A hetvenes évek katonai repülésének állított emléket

„A Szovjetunióban végzett tanulmányaim befejeztével 1976-ban kerültem Pápára, a 47. honi vadászrepülő-ezredhez. Fiatal főhadnagyként, repülőgép-vezetőként kezdtem el a harckészültségi szolgálat ellátására a felkészülésemet. Abban az időszakban MiG−21MF típuson repültem. 1978. október 12-én történt a sajnálatos esemény, amelyről az írásom szól. Ezen a napon az ezred pilótái két váltásban repültek. Én a délelőtti váltásba voltam tervezve. A délelőtti repülési váltáson végrehajtott repülések és a repüléssel kapcsolatos egyéb biztosítási feladatok értékelése egybeesett a délutáni repülések megkezdése előtti eligazítások, feladatszabások időpontjával. Éppen befejeződött a délelőtti váltás értékelése, amikor hallottam arról, hogy egy sorállományú szerelő leégette az egyik gép hajtómüvét, sőt kis híján az egész repülőgépet. A sorkatona tette érthetetlen volt számomra és természetesen kollégáim számára is. Akkor még nem dezertálási kísérletről beszéltek” – elevenítette fel a harminchét esztendővel ezelőtt történteket a szerző.

,

A MiG-21-es, amivel a sorkatona dezertálni szeretett volna

„Két éve találkoztam Kozma Gyula nyugállományú törzszászlóssal, aki akkoriban a 2. müszaki üzembentartó századnál szolgált, mint sárkány-hajtómü mechanikus. Felidéztük a régi emlékeket.  Gyula barátom ekkor említette a dezertálási kísérletet. Az eseményeknek ő volt a legjobb ismerője, hiszen a sorkatonának aznap vele kellett volna együtt dolgoznia a repülések biztosításában. Azt javasoltam Gyulának, hogy írjuk meg a történetet, hiszen a hiteles változatot, a részleteket már senki sem ismeri” – emlékezett vissza Nagy Ernő.

„Az első lépésben a Győri Katonai Ügyészségen kezdtem el érdeklődni, hogy tudnak-e segíteni a kutatásban. Miután vázoltam az eseményt, az ügyészség segítőkész volt, és előkereste az üggyel kapcsolatos dossziét. Mivel a dosszié üres volt, az ügyirat számával a Hadtörténelmi Levéltárhoz irányítottak. Az ügyészségi, bírósági anyagok abban az időben szigorúan titkos minősítést kaptak, így néhány információra volt szükségem ahhoz, hogy a minősített anyagok hogyan kutathatók. A levéltár munkatársai is segítőkészek voltak, tájékoztattak a kutatás feltételeiről. Ezek után elkészítettem a kutatásom tervét, amellyel a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatóját, dr. Hermann István urat kerestem fel. Ismét »zöld utat« kaptam a kutatáshoz. Hermann úrnak tetszett az elképzelésem, hiszen az esemény a városhoz is kapcsolható, és aláírta a támogatói nyilatkozatot. Ettől kezdve csak időt kellett szakítani a kutatásra” − mondta.

A sorkatona tette mindenki számára érthetetlen volt

„Az egyik blogon nyilvánosságra hozott történet gyorsan terjedt az interneten. Többen, elsősorban a civilek, hozzászólásaikban azt fogalmazták meg, hogy az események leírása terjengős, illetve , hogy korrektúrázni is kellett volna a szöveget. Az írással kapcsolatosan azonban az volt az elsődleges célom, hogy dokumentumszerü legyen. Természetesen nekem is van véleményem az eseménnyel kapcsolatosan. Miképpen kerülhetett olyan helyzetbe a történet főszereplője, hogy a dezertálás mellett döntsön? Hogyan jutott odáig, hogy képzetlenül beüljön és be tudjon ülni egy repülőgépbe? Ugyanakkor véleményemet nem írtam le, tárgyilagos maradtam. A jegyzőkönyvekben lévő kifejezéseket, szókapcsolatokat is változtatás nélkül, hüen az eredeti rendőrségi, bírósági dokumentumoknak megfelelően publikáltam” − hangsúlyozta Nagy Ernő. 

„A történetet elsősorban azoknak a volt katonatársaimnak szántam, akik részt vettek a repülések kiszolgálásában, biztosításában és repültek a hadseregben. Az események egyik kulcskérdése, hogy miért nem indult be a repülőgép hajtómüve. Helyenként azért olyan részletes az írás, hogy a hozzáértő olvasó is meg tudja állapítani, miért hiúsult meg a dezertálás, miért lett az esemény csak fegyveresen elkövetett szökési kísérlet. A részletes leírás − szakmai hozzáértés hiányában − egy civilnek vagy nem szakembernek érthetetlen és unalmas is lehet, ezt elismerem. Emellett az írásom arról sem, hogy a következményeket kik viselték. Bár az tény, hogy az esemény következményeként a parancsnoki állományt megfenyítették” – mondta a szerző. 

A 9178-as oldalszámú MiG-21-es évtizedekkel az események után

(Az „Amiről a történelemkönyvek nem írnak” címü blogon megjelent történet első része itt, második része pedig itt olvasható!)

Galéria: A hetvenes évek katonai repülésének állított emléket

aaaa dddddd