Super Etendard - a hajógyilkos legenda

Etendard IV, az elődtípus

Az 1950-es évek első felében a Mystere sorozat felváltására és párhuzamosan a NATO könnyü vadász-bombázó pályázatára készítette el a Dassault tervezőiroda a későbbi Etendard alapjául szolgáló konstrukciót. Hat prototípust építettek, melyek közül három darab volt a két, kisméretü Turboméca-Gabizo hajtómüvel ellátott Etendard II, míg a többi az egy Bristol-Orpheus hajtómüvel felszerelt Etendard VI. A Francia Légierő azonban végül a jóval ígéretesebbnek tünő, nagyobb teljesítményü Mirage III-ast választotta, így az Etendard majdnem a süllyesztőbe került. Szerencsére a Haditengerészeti Légierőnek is szüksége volt egy új típusra, így az áttervezés és a jelentős teljesítménynövekedéssel járó új Snecma Atar hajtómü beszerelése után Etendard IV M néven 1961-től szolgálatba állhatott a Foch és a Clemenceau hordozókon. Az alap támadó változatból 69 példány került a flottához, a némileg módosított fotófelderítőből pedig 21 darab. Ez utóbbi jellemzője, hogy a légi-utántöltő csonk fixen van beépítve az orr-részbe, a beépített fegyverzet helyett pedig Omera típusú kamerákat kapott. Később egy törzs alatti légi utántöltő berendezéssel is felszerelték, így tartálygépként is használható volt.

Egy fotófelderítő Etendard landol a repülőgéphordozó fedélzetén.

A repülőgép hagyományos felépítésü, egy-hajtómüves, három pontos behúzható futómüves, középszárnyas konstrukció. A szárnyak nyilazottak, a hajtómü levegőellátását biztosító beömlők a törzs két oldalán kerültek elhelyezésre. Az elektronikus rendszerek a kor követelményeinek megfelelőek voltak, legfontosabb közülük a keskeny, ellaposodó orr-részben egy kis méretü Aida-7 távolságmérő radar.

A repülőgéphordozók fedélzetén minden négyzetcentiméter hely számít, így a jobb elhelyezés érdekében sok más típushoz hasonlóan a Super Etendardok szárnyvége is felhajtható.

Egy majdnem teljesen új típus – Super Etendard

Az 1970-es évek elején már látszott, hogy a meglehetősen korlátozott képességü Etendard-ok hamarosan teljesen elavulttá válnak, és nem lesznek képesek az új generációs típusokkal felvenni a versenyt. A Francia Haditengerészet alternatív megoldásként kísérletezett a Jaguar vadászbombázók hajófedélzeti üzemeltetésére átalakított változatával is, azonban végül mégis az Etendardok korszerüsítése és képesség növelése mellett döntött. A Dassault az igényeknek megfelelően hozzá is látott a fejlesztéshez, melynek végén megszületett a Super Etendard, - mely figyelembe véve az átalakítás mértékét – elődjéhez képest szinte új típusnak tekinthető.A hőn áhított képesség növekedés alapja egy direkt tengerészeti feladatkörre tervezett lokátor, az Agave beszerelése volt. A pontos navigáció szintén nagy jelentőséggel bír a tájékozódási pontok nélküli tengerfelszín feletti hosszú repülések során, ezért a korszerü SAGEM/Kearfott SKN602 típusú inerciális rendszer is beépítésre került. A gép fegyverrendszereinek irányításához már számítógépeket alkalmaztak, valamint szemmagasságú kijelzőt építettek a pilótafülkébe. Az egyik legfontosabb változtatás a gép sárkányszerkezetét érintette.

A Super Etendard két-két szárny alatti és egy törzs alatti fegyvertartó konzollal rendelkezik.

A kor divatjának megfelelően áttervezték a szárny mechanizációt, lehajló ívelőlapokkal és kettős réselésü féklapokkal látták el a gépet, hogy a tömegnövekedés miatt romló fel- és leszálló tulajdonságait javítsák, vagy legalábbis szinten tartsák. Ez a hajófedélzeti alkalmazás miatt elengedhetetlen volt, figyelembe véve, hogy a franciák akkori hordozói a Foch és a Clemenceau nem éppen hatalmas méreteikről voltak híresek. Az új, erősebb szárnyak révén növelni lehetett a maximális fegyverterhelést is, mely az elődtípushoz képest mintegy 50%-al több lett. A Super Etendardot alkalmassá tették az új AM39 Exocet hajó elleni rakéták hordozására, mely nagyságrendekkel növelte a gép harcértékét.Az első prototípus 1974-ben emelkedett a levegőbe, majd a sikeres teszteket követően megkezdődött a régi példányok átépítése. 1978-tól álltak szolgálatba a szinte új típusnak tekinthető Super Etendardok a Francia Haditengerészeti Légierő hajófedélzeti századainál valamint a kiképző alakulatnál. Összesen 71 darab átalakított gép készült el.

Harci alkalmazás

A Super Etendardok első harci alkalmazására az Atlanti-óceán déli részén, a Falkland-szigeteki háborúban került sor. Argentína – első külföldi vásárlóként - ugyanis 14 darab gépet rendelt, melyek közül azonban csak ötöt szállítottak le a franciák a háború kezdetéig. Bár az argentin pilóták nem rendelkeztek túl nagy rutinnal a típuson, mégis sikeresen alkalmazták a kevés rendelkezésre álló Exocet rakétát a brit hajók ellen. A HMS Sheffield rombolót és az Atlantic Conveyor szállítóhajót egyaránt alacsony magasságból, messziről támadták a szárazföldi bázisokról felszálló gépek. A nagy értékü, megfelelőnek hitt védelemmel ellátott hajók elsüllyesztése bizonyította a Super Etendard és az Exocet páros kiváló képességeit, a britek pedig jobb ha bele sem gondolnak, hogy milyen következményekkel járhatott volna, ha mind a 14 gép és az összes rakéta leszállításra kerül a háború kezdetéig az argentinok számára.

Az egyik példány a még napjainkban is szolgálatban álló argentin Super Etendard-ok közül. A végül leszállított 14 gépből 3 semmisült meg balesetekben. Jól megfigyelhető a gyakran alkalmazott asszimetrikus fegyver felfüggesztés, az egyik szárny alatt Exocet rakéta látható, míg a másik alatt ledobható üzemanyag tartály.

Az 1980-as években a Szaddam Husszein vezette Irak háborúban állt a fundamentalista Iránnal, melynek során kölcsönösen támadták egymás hajóit a Perzsa-öbölben. Az irakiak kiváló francia kapcsolataiknak köszönhetően szert tettek néhány Super Etendard-ra, melyekkel sikeresen támadták az iráni hajókat. Később visszaadták a gépeket a franciáknak, mivel időközben beérkeztek a szintén Agave radarral felszerelt Mirage F1-esek.

Folyamatos modernizálások

Már az 1980-as években, nem sokkal a szolgálatba állításuk után elkezdték modernizálni a gépeket, melynek során alkalmassá tették az ASMP nukleáris rakéták hordozására is, továbbá új fedélzeti müszereket (pl. HOTAS és korszerü kijelzők) is beépítettek. A fegyverzetkezelő számítógép kapacitása is növekedett, valamint új, összetett feladatkörü, Anemone típusú radart kapott a gép. Az átalakítások célja az volt, hogy a váltótípus, a Rafale szolgálatba állásáig a Super Etendardok megfelelő szinten el tudják látni a feladataikat. Új elektronikai zavaró konténer, valamint egy lézeres felderítő és célmegjelölő is bekerült a függesztmények listájába, ez utóbbi a precíziós csapásmérési képesség megteremtése szempontjából volt elengedhetetlen. A 90-es évek közepére az összes, még szolgálatban álló gépen végrehajtották a módosításokat, ezeket azóta Super Etendard MOD néven nevezik. 

Mivel időközben a Clemenceau és a Foch hordozók kivonásra kerültek, az új, nukleáris meghajtású Charles de Gaulle hordozón állomásoznak a modernizált Super Etendardok.

Technikai adatok

Típus

Etendard IVM

Super Etendard

Első repülés

1977 november 24

Szolgálatba állás kezdete

1978

Hossz

14.31 m

Szárny fesztávolság

9.60 m

Magasság

3.85 m

Szárnyfelület

29 m2

Üres tömeg

6,460 kg

Maximális felszálló tömeg

11,500 kg

Hajtómü

1 × SNECMA Atar 8K-50

Tolóerő

49.0 kN

Maximális sebesség

1,180 km/h

Hatótávolság

3,400 km

Szolgálati csúcsmagasság

13,700 m

Emelkedőképesség

6,000 m/min

Szárnyterhelés

396 kg/m2

Fegyverzet

 2 darab 20 mm-es gépágyú és 2100 kg külső fegyverzet

Elöttem az utódom. Igaz, hogy lassú ütemben, de folyamatosan halad a francia haditengerészeti repülőszázadok átfegyverzése a Dassault Rafale-ra.