Már Magyarországon is egyre több helyen hirdeti a katonai repülés szépségét, örökíti meg a pilóták, a műszakiak emlékét betontalapzatra emelt merev vagy forgószárnyas repülőgép. A kecskeméti MiG–21MF vadászgép és a szolnoki Mi–24D harci helikopter „köteléke” a Pápán felállított újabb MiG–21MF-fel bővült decemberben.
Ma már hazánkban is három, szakszerűen hatástalanított, majd felújított gép díszít közteret, s ezeket a környezetükből tereptarkán kiemelkedő, különleges emlékműveket meg is kedvelték az emberek, az internetre került fényképfelvételek százai-ezrei szerint. A világ számos országában is hasonlóak a tapasztalatok.
Kell valami tartós
Nem véletlen, hogy a repülés korai időszakából nem találunk betonoszlopokra helyezett gépeket. A történelem viharait túlélt Fokker Dreidecker-ek vagy Sopwith Camel-ek múzeumok féltett kincsei. A jórészt fából, vászonból gyártott törékeny gépek nem is lennének képesek ellenállni az időjárás viszontagságainak, a csapadéknak, a fagyoknak, a napsütés romboló hatásának.
Ahhoz, hogy az emlékműként kiállított repülőgép évekig szép maradjon és a szükséges takarításokon, ápolásokon kívül ne igényeljen komolyabb karbantartást, fémburkolat és ellenálló, speciális festés, lakkozás szükségeltetik. Persze ez sem jelent tökéletes védelmet: a természeti csapások még így is könnyen megrongálhatják a gépeket. 2018. október 11-én a Michael nevet kapott hurrikán csapott le az amerikai légierő Tyndall légibázisára. A valaha mért harmadik legnagyobb erősségű, 4-es besorolást kapott szélvihar nem csupán a támaszpont épületeit, hangárait (s az ott tárolt F–22 Raptorokat, illetve QF–16 Falcon távirányítású gépeket) tépázta meg, de komoly károkat okozott a bázis előtt kialakított Veteránok Parkjában is, ahol a nyilvánosságra került fényképek szerint egyszerűen letépte a talapzatáról a 74-0095 lajstromszámú F–15A Eagle vadászgépet, amely aztán az eredeti helyétől távol, a hátára fordulva ért talajt. A park másik három gépe, egy F–4C Phantom II-es, egy F–106A Delta Dart és a korelnök, a 10133-as oldalszámú F–86L Sabre kisebb sérülésekkel megúszta a „légi támadást”.
Népszerű típusok
Nem véletlen az sem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország területén található a legtöbb „szoborrepülőgép”, hiszen ahol nagy a légierő, ott nagy a merítési lehetőség, vagyis az aktív szolgálattól elköszönő, de még egyben lévő merev vagy forgószárnyas. A szoborrá vagy „kapuőrré” nemesedett gépek döntő többsége 1950–1989 között élte aktív korát. Ez sem meglepő: akkor még a mai gépszámok sokszorosa repült mindkét oldalon, hiszen a hidegháború elején a mennyiség és nem a lehető legfejlettebb csúcstechnika jelentette az előnyt egy-egy konfliktusban. A híres amerikai 100-as sorozat egymást követő típusai – az F–100 Super Sabre-től a már említett F–106 Delta Dartig – például a legnépszerűbb „szoboralapanyagnak” számítanak az Egyesült Államokban. Egykor az F–104 Starfighter Európában szintén meglehetősen komoly flottával rendelkezett, így a belga hadsereg légi komponensének főhadiszállását is egy F–104G „őrzi”, egészen pontosan az FX21-es oldalszámú példány. Az FX86-os pedig a híres Kleine Brogel légibázis tiszti étkezdéjét vigyázza. Délebbre haladva a görög Tripolis légibázis előtt tör az ég felé egy F–104G (lajstromszáma: FG715), míg Vasiliada városka egyik terét a típus FG734 lajstromjelzésű példánya díszíti.
A repülős történelmére joggal büszke Nagy-Britanniában is komoly hagyománya volt a katonai gépek kiállításának. Mára azonban ezen emlékművek döntő többsége eltűnt: ezt főleg azok vették tudomásul szomorúan, akik számára fontos volt, hogy a már rég nem létező önálló hazai katonai repülőipar fejlesztései díszítsék a Brit Királyi Légierő (Royal Air Force – RAF) bázisait. Méghozzá nem is akármilyen típusok vigyázták aktív társaik munkáját: a waddingtoni „őrző” például az XL189-es lajstromszámú Handley Page Victor volt. Ez a gép részt vett a híres, 1982. május elsején végrehajtott bevetésben, amelynek során a RAF a brit felügyelet alatt álló, az Egyenlítőhöz közeli Ascension-szigetről indulva megtámadta az akkor épp az argentin légierő által használt Port Stanley repülőterét a Falkland-szigeteken. Az 57. század kötelékébe tartozó, Bob Tuxford századparancsnok vezette Handley Page Victor egyike volt azoknak a légi utántöltő repülőgépeknek, amelyek egy bonyolult művelet keretében lehetővé tették a 16 órás, 12 200 kilométeres bevetést. A gép vesztét végül a Brit Királyi Légierő „egy kapu, egy gép” szabályzata okozta: ennek jegyében egy repülőtéren csak egy kiállított gép lehetett. A sokat látott Vulcan-t így 1989 augusztusában bezúzták.
Sosemvolt lánglovag
Vannak olyan „gépszobrok” is, melyek nem egészen azok, aminek látszanak. Ilyen például a kaliforniai erdészeti és tűzvédelmi hivatal Hemet mellett működő légibázisánál a tűzoltó repülőgépnek előszeretettel alkalmazott, jellegzetesen tömzsi, 70-es jelzéssel ellátott Grumman S–2 Tracker, amelynek hajtóművei árulkodnak a turpisságról. Ehhez persze tudnunk kell, hogy a kaliforniai tűzoltók az S–2F3AT Turbo Tracker-t használták, s a Marsh Aviation által felújított és átépített gépek (szám szerint 22) mindegyikét modern, Honeywell TPE311–14GR gázturbinás hajtóművel látták el.
A hemeti légibázis műemlék gépén viszont jól felismerhető az eredeti, 1525 lóerős Wright R–1820–82WA Cyclone 9 típusú léghűtéses csillagmotor, amely többek között a második világháborús Boeing B–17 Flying Fortress-eket is működtette. A helyi légi fecskendőnek álcázott merevszárnyú pedig a valóságban nem más, mint a japán tengeri önvédelmi erők egykori, 4146-os oldalszámú S–2A járőrgépe, amely a karrierjét az amerikai haditengerészetnél kezdte, 136745-ös lajstromszámmal. A távol-keleti ország hadseregében történt kiselejtezése után, a 2000-es évek legelején került vissza az Egyesült Államokba, de ott már sosem repült, pláne nem alakították át a speciális tűzoltó folyadék hordozására és ledobására alkalmas tartálygéppé.
A világ legelső, hadrendbe állt „lopakodó” (azaz inkább nehezen felderíthető) támadó repülőgépéből is akad „kapuőr”: a 79-10780 lajstromszámú, „Scorpion 1” nevet kapott gép a nevadai Nellis légibázis előtt, a Nellis sugárúton fényképezhető. Méghozzá igen régóta, hiszen 1992. május 16-án került a jelenlegi helyére. A folyamatos felújítások, festések során persze már nem az aranynál is drágább, különleges, a radarsugarakat eltérítő borítást kapta meg a gép.
A vietnami háború komoly sebeket ejtett nemcsak a társadalmon, hanem a fegyveres erőkön is. A számos, erre a korszakra emlékeztető veterán (F–4 Phantom II-esek, F–100-asok, UH–1-esek) sorából kiemelkedik a Pennsylvania állambeli Fort Indiantown Gap városa mellett működő Muir légibázis előtt látható szoborcsoport. Három forgószárnyas a dzsungelek felett vívott véres légi hadviselés ikonikus típusait jeleníti meg. A középen látható Bell AH–1Q Cobra harci helikoptert egy-egy Hughes OH–6 Cayuse könnyű felderítő- és UH–1H Huey szállítóhelikopter kíséri. Akad egy szomszédjuk, nem is akármilyen: a 63-7773 lajstromszámú, pszichológiai hadviselésre specializált, Vietnam felett szintén sokat repült EC–1030E Commando Solo négyhajtóműves gép teszi teljessé a kompozíciót.
Forrás: https://honvedelem.hu
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Pontosan két évvel ezelőtt bemutatkozó interjút készített Tőrös István dr. Bali Tamás ezredessel, aki akkor vette át az MH Kiss József 86. Helikopterdandár parancsnoki beosztását. Két év után ismét van miről beszélgetniük.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.