Izland – Flanker tervek?

Az egész mögött az E.C.A. Program, egy 2007-ben létrehozott, egy “kissé” ködös privát vállalkozás húzódik meg, melynek 2004 óta dédelgetett és nem titkolt álma egy ezidáig egyedülálló rendszer létrehozása. Mely nem más, mint egy privát kézben lévő, kormányzatoktól, haderőktől és beszállítóktól független, kibérelhető, a pilótaképzést segítő integrált rendszer megvalósítása, mellyel realisztikusan képesek szimulálni a 4. generációs vadászgépeket felvonultatni tudó ellenfelek képességeit.

Ennek zászlaja alatt jelenleg is folynak a tárgyalások a különféle, talán nem meglepő módon az egykori keleti blokkban megszülető eszközök -- irányítási rendszerek, a radar és kommunikációs rendszerek zavarását lehetővé tevő mobil eszközök és persze Szu-27-esek formájában a 4. generációs vadászgépek -- beszerzéséről.

A roppant ambiciózus terv megvalósulása esetén a holland tulajdonú cég megkérdőjelezhetetlenül maga mögé utasítaná, a hasonló, ám lényegesen kisebb volumenü és főleg régebbi gépeket üzemeltető hasonló cégeket, konkrétan például az amerikai Airborne Tactical Advantage Company-t, vagy a kanadai Top Aces-t. Már csak azért is, mert ugye az E.C.A. Program által felvonultatott gépek mögött ott lenne a földi támogató háttér, melyek segítségével lényegesen realisztikusabb szcenáriókat tudnának szimulálni.

SPN-2 és SPN-4 rendszerekről pédául határozottan szól a fáma a cég weboldalán | Forrás

Az izlandi események hátterét az állítólagosan nagyobbrészt az idei évben felpörgő események, többek között 15 Flanker állítólagos beszerzéséről (18 gépes opcióval) Fehéroroszországgal (BelTechExport) folytatott tárgyalások adják.

Pár percre tekintsünk el attól az ‘elhanyagolható’ vonatkozástól, hogy 33 Szu-27 nagyon sok ország haderejének is combos, vagy egyenesen finanszírozhatatlan beszerzés lenne, hovatovább attól a kérdéstől, hogy a BelTechExport vajon honnan hajt fel ennyi Flankert és helyette élvezzük a Szu-27 táncát!

Az amerikaiak által, több mint fél évszázad után 2006-ban otthagyott Keflavik reptere, mint az E.C.A. Program egyik leendő központja azután merült fel állítólag, miután a kanadai Goose Bay-be történő településsel kapcsolatos tárgyalások zátonyra futottak.

A Financial Times írásában (is) szereplő információk szerint az E.C.A. program és helyi partnere, az FM Service jelenleg az izlandi kormány által adandó zöld lámpára vár, melyre a várakozások szerint állítólagosan megvan az esély. Ezután kezdődhetnének meg a keflaviki repülőtéren a Szuhojok fogadására kialakítandó, 15 000 m2 összterületü hangárok építési munkálatai.

“A legtöbben igen pozitívan állnak errefelé a kérdéshez, lévén rengeteg munkát hozna helybe és segítené a szakértelem helybeni megtartását.” -- nyilatkozta az FM Services vezérigazgatója, Gudmundur Petursson, aki egyébként korábban évekig az amerikai bázis szerződéses partnereként tevékenykedett.

A keflaviki reptérnek is otthont adó Reykjanes-fészigeten élők pozitív hozzáállása nem meglepő persze, hiszen az izlandi bankrendszer 2008-as bedőlése mellett a régiót az amerikaiak 2 évvel korábbi kivonulása után keletkezett munkahelyhiány is nehezíti.

Izland NATO-beli jelentőségének egy másik szakaszából származó felvétel: NAS Keflavik 1982-ben. A támaszpont elődjét még a 2. Világháború alatt építették az amerikaiak.

Ugyanakkor nem mindenki tekint ennyire optimistán az E.C.A. Program potenciális érkezésének elébe. A folyamat kritikusai -- többek között Izland NATO tagságának megszüntetéséért kampányoló Campaign Against Militarism mozgalom -- egy titokzatos, Kanadából elzavart zsoldoshadseregnek titulálják, mely az amerikaiak távozása után keletkezett védelmi ürt kívánja kiaknázni.

No, akármennyire is kérdéses az egész E.C.A. Program, akármennyire is megkérdőjelezhető az üzleti tervének kivitelezhetősége, az azért egész biztosan nem mondható el, hogy beajánlkozna zsoldoshaderőnek Izlandra… Már csak azért sem, mert ugye a Szuhojok értelemszerüen fegyvertelenül, civil gépekként kerülnének lajstromba.

Melville ten Cate, a cég egyik társalapítója fel is hívta rá a figyelmet, hogy egy galambot is maximum akkor tudnának forgalmon kívül helyezni, ha az bereppenne a szívócsatornába. Egyben azt is hozzátette, hogy véleménye szerint az égadta világon semmi vészjósló vonatkozása sincs annak, miszerint mintegy 1,2 milliárd euró összegért kívánnak Fehéroroszországból gépeket szállítani Izlandra.

Hovatovább szembemegy az FT által meginterjúvolt védelmi ipari illetékeseknek a programmal szembeni igen komoly szkepticizmusával is. Az egész megvalósíthatóságát a megfelelő üzleti modell mellett vélhetően azon meggyőződésére alapozza, mely szerint a légierők általi jelenlegi gyakorlata -- konkrétan az elsősorban saját típusokkal szembeni gyakorlatozás -- felesleges pénzkidobás, téves biztonságérzetbe ringatózás.

“A repült órák árának figyelembe vételével nem engedhető meg, hogy a srácok unatkozzanak odafent, semmit sem tanulva. A gyakorlatnak a sajátjaidtól eltérő, az ellenségnek megfelelően viselkedő gépek elleni repüléseket kellene tartalmazniuk.”

Ergo szerintük egy ilyen szolgáltatásra igény lenne, mely egyben persze lehetőséget biztosíthat a beszerzés és fenntartás hatalmas összegének finanszírozására.

Az eszközpark beszerzése mellett egyébként a humán erőforrás vonalon is aktív a cég: 45 magasan képzett pilóta és a földi kiszolgálószemélyzet toborzása kezdődött meg a múlt hónapban, melyben a pilótáknak állítólagosan évi 160 000 eurós fizetést ajánlanak.

Mit mondhatnánk? Kíváncsian várjuk a fejleményeket.