Öt éve történt a hejcei tragédia

Szlovákia még a mai napig nem heverte ki azt a sokkot, amit a 2006. január 19-i szerencsétlenség okozott. Az ország és a fegyveres erők történetének legsúlyosabb repülőgép-katasztrófája egy AN–24-es típusú, kétmotoros katonai repülőgéppel történt, amely a koszovói KFOR békefenntartó misszióból, Pristinából Kassára tartott 35 utassal és 8 fős személyzettel a fedélzetén.

A gép a magyarországi légi irányítást végző Hungarocontrol által kiadott átrepülési engedéllyel rendelkezett, és este 7 óra után néhány perccel lépett a magyar légtérbe. A földi irányítással nem sokkal este fél nyolc után szakadt meg a rádiókapcsolat. A szerencsétlenséget követő vizsgálat megállapította, hogy a gép, a felszállást követően, minden probléma nélkül haladt úti célja felé, ám 19 óra 40 perckor a Hejce és Telkibánya között található, 800 méter magas Borsó-hegynek ütközött és lezuhant.

A baleset hátterében vélhetően a gép pilótájának hibája állhat, aki a kassai repülőteret szabad szemmel, müszerek segítsége nélkül közelítette meg. A vizsgálat megállapítása szerint pilóta valószínüleg túl korán kezdte meg ereszkedést – két perc alatt nyolcszáz métert süllyedt –, és nem számolt a Zempléni-hegyekkel.

A balesetben a repülőgép személyzete és a hazatérő békefenntartó katonák szörnyethaltak, a szerencsétlenséget mindössze egyetlen tiszt, az akkor 27 éves Martin Farkas főhadnagy élte túl, aki a csodával határos módon kisebb sérülésekkel megúszta az esetet. Sőt feleségét mobiltelefonon ő értesítette a katasztrófáról. A Poprádon élő tiszt a baleset után néhány hónappal már visszatért alakulatához, s azóta is a szlovák hadsereg tagja.

A katasztrófa óta eltelt öt év, ám a Hejce melletti Borsó hegyen még a mai napig jól láthatóak a szerencsétlenség nyomai: gyökerestül kitépett facsonkok, elszenesedett törzsü fák jelzik, hol történt a Szlovák Köztársaság történetének eddigi legnagyobb repülőszerencsétlensége. A magyar és a szlovák szakminisztériumok képviselői, még abban az évben, egészen pontosan június másodikán egy két és fél méter magas gránittömböt állítottak a baleset helyszínén. Egy évvel később pedig egy emlékparkot is kialakítottak az obeliszk mellett, s az itt elhelyezett negyvenkét kopjafán megtalálható az elhunyt szlovák katonák neve, fényképe és rendfokozata is.

Az emlékpark átadásával egy időben – 2007. július 20-án – avatták fel a falu központjában megépített emlékmüvet, amelyet a galántai Szabó László szobrászmüvész alkotott. Az áldozatok családtagjai, a magyar honvédelmi, valamint a szlovák védelmi minisztériumok képviselői ennél az emlékmünél emlékeznek meg minden év január 19-én – így természetesen ma délután is – a tragédiáról.