Keleti kaland – MAKSZ 2007 Moszkva, Zsukovszkij

Szentségtörés – morogtam magamban, amikor megtudtam, hogy a két évvel ezelőtti gyakorlattal ellentétben nem az Aeroflot, hanem a Malév menetrend szerinti járatával utazunk idén az orosz fővárosba. Nem mintha bármi bajom lenne az immár orosz tulajdonú nemzeti légitársasággal (micsoda paradoxon…), hanem azért, mert úgy gondolom én, a keleti típusok nagy rajongója, hogy Moszkvába egy Tupoljev vagy Iljusin utasszállító fedélzetén dukálna utazni. De mint tudjuk, ilyen típusok a Malév flottájában már nincsenek. Marad tehát a kissé müanyag hatású (bocsánat, modern) Boeing B737-es „Duci Albert” és a remény, hogy Moszkvában a MAKSZ-on azért már jóféle orosz „vasakkal” is találkozhatunk majd.

Eseménytelen repülés után Seremetyevo az első állomás – az 1980-as moszkvai olimpiára épített repülőtér bizony mai szemmel már inkább lehangoló, mintsem felemelő, sebaj, a szintén nemzetközi forgalmat bonyolító domogyedovói és vnukovói légikikötők után hamarosan ez is megújul, illetve kibővül majd. Hiába no, dől a pénz az olajból… A kissé macerás ellenőrzés és útlevél-átvizsgálás után irány a Koroljov nevét viselő ürkutatási múzeum, mely Moszkva külvárosában található. Megtekintéséhez azonban nem elegendő a bejelentkezés és a belépőjegy, hanem valahogy túl kell élni a 10,5 milliós (!) orosz fővárosra oly jellemző hatalmas dugókat is. Ez a motívum amúgy visszatérő lesz a MAKSZ esetében is, magyar vagy nyugat-európai viszonyokhoz szokott utazók tehát mindenképpen vegyék figyelembe ezt a helyi sajátosságot a programjaik szervezése során. Az Enyergija konzorcium hatalmas fejlesztési és gyártási központjában található múzeumról itt és most csak annyit (mivel külön cikkben úgyis foglalkozunk majd még vele), hogy nagyon pozitív meglepetés. A bemutatott anyag gazdagsága és különlegessége, a tárlatvezető felkészültsége, valamint a kissé ódivatú, ám rendkívül igényesen kialakított kiállítóterület egyaránt csodálattal töltött el. Moszkvába látogató, a téma iránt kicsit is érdeklődő utazóknak kihagyhatatlan! A múzeum után buszozás a városhoz és az országhoz méltóan monumentális (milyen lehetne itt bármi is, ha nem óriási), stílszerüen Hotel Cosmosnak nevezett szállodába. A tervekkel ellentétben persze a korai lefekvés megint nem sikerült, pedig másnap a nagy kaland, a MAKSZ pénteki közönségnapja következett.

Sokan vannak, mint az oroszok...

Ez is része a MAKSZ-nak

Moszkvában nem egyszerü időben eljutni bárhová is, az indulás időpontjának meghatározása kulcsfontosságú. A várostól délre fekvő, a MAKSZ-nak immár nyolcadik alkalommal otthont adó repülőtér sajnos csak kisebb utakon közelíthető meg, amelyek nem a több százezres látogatóseregre lettek méretezve. Ennek következtében igen jelentős, még moszkvai szemmel is hatalmas dugók alakulhatnak ki, ráadásul a terrorizmus veszélye miatt fokozott ellenőrzések is nehezítik az előrehaladást. Volt olyan szakasz, ahol négy kilométert másfél óra alatt tudtunk megtenni… Lényeg a lényeg, hogy azért busszal is ki lehet jutni előbb vagy utóbb a Zsukovszkij bázisra, a helyi elővárosi vasúttal (elektricska) pedig még inkább. A buszok számára elkülönített parkolóban (mely az Iljusin cég hatalmas hangárjának közelében volt) megállva azonnal extra látványosságokat találtunk. Indiai IL-38-as, algériai IL-76-os és számos orosz szállítógép álldogált a meglehetősen elhanyagolt területen. A forgalmi helyzet miatt elveszített idő azonban nem hagyta, hogy sokat álmélkodjunk, gyors léptekkel indultunk a beléptetőkapuk felé. A zsilipszerüen kialakított, többlépcsős, udvarias, de alapos ellenőrzés (a biztonsági dolgokról bővebben itt olvashatnak >>>) után elénk tárult a statikus sor.

Katonákból van a kerítés...

A több mint 200 kiállított repülőgép és helikopter (nem számoltam meg, de higgyünk a szervezők állításának) körül irdatlan tömeg hömpölygött. Sajnos az orosz emberekre jellemző, hogy mindenhol és mindennel le akarják magukat fényképeztetni, így a gépek előtt való pózolás és az azokra történő felmászás, kapaszkodás a repülőnapokon is össznépi sportág. Ezzel nem lehet mit tenni, türelemmel és egy kis szerencsével azért lehet olyan képeket készíteni, amelyeken éppen egyetlen Szergej vagy Natasa sem virít fülig érő mosollyal… Megdöbbentő és némileg érthetetlen volt például, hogy a vadonatúj Szu-35BM repülőgép – mely a tesztprogram csúszása miatt még nem is emelkedett a magasba – szabad prédája volt a kíváncsi és gátlástalan tömegnek. Volt egy-két hely, ahol a biztonsági emberek elzavarták a kordonon belülre is bemászó embereket, sok helyütt azonban hagyták őket, hadd csimpaszkodjanak a nagy értékü repülőeszközökön.

Tupoljev Tu-144, a szovjet Concorde

A Vlagyimir Putyin elnök által kvázi hivatalosan is meghirdetett orosz újrafegyverkezés jegyében zajló szakkiállításon sok olyan repülőgépet és helikoptert láthattunk, melyek a légierő jelenlegi alaptípusainak számítanak (Szu-24, Szu-25, Szu-27, MiG-29, MiG-31, Tu-95, Tu-160 stb.), ugyanakkor a közeljövő fejlett harceszközei (Szu-30, Szu-34, MiG-29OVT, Mi-28, Ka-50) is megtekinthetőek voltak. A nagyvasak sorából kiemelkedett két, hajtómükísérletekhez használt IL-76-os (IL-76TD és IL-76LL), valamint a teherszállító IL-96-400T. Láthattuk, sőt belülről is megtekinthettük a kecses Tu-144-est, mely a francia–brit Concorde szuperszonikus utasszállító gépre adott szovjet válasz volt. Ez, az Aeroflot színeiben pompázó repülőgép volt az egyik legnagyobb meglepetés a MAKSZ 2007 szervezőitől. A Tupoljev iroda „nagyvasainál” maradva fontos megemlíteni a napjainkban már igencsak ritkán látható Tu-134B-3-at (igaz, Seremetyevón a belföldi forgalmat lebonyolító gépek között még a legrégebbi üvegorrú 134-eseket is megfigyelhettünk), valamint egy Tu-154M-et. A Jakovlev Jak-42D sem egy gyakori látvány, az Iljusin iroda IL-114-esei viszont az orosz gyártó reményei szerint igencsak azok lesznek a nem is túl távoli jövőben. Ez utóbbi típusból kettő is ki volt állítva, a legszembetünőbb különbség közöttük az eltérő légcsavarok voltak.

Iljusin IL-114 a statikus soron

A hazánkban is alaptípusnak számító ősöreg AN-2-es úszótalpas verziója vagy a felsőszárnyas AN-148-as ugyancsak a máshol nem vagy csak ritkán látható különlegességek sorába tartozik. Forgószárnyasokból sem volt hiány, a Kamov és a Mil típusok mellett azonban számos, eddig kevésbé ismert kisebb-nagyobb helikopter is megcsodálható volt. Személyes kedvencem a Mi-28 Havoc, nagy örömömre a brutális kinézetü „repülő dinoszaurusz” két példányát is kiállították. Vasárnap egyébként a levegőben, repülés közben is megcsodálhatták a zárónapra kilátogatók az amerikai AH-64 Apache orosz megfelelőjét. Apropó amerikaiak: a MAKSZ-on a változó orosz–amerikai viszony ellenére megszokhattuk, hogy mindig találkozhatunk az Egyesült Államokat képviselő katonai gépekkel. Idén is több nagyvas (B-52, C-17, Kc-135) mellett az F-15-ös vadászok és a németországi bázisukról áttelepülő F-16-osok is helyet kaptak a statikus soron, sőt az Eagle-t repülni is láthattuk. A másik stabil külföldi résztvevőnek számító franciák Mirage F1-eseket és az Alpha Jetekkel repülő Patrouille de France köteléket küldték Moszkvába.

A szépség és az erő ötvözete

A legnagyobb érdeklődés persze földön és levegőben egyaránt a tolóerővektor-szabályozós harci gépeket övezte. A MiG-29OVT és a Szu-30MKM egyaránt lenyügöző, még a laikusokból is ösztönös csodálatot kivívó produkciója önmagában is elég indok, hogy a magamfajta befizessen a MAKSZ-ra szervezett útra. Sokan, sok helyen leírták már, hogy ezek a típusok mit tudnak, szavakkal és képekkel azonban nem adható vissza a látvány.A Lipeckben állomásozó, kiképzéssel és teszteléssel foglalkozó ezred négy Szu-27-ese páros légiharc-bemutatót tartott, a MiG-29-esekkel repülő Sztrizsi pedig a kötelékrepülés magasiskolájából adott egy kis ízelítőt. A régi gépek kedvelői a MiG-3 produkciójára vártak, míg az utasszállítókat preferálók a Tu-334-es repülésére készítették elő fényképezőgépeiket és filmfelvevőjüket. A dinamikus program egyébként – legalábbis a pénteki napon – nem volt túl hosszú, ugyanis 12-től 17 óráig tartott csak, ellenben nem voltak benne a máshol megszokott hosszú szünetek. Említést érdemel még az indiai vadászgéptenderre pályázó MiG-35-ös látványos és agresszív repülése. Sokan már most szinte biztos befutónak tartják a típust a 126 gép megrendeléséért folyó versenyben, ugyanis az indiaiak jelenleg is nagy mennyiségü MiG-29-essel rendelkeznek, ráadásul a haditengerészet új hordozójára is a Fulcrum hajófedélzeti változatát vásárolták meg. Ez utóbbi típus első példánya is repült e rendezvényen. Logisztikai, kiképzési és fegyverzetszempontból legalábbis logikus lenne a MiG-29 kései leszármazottjának tekinthető MiG-35-ös beszerzése, de persze a politikai és a gazdasági szempontok is döntőek lesznek majd.

Tupoljev Tu-334

A forgószárnyasok közül a legérdekesebb a Ka-50-es harci helikopter repülése volt, a Mi-28-as nagy ellenfelének számító típus sorsa azonban még mindig kérdéses.A statikus sor, valamint a dinamikus bemutató mellett a hatalmas hangárakban és pavilonokban is rengeteg érdekes látnivaló várta az érdeklődőket. Hajtómüvek, müszerek, technológiai modellek, új, még csak tervszinten létező típusok makettjei, de még egy fotókiállítás is helyet kapott a MAKSZ-on. Természetesen a könyv-, makett-, jelvény- és felvarróárusok hada sem maradhatott el, a lacikonyhákról és sörsátrakról nem is beszélve.

Az indiai megrendelésre készülő MiG-29K a levegőben, kiengedett fékhoroggal

A MAKSZ önmagában is egy nagy kaland, mellette egy olyan város bejárása, mint Moszkva, pedig végképp felejthetetlen élmény. A maga nemében mind a kettő egzotikus, olyan látnivalókkal, melyek egyediek. A keleti repülőgéptípusok kavalkádja ilyen koncentrációban sehol máshol a világon nem érhető el, a sajátos hangulat, a néha furcsa, sokszor megdöbbentő vagy éppen csodálatot kiváltó helyi jellegzetességek és szokások pedig ellenállhatatlan vágyat ébresztenek bennem már most, hogy 2009-ben ismét váltsak egy repülőjegyet Moszkvába, a MAKSZ-ra…

További érdekes hírek a MAKSZ 2007-ről: