van szó, mint egy kis alföldi sportreptérről: a központi részen az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület tagjai által gyönyörűen felújított és nemrég ünnepség keretében átadott MiG-15-ös, mellette pedig egy MiG-21-es látható, ami már jelzi a honvédelmi jellegű kötődést. A helyi vitorlázó klubban és a repülőiskolában számos katonai pilóta, műszaki és irányító ismerkedett meg a szárnyalással. Olyanok is vannak, akik a légierő melletti kevéske szabadidejüket az utánpótlás nevelésének szentelik.

Mészáros Imre – akit a magyar repülésben szinte mindenki csak „Mésziként” ismer – nagygépes kapitányként néhány éve vonult nyugdíjba. Előtte végigjárta a „szamárlétrát”: szerelőként kezdte, volt vitorlázórepülő, majd kisgépes pilóta. Már a korábbi évtizedek során is rengeteg későbbi katonai hajózót oktatott: a leghíresebb talán Vári Gyula nyugállományú őrnagy, aki annakidején MiG–29-essel több esetben is elnyerte az angliai RIAT legjobbjának járó díját. A Mészi Air Service egy klasszikus repülőiskola. Náluk viszont nem a mennyiség, hanem a minőség a fő szempont: a néhány gépes szervezet nem „gyártja futószalagon” a hajózókat, hanem szó szerint törődnek a növendékekkel. A Private Pilot Licence magánpilóta tanfolyamtól kezdve számos különböző elméleti és gyakorlati kurzust tartanak, például Commercial Pilot Licence kereskedelmi és Airliner Transport Pilot Licence légitársasági, Night VFR éjszakai, Multi Engine többhajtóműves és Instrument Rating műszerrepülő képzéseket is. Mindezt családias, baráti környezetben, ugyanakkor a biztonságos és profi repüléshez szükséges renddel és fegyelemmel. Ahogy szó volt róla, számos náluk tanuló fiatalból lett sikeres nagygépes vagy katonai pilóta. Természetesen az iskola is gazdasági vállalkozás, ám próbálják úgy alakítani a körülményeket, hogy a repülés és a pilóta karrier az átlagember számára is elérhető legyen.

A tevékenységnek a fiatalok támogatása is fontos részét képezi, ehhez elméleti alapokat is nyújtanak, akár olyan jelölteknek is, akik még nem kezdik el a gyakorlati képzéseket. Ez azért is fontos tényező, mert a növendékek így a magas szintű légitársasági elmélettel együtt a szakmai angolt is elsajátíthatják, ráadásul a repüléshez igencsak szükséges szellemi és fizikai fejlődésen mennek keresztül. Jó példa erre az egyik fiatal, akinek legjobban az anyukája csodálkozott, hogy a fia pilóta szeretne lenni. Bár korábban még a kerékpározással is gondjai voltak, mára odáig fejlődött, hogy megszerezte a szakszolgálati engedélyt és elvitte repülni az édesanyját. Mészi elmondása szerint olyan korán kell elkezdeni a fiatalok szakmai és egyben emberi támogatását, amikor azok már igénylik: ha ez nem történik meg akkor vagy elkallódnak, vagy más dolgokkal kezdenek foglalkozni. Márpedig mind a polgári, mind a katonai repülésnek égető szüksége van a szakmailag magasan képzett utánpótlásra. Mindezt pedig a jelenlegi háborús légkör még inkább megerősíti.

A fiatalok között nagyon sokan célirányosan katonai pályára készülnek vagy akár maguk is valamilyen honvédelmi tanulmányokat folytatnak. Gombkötő Ádám debreceni kadét, jelenleg a 9. évfolyam tanulója. Neki a nagyapja katona volt, őt a légierő érdekli. Célja a PPL megszerzése, de később katonai pilóta szeretne lenni, ehhez cél az Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE). Elsősorban a szállítórepülés izgatja, mivel szerinte „be lehet járni a világot”. Nála a „B verzió” is a légierő: ha nem jön össze a többhajtóműves kiképzés, akkor helikoptervezető is szívesen lenne. A 14 éves Székely Levente még csak általános iskolás, de már csatlakozott a csapathoz: a repülőtéri élmények valószínűleg már a középiskolai tanulmányait is befolyásolják. Egy dolgot viszont már tud: mindenképpen katonai pilóta szeretne lenni. Levente egyébként jó példa arra, hogy az előképzést akár már általános iskolás korban célszerű elkezdeni: ennek legfontosabb eleme az angol nyelv elsajátítása, illetve az egészséges, sportos életmód. Utóbbit tekintve Mésziék kiváló kapcsolatot ápolnak a kecskeméti katonai repülő orvosi szervezettel, ahol civil minősítéseket is végeznek és a fiatal jelölteket is szívesen fogadják. Így az is gyorsan kiderül, hogy az adott jelölt alkalmas-e pilótának, illetve a vizsgálat is kicsit célirányosabb környezetben zajlik. A csapat sokszínűségét jól mutatja az a növendék, aki a seregben már részt vett pilótaképzésen. A légierőkre jellemző feszített tempóban sok, egyébként tehetséges fiatal esik ki a rendszerből. Vele is ez történt: eltanácsolták a botkormány mögül és jelenleg más jellegű beosztásban szolgál. Ennek ellenére nem adta fel: saját idejéből és pénzéből szeretne megtanulni repülni és az a vágya, hogy a honvédségben végre bekerülhessen a pilóták közé. Ezért kereste fel a katonák között is nagyra becsült Mészit, hogy segítsen megvalósítani az álmát. A fiatalokat egyébként egy egész csapat támogatja: az oktatókon kívül elődeik is. Látogatásunk idején a néhány nappal korábban Boeing 737-es típus átképzésen végzett, az egyik nagy légitársasághoz bejutott huszonéves hölgy osztotta meg tapasztalatait a fiatalokkal. A növendékek számára más jellegű programokat is szoktak szervezni, melyek közül kiemelkedik a kecskeméti bázison tett látogatás. A képzés csúcsát a nyári tábor jelenti, menynek keretében minden fiatal a gyakorlatban is kipróbálhatja milyen érzés és persze kihívás igazi repülőgépet vezetni.

Bár az NKE-n már több évfolyamnyi katonai pilóta is végzett, ez a teljes utánpótláshoz nem lehet elegendő. A mindenkori Magyar Légierő már a két világháború előtt, majd azt követően a civil repülésből is „vett fel” előképzett fiatalokat. Ennek az az oka, hogy – ahogy „Mészi is elmondta – a nevelési folyamatot szó szerint nem lehet elég korán kezdeni. Ráadásul célszerű, ha a konkrét pályaválasztás előtt eldől, hogy valaki valóban alkalmas-e a pályára, ez különösen a katonai repülésre igaz. Bár a vitorlázás kiváló lehetőséget jelent, a motoros repülés viszont célirányos előképzésnek számít, melynek nemcsak a tapasztalatai, hanem a megszerzett jogosítások is „tovább vihetőek”. A szakszolgálati engedélyes képzések a katonai sajátosságoknak megfelelő kiegészítésekkel akár a többhajtóműves szállítógépekre is kiválóan megfelelhetnek. Sőt, ha jobban megnézzük, a Magyar Honvédségen belül jelenleg nem áll hadrendben „multi engine” oktatógép és nincs is napirenden ilyen beszerzés. Könnyen belátható, hogy a jelenleg rendelkezésre álló egyhajtóműves légcsavaros típusról vagy a megrendelt sugárhajtású haladó kiképzőről semmilyen szempontból sem célszerű közvetlenül szállítógépre ülni. A civil légitársaságokhoz készülő pilóták esetében a speciális képzésre kétmotoros légcsavarosokon kerül sor, pont, ahogy Jakabszálláson is. És ha például egy civil Airbus A319 esetében szükség van erre a lépcsőfokra, valószínűleg a Kecskeméten állomásozó szürke példányra is igaz ez.

Sokan nem is gondolnák, azonban a civil képzési rendszernek több olyan eleme is van, amely jóval mélyebb, mint a honvédségben. Ilyen például az ATPL elmélet, amely a maga 13 tantárgyával szó szerint a világ bármely pontján történő szolgálatteljesítésre felkészít, sarkvidéktől a trópusokig. A témakör egyúttal a műszerrepülő jogosításhoz is megadja az alapot, ez szintén jóval alaposabb a katonai képzéseknél. És ez nemcsak a magyarra igaz: a kanadai NFTC egyik egykori magyar növendéke szerint például a navigációs jellegű tantárgyak az ATPL vizsgák során még a legendás színvonalú kanadai képzésnél is keményebbek.

Mindez pont azt biztosítja, melyet a cikkünkben is említett fiatal is említett: a katonai szállítórepülők bejárják a világot. A helyzetet alátámasztja, hogy a Magyar Honvédség 2-2 A319 és F7X gépe mellé ugyanannyi C–390-es érkezik, sőt hazánk rotációs alapon a pápai C–17-es, illetve a geilenkircheni NATO E–3-as alakulat számára is biztosít pilótákat. Bár külön-külön nem beszélhetünk hatalmas létszámról, összességében olyan mennyiségi és minőségi szükségletről beszélhetünk, melyet a honvédség belső képzési rendszere egyáltalán nem tud lefedni. A civil előképzéssel rendelkező, egészséges és motivált fiatalok arra is alkalmasak, hogy a katonai „iskolarendszerű” képzés során keletkező réseket kitöltsék, ráadásul viszonylag költséghatékonyan. Reméljük, hogy az ilyen jellegű lehetőségeket az illetékesek is felismerik és a magasan képzett fiatal pilóták közül minél többen kerülnek majd be a Magyar Honvédség állományába.

Fotók: Mészi - Jakabszállás

További infók a Mészi Air Service Facebook oldalán!