A Lockheed Martin a NASA megbízásából készíti el az SR-72 jelzéssel illetett hiperszonikus felderítő repülőgép megvalósíthatósági tanulmányát, amely a jelenlegi hajtómű technológiákra épít. A Lockheed Skunk Works nevű fejlesztőlaboratóriuma részletes kommentárt nem fűzött a tanulmányhoz, a hivatalos dokumentumokból azonban az kiderül, hogy egy úgynevezett „turbine-based combined cycle (TBCC)”, vagyis sugárhajtómű alapú kombinált ciklusú hajtórendszerrel képzelik el az SR-72-est. Ez bővebben azt jelenti, hogy a közeljövőben rendelkezésre álló sugárhajtóművek kombinációja és egy torlósugár-hajtómű biztosíthatja a szükséges tolóerőt a repülőgép számára.
A jelenlegi elképzelések szerint az SR-72 egy pilóta nélküli repülőgép lesz, amely Mach 6 sebességre lehet képest, ez majdnem a duplája a nagy elődnek, az SR-71 Blackbirdnek, melyet szintén a Skunk Works fejlesztett annak idején. Szintén a NASA finanszírozásában készült korábban egy Lockheed-tanulmány, amely ezzel a kombinált hajtómü-technológiával akár a hangsebesség hétszeresét is elérhetőnek tartja.
Az Egyesült Államok mindig is élen járt a korszerü technológiák megalkotásában, azonban a „lopakodó” technológiára mára már a potenciális ellenfelek is válaszlépéseket tudtak tenni. A hiperszonikus sebesség elérése azonban egy új lépcsőfokot jelenthet majd a fegyverkezési versenyben. Az X-51 Waverider demonstrációs céllal megépült kísérleti repülőgéppel korábban sikeresen teljesítették a teszteket, melyek során gyorsítórakétákkal M4,8-ra, a torló-sugárhajtómü bekapcsolása után pedig M5,1-re gyorsult.
A következő lépésben többször használható, pilóta nélküli, M6 sebesség elérésére képes repülőgép megépítése a cél. Ekkora sebesség mellett a felderítési tevékenység vagy a fegyverek célba juttatása még az ellenséges légvédelmi erők riasztása előtt végrehajtható.
A hiperszonikus repülés technológiájában egyelőre az jelenti a legnagyobb problémát, hogy a sebesség elérését biztosító torlósugár-hajtómüvek jellemzően a hangsebesség négyszerese alatt nem müködőképesek, a jelenlegi gázturbinás sugárhajtómüvekkel pedig ekkora sebesség nem érhető el. Erre a hézagra kellene megoldást találni, vagy a gázturbinákkal elérhető sebesség növelésével, vagy a torlósugár-hajtómüvek sebességtartományának lejjebb tolásával.
A NASA mindenképpen meg kívánja vizsgálni a jelenleg is használt gázturbinás sugárhajtómüveket, így például az F-15-ösben és az F-16-osban is használt Pratt&Whitney F100-PW-229 típust és a Super Hornetben alkalmazott General Electric F414 típust is. Emellett bevonják a kutatásba a Légierő Kutató Laboratóriuma (AFRL) által fejlesztett ún. STELR (supersonic turbine engine for long range) hajtómüvet is. Amennyiben a kutatás sikerrel zárul, a NASA finanszírozza majd a demonstrációs programot is.
November hónapban kültéri repülős programból már kevesebb van, így ehavi programajánlónkban többek között előadásokat és makettkiállítást tudunk Olvasóink figyelmébe ajánlani!
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.