Epizódszereplő: Mi-24-es klónok a filmvásznon

A 80-as években sok olyan alkotás született, amely az akkori politikai viszonyokat tükrözte. Túlzás nélkül állítható, hogy tombolt a hidegháború, számos olyan filmet forgattak, amelyben a szovjet haderővel szálltak szembe a hősök. A producerek pedig törekedtek arra, hogy megfelelő fegyverekkel és haditechnikai eszközökkel köztük a Mi-24-es harci helikopterekkel járuljanak hozzá a látványvilághoz.

Az erős fegyverzettel ellátott forgószárnyas első jelenése 1982-re datálható, már ami az amerikai mozikat illeti. A Firefox címü alkotásban még csak egy kis epizódszerepet kapott, pár másodpercre látható, különböző snittekben. Egyik alkalommal 1:12-es léptékü rádióirányítású modell helyettesítette az igazi helikoptert. A másik jelenéskor már látható olyan gép is, amely talán egy módosított S-55-ösből készült. Sajnos semmilyen megbízható információ nincs erről, de évekkel később a US Army valóban alkalmazott ilyen helikoptereket. Az átalakított S-55-ösökkel hadgyakorlatokon akartak valódi harctéri körülményeket szimulálni, és légvédelmi alakulatok célrepülőgépként is felhasználtak néhányat.

Azokban az években sokan tartottak a harmadik világháborútól, melyben a nyugati világnak a kommunizmustól kell megvédenie magát. 1984-ben egy olyan hollywoodi alkotás készült, amelyben erre még inkább ráerősítettek. A történet szerint ugyanis a szovjetek a szövetséges kubai csapatokkal karöltve elfoglalják az Egyesült Államok területének egy részét. A megszállók ellen persze spontán partizánfelkelés bontakozik ki, és a maroknyi ellenálló hősiesen száll szembe a betolakodókkal.

A Vörös hajnal alkotói nagy költségvetésből dolgozhattak, így szép számban vonultattak fel haditechnikai eszközöket és fegyvereket. Szovjet harckocsikból és egyéb páncélozott jármüvekből nem sikerült igazit szerezni, mégis nagyon hasonlókat láthattunk, mert jó munkát végeztek a szakemberek. Még egy Jak-38-as makettet is megépítettek, amelyet az ellenállók a felszállása előtt felrobbantanak. Repülősszemmel persze az igazi érdekesség az, hogy Mi-24-es harci helikoptereket is bevetnek a megszállók. A nézők közül biztosan sokan megdöbbentek, ugyanis szinte a megszólalásig hasonlítottak az első változatú, üvegháznak is csúfolt Mi-24A-ra. Egyesek azt feltételezték, hogy valódi példányokat használtak, amelyek valamilyen titkos müvelet vagy üzlet során kerültek az Egyesült Államokba.

A valóság ennél sokkal prózaibb, ugyanis három SA 330 Puma helikoptert alakítottak át úgy, hogy a szovjet harci forgószárnyas látszatát keltsék. A hasonlóság két ügyes optikai tuningnak köszönhető. Az egyik az volt, hogy olyan üvegezett orr-részt gyártottak le, amely nagyon emlékeztet a Mi-24A mellső szekciójára, és felerősítették az SA 330-asra. A „müorr” egyébként sötétített üvegekkel készült, hogy ne lehessen kívülről belátni. Egyes fényképeken mégis kivehető a Puma lekerekített formája.

A másik maszkírovka pedig az volt, hogy a Mi-24-esre jellemző szárnycsonkokkal is ellátták a helikoptert. Még a felfüggesztett fegyverzetet is megpróbálták leutánozni, az UB-32-es blokkok, valamint a Falanga irányított páncéltörő rakéták makettjei szintén igen meggyőzően hatnak.

Mivel a Puma behúzható futómüvel rendelkezik, ezért a levegőben lévő, vörös csillagokkal ékesített gép bizonyos szögből nézve megdöbbentő hasonlóságot mutat. Ehhez hozzájárul, hogy a filmben csak rövid ideig lehet látni, a néhány másodperces vágások miatt sokakat téveszthetett meg, és a típust jól ismerőket is homlokráncolásra késztethette.

Ha fényképeken alaposan szemügyre vesszük a filmszerepre befogott gépeket, akkor alulról láthatók az SA 330-asra jellemző törzs mellett lévő gondolák, amelybe a főfutókat behúzzák a felszállást követően. Oldalról is jobban felismerhető, hogy nem 24-esről van szó, a hátsó rész és a faroktartó teljesen más.

Az kissé furán hat, hogy a gépeket fehérre festették, de a havas területen a téli kamuflázs elfogadható. A korai 24-es változat szerepeltetése azonban a történelmi hüségnek nem egészen felel meg, hiszen akkoriban már a szovjeteknél alig használták ezeket, az újabb Mi-24D/V/P gépek repültek nagy számban náluk és a szövetségeseknél is. Azonban azt le kell szögezni, hogy a Mi-24A-ra maszkírozott gépekkel mind a mai napig a legjobban sikerült utánzatot hozták létre.

A gép fegyverzetében persze nem tudtak mindent élethüen visszaadni.  Az orron a Mi-24A 12,7 mm-es géppuskáját akarták szimulálni. A filmben nem látni, hogy ezzel tüzelnének, vagyis valószínüleg csak valamilyen csövet rögzítettek fel. A harciasított Puma oldalán lévő ajtóban DSK géppuskának öltöztetett M60D-t használtak. Akkoriban bevett szokás volt, hogy a Gyegtyarjov által tervezett 12,7 mm-es fegyvert így helyettesítették.

A vezethetőséget az orr, a szárnycsonkok és a fegyvermakettek nem befolyásolták jelentősen. Természetesen megváltoztak a repülési jellemzők, de ezt tudták kezelni. A pilóták látószögét azonban behatárolta a fülke elé szerelt szerkezet, ezért csak óvatosabb repüléseket hajtottak végre.

A Mi-24-es utánzat sikeresnek bizonyult, és úgy döntöttek, hogy más forgatásnál is igénybe veszik a Puma beöltöztetett változatát. 1985-ben elkészült a Rambo 2, amelyben az alkotók úgy gondolták, jó ötlet Vietnamban Mi-24-essel repülő szovjet katonákat bemutatni. A legegyszerübb megoldást választották, és a Vörös hajnalban már használt és bevált Puma helikoptert szerepeltették ebben az alkotásban is. Annyit azonban változtattak, hogy a müorrt elhagyták, hogy ne gátolja a kilátást. A helikoptervezetők kérésére az extra tartozékot azért sem szerelték fel, mivel időnként attól tartottak, hogy egyszerün leesik, ez katasztrofális következménnyel járhatott volna. Az élethüséget másodlagosnak minősítették, a repülés biztonságát joggal tartották fontosabbnak.

Természetesen a deszanttér adta lehetőséget nem hagyták ki, megpróbáltak így is hasonlítani a Mi-24-esre. Igazi DSK géppuskákat már sikerült szerezniük, de ezeket csak a földön használták, a gép oldalajtajában nem. Sajnos ez a forgószárnyas már nem nyügözte le a szovjet helikopterek iránt rajongókat. A közeli képeken már az is észrevehető, hogy az UB-blokk-utánzat nem volt túl tökéletes. Megfigyelhető az is, hogy a szárnycsonkok és a törzs nem illeszkedik tökéletesen, rés van közöttük. Az igyekezetet mindenesetre értékelni kell, hogy megpróbálták visszaadni valahogy a félelmetes forgószárny hatását.

A Rambo-sorozatnak négy évvel később a 3. része is elkészült, melyben kísérletet tettek arra, hogy Hollywood addigi történetében a legtöbb erőszakos cselekményt bemutató filmet forgassák le.

A cselekmény Afganisztánban játszódik, a szovjet hadsereg elleni harcban a főhős ismét szembekerül a Mi-24-es helikopterrel. Az csak természetes, hogy ugyanolyan forgószárnyast vettek igénybe, de néhány változtatást eszközöltek a nézők lenyügözésének érdekében. Minimális eltérésnek számít, hogy a gép orrára is felfestettek egy vörös csillagot, amire nincs példa a szovjet forgószárnyasokon. Erre valószínüleg azért került mégis sor, mert több esetben szemből mutatták a „szárnyas Pumát”, amint üldözi és lövi az afgán mudzsahedineket.

A fegyverzet imitálásánál viszont már érdekesebb módosításokat eszközöltek. A helikopter orrára egy forgócsövü géppuska-utánzatot szereltek, amivel a Mi-24-es JakB-12,7-esét akarták imitálni. Azonban ez kamu fegyver, nem képes lőszerrel tüzelni. A hollywoodi trükkmesterek mégis kifundáltak valamit, hogy elhitessék a nézőkkel ennek az ellenkezőjét. Torkolattüzet szimuláltak úgy, hogy a csőbe a megfelelő időben acetiléngázt engedtek be. Abban folyamatosan őrláng égett, így a begyújtással nem volt gond, egyszerüen a gázt tartalmazó tartályt kellett csak megnyitni, amikor „tüzelési helyzetbe” került a helikopter. Az utómunkálatoknál pedig egy Minigun géppuska korábban felvett hangját keverték be, így érték el a meggyőző összhatást.

Más fegyvereknél is bevetették ezt a módszert, az UB blokk utánzatába szintén gázt vezettek, persze nem fütés céljából, hanem azért, hogy a nem irányított rakéták indításának látványát keltsék. Egy Oerlikon légvédelmi gépágyúnál egyébként még az őrláng is megfigyelhető, ha alaposabban szemügyre vesszük.

Az oldalajtóban itt már FN MAG-58-assal tüzeltek, melyet meg sem próbáltak maszkírozni. Úgy gondolták, hogy ez is megfelel a PKM helyett, bár a hasonlóságukon lehetne vitatkozni.

Az átalakított Puma talán a Rambo 3-ban kapta a legnagyobb figyelmet, a nézettsége miatt, és a film plakátjain is egy közeli kép látható, amint üldözi a felkelőket. Jól érzékeltették, hogy egy harci helikopterrel szemben milyen kiszolgáltatottak lehetnek a földön lévők. Természetesen a harcászati eljárásokon a magyar Mi-24-es pilóták biztosan találnának fogást.

A Rambo 3-ból néhány helikopteres jelenetet a Marine címü filmbe is bevágtak. Ez nem egyedi, sok B kategóriás müben lehet észrevenni, hogy más filmekből vesznek át repülős részleteket.

A kor akkori sztárjai más filmekben is nagy erőket mozgósítottak, hogy halomra lőjék a szovjeteket vagy szövetségeseiket. 1988-ban Chuck Norris által megszemélyesített ezredes indult Vietnamba, hogy kiszabadítsa hadifogoly honfitársait. Nem véletlenül készült sok ilyen témájú film akkoriban. A 80-as évek elején valóban hírek érkeztek arról, hogy a vietnami háborúban elfogott amerikaiak még mindig életben vannak. Chuck Norris egy ilyen mentőakció közben az ellene támadó módosított Sikorsky S-62-es helikopterrel küzd meg. A felszerelt szárnycsonkok ebben az esetben is alaposan megváltoztatták a gép megjelenését, de persze közelében nincs annak a hatásnak, mint amit a Vörös hajnal Pumája nyújtott.

A Vörös skorpió címü alkotásban már egy afrikai országban harcolnak a lázadók a szovjet és kubai katonák ellen. A kommunizmust a helyiekkel Kalasnyikovokkal, valamint Mi-24-essel próbálják megszerettetni. Dolph Lundgren szovjet szpecnaz katonaként érkezik az országba, ahol egy pálfordulást követően a sajátjai elpusztítására használja különleges tudását.

A Mi-24-es szerepének eljátszására itt is egy S-62-est „kértek fel”, a helikopter ennek örömmel tett eleget. A gépen kissé túlzásba vitték a munkát, ugyanis két hajtómüutánzatot szereltek fel, így már hármat látni rajta. Az optikai tuningot természetesen szárnycsonkokkal tudták igazán elérni. A hármas szám tovább dominált valami ok miatt, ugyanis oldalanként pont ennyi, vagyis a valóságosnál eggyel több UB-blokk-utánzat függesztését oldották meg.

Az orrba egy hatcsövü géppuskának látszó tárgy került. A harcolós-tüzelős jelenetekben jól látszik, hogy az nem forog, viszont nagy fényjelenséget produkál. Ezt ismét acetiléngázzal érték el, viszont mindegyik csőből jön tüz, nemcsak egyből, ahogy a valóságban egy Gatling-rendszerü fegyvertől joggal elvárható lenne.

A Vörös skorpióban még egy érdekes dolgon akadhat meg a tekintet, mert permetező szerkezetet imitáló valami is van a helikopteren. A történet szerint ugyanis vegyi harcanyagok kijuttatására szintén alkalmas a szovjet forgószárnyas.

A nagy politikai változások után sem csökkent a szórakoztatóipar igénye a Mi-24-esek iránt. Ráadásul megnyílt a lehetőség arra is, hogy valódi gépeket szerepeltessenek, például Az elnök különgépe vagy a nemrégiben elkészített Feláldozhatók 2 filmben kaptak pár másodperces epizódszerepet. Az utóbbiban még egy Mi-24-es vonatkozású jelenetet láthattunk, mert bizarr külsejü Mi-8-as bukkan fel rövid időre, melynek fülkéje hasonlít a Mi-24A-ra. Valószínüleg számítógépes grafikával érték el ezt a hatást, amelyet nem tudni, miért tartották szükségesnek.

A 2005-ben elkészült Fegyvernepperben is üvegházorrú Mi-24A vált csendes statisztává. A valószínüleg múzeumi példányt az illegális fegyverkereskedelemmel foglalkozó antihős úgy tudta hivatalos úton kivinni az országból, hogy leszerelte róla az UB blokkokat, ezzel már polgári célú helikopterként mutathatta be az ellenőröknek.

A 2007-es Véres gyémánt címü filmben már sokkal harciasabb oldalát mutatta meg egy érdekes változatú Mi-24-es. Mivel a történetnek és a produkciónak is sok dél-afrikai szála van, ezért nem véletlen, hogy ilyen kötődése van a gépnek is. Az ATE cég Super Hind programja során átalakított egyik Mi-24-ese szerepelt a filmben, amelyen a legszembetünőbb módosítás a csöves fegyvert érintette. A JakB-12,7-est egy GIAT F2 20 mm-es gépágyúra cserélték le, és számos elektrooptikai berendezés is felkerült a forgószárnyasra.

1990 után hazánkat is többször megtalálták a külföldi filmesek. Készültek kisebb költségvetésből alkotások, mint a dél-koreai Iris és az amerikai Royce. A Tactical Assault producere már több pénzből gazdálkodhatott. A Magyar Honvédség ezért sok eszközét felvonultatta, a katonák mindent elkövettek, hogy látványos alkotás szülessen, mégsem lett átütő siker.

A legutóbbi Mi-24-es szereplés természetesen már sokkal ismertebb és nézettebb lett, hiszen egy igazi világsztár részvételével készült a Die Hard 5. A forgatás egy része nyilvánosan zajlott, mert a Mi-24P sokat repkedett Budapest felett, a fotósok nagy örömére. Sajnos a mozivásznon ebből keveset láthattunk viszont, de az nagyon ütősre sikeredett. Az egyik jelenetben ugyanis a GS-30-2-es gépágyúval végrehajtott lövészetekről vágtak be képeket. Így valóban olyan érzetet kelthettek, mintha a város felett tüzelne a helikopter. Az igazi fegyverhasználat egyébként ritkaságszámba megy még a csillagászati pénzekből gazdálkodó stúdióknál is, inkább valamilyen trükkel oldják meg, mint ahogy azt fentebb már megírtuk.

Természetesen ennél jóval több filmben szerepeltek valódi Mi-24-esek, a Szovjetunióban, később Oroszországban is sok háborús sztoriban játszottak kisebb-nagyobb szerepet. Minden bizonnyal ezt követőn is számos olyan alkotás születik, amelyben felbukkan a Hind valamelyik változata.