Pilótajelöltek

Két évtized után ismét pilótákat oktatnak Szolnokon. Tizenhét másod-helikoptervezető jelölt kezdte meg februárban az átképzést a Mi–8-as és a Mi–17-es típusokra. Néhányan közülük a légierő állományából érkeztek, többségük viszont eddig szárazföldi csapatoknál szolgált. 

– Leendő kollégáink egy tanfolyamrendszerű kiképzés elején állnak. Jelenleg négy hónapos repülés-elméleti alapképzésén vesznek részt. Ezt követi júniusban a háromhetes ejtőernyős kiképzés, amelynek során kilenc ugrást kell végrehajtaniuk, miközben elsajátítják a mentőeszközök használatát is. A botkormány mögé csak a sikeres vizsgák után ülhetnek. Gyakorlati képzésük Zlin Z–242L könnyű oktatógépen kezdődik, amelyen negyvenöt órát repülnek majd. Ez a civil életben nagyjából a szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges idő. Megtanulják a biztonságos repülés alapjait: a rádió használatát, a műszerek leolvasását, a gurulást, a felszállást, a fordulásokat, a gép manuális vezetését és egyenesben tartását. Az alapfeladatok begyakorlása merevszárnyú gépeken egyébként nemcsak repülésbiztonsági szempontból fontos, de rendkívül költségtakarékos is. Körülbelül harmadannyiba kerül, mintha helikopteren oktatnánk ugyanezt. A Mi–8-as, Mi–17-es szállítóhelikopterekre, a típusátképzésükre, csak a felkészítés utolsó fázisában kerül majd sor. A bázisunkon másod-helikoptervezetői beosztások várják új kollégáinkat, akik 150 repült óra teljesítése után szakszolgálati vizsgát tesznek. A legrátermettebbek pedig később átülhetnek a gépparancsnoki székbe – lapozta a csoport felkészítési tervét dr. Koller József ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis megbízott parancsnoka.

A jelenleg tapasztalható pilótahiány a kiáramlás mellett alapvetően a légierő korszerűsítése, az új repülőeszközök beszerzése következtében alakult ki a szolnoki bázison. A tavaly májusban hadrendbe állt két AS–350B típusú könnyű kiképző helikopter mellé ugyanis két Zlin Z–242L kétüléses kiképző repülőgép, valamint két Zlin Z–143LSi típusú, négyüléses felderítő és futárrepülőgép is érkezik a bázisra, s előreláthatóan heteken belül a nagyjavításra kiküldött négy Mi–17-es szintén szolgálatba áll.

Hosszabb távon megoldódni látszik a helikoptervezetők utánpótlása. A tervek szerint ugyanis a 2018/2019-es tanévben az állami légiközlekedési szak, állami légijármű-vezető szakirányán indulna újra a hazai pilótaképzés a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. A hallgatók, honvéd tisztjelöltként az első két évet Budapesten, a hátralévő két évet pedig Szolnokon töltenék, és megszereznék a bolognai képzési rendszer által előírt kreditpontokat. Elméleti oktatásuk az egyetem Katonai Repülőintézetében, gyakorlati képzésük pedig a helikopterbázison történne. A végzettek BSc (Bachelor of Science) diplomával, 220 repült órával és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (European Aviation Safety Agency – EASA) előírásainak megfelelő közforgalmi pilótaengedélyhez szükséges ismeretszinttel kezdenék meg tiszti pályájukat.

– Ez még csak terv, de kétségtelenül megoldást jelentene a pilótahiány enyhítésére. A hadsereg fejlesztése, az újabb és újabb repülőeszközök hadrendbe állítása, a technikai eszközök korszerűsítése azonban olyan gyors ütemben történik, hogy nem tudjuk megvárni, amíg a jövő ősztől induló egyetemi képzésre jelentkezők a mai naptól számolva öt és fél év múlva ifjú hadnagyként szolgálatba állnak. Ekkor is még csak másod-helikoptervezető képesítéssel rendelkeznek majd, a harcra kész (Combat Ready) szintet pedig – géptípustól függően – további egy-két év harcászati kiképzéssel érhetik el. Az aktív helikoptervezetők szolgálati leterheltségének csökkentése, a rendszerből kilépők pótlása érdekében ezért volt szükség azonnali intézkedésre – hangsúlyozta a jóváhagyás előtt álló új képzési forma jelentőségét Koller ezredes, aki a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség légierő haderőnemi osztályának volt vezetőjeként vett részt a koncepció kidolgozásában.

A megoldást a Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnöksége által kiírt belső pályázat kínálta. Legfeljebb századosi rendfokozatot viselő, 35 évnél fiatalabb, hivatásos vagy szerződéses tisztek, altisztek jelentkezését várták, akik BSc végzettséggel és angol középfokú komplex nyelvvizsgával rendelkeznek. Tizenheten, akik a repülőorvosi alkalmassági vizsgálat követelményeinek is megfeleltek, február elején kezdték meg tanulmányaikat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szolnoki Katonai Repülőintézetében.

– A csoport tagjai nagyon lelkesek, elhivatottak, látszik rajtuk, mindent megtesznek azért, hogy a kitűzött céljaikat elérjék. A repüléshez pedig pont erre van szükség: kitartásra és akaratra. Öröm velük dolgozni, ugyanakkor a képzésük tematikájának kidolgozása sem okozott különösebb nehézséget, hiszen már több mint tíz éve az intézetünkben történik az NFTC-programban részt vevő pilóták kanadai kiutazását megelőző elméleti felkészítése. Hozzájuk hasonlóan a mostani csoport tagjaival is három, alapvetően összefüggő témakört dolgozunk fel. A közös munkát olyan általános kérdéskörökkel kezdtük, mint például az aerodinamika, a repüléselmélet, a meteorológia és a navigáció alapjai. Ez után következik majd a repülés műszaki oldala, a légi járművek sárkány-hajtómű szerkezetének és fedélzeti berendezéseinek megismerése. Elméleti képzésük utolsó harmadában pedig elsősorban a repülés biztonságával foglalkozunk majd: légi jogi ismeretekkel, légi irányítással, a légtér használatának szabályaival, repülőtéri berendezésekkel, a repülést segítő eszközök használatával – összegzett dr. Bottyán Zsolt százados, egyetemi docens, a Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszék vezetője.

A másodpilóta-jelöltek közül Szakács Dávid őrmester, a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis An–26-os szállítórepülő-századának fedélzeti rádiós altisztje az egyetlen, aki hajózóként jelentkezett az átképzésre. A Szent István Egyetem bölcsészkarán szociológusi diplomát szerzett, és testnevelő tanári végzettséggel is rendelkezik.

– Bár civilként vitorlázógépen mintegy 250 órát repültem, erre az átképzésre mégis édesapám példáját követve jelentkeztem. Ő ugyanis 1982-ben, szintén belső toborzás után lett pilóta, s vezethetett 26 évig helikoptert. Egyébként édesanyám is a szolnoki bázison szolgált, a javítószázad vezénylőzászlósa volt. Az öcsém is katona, harckocsivezető és irányzó Tatán, a közelmúltban jött haza a koszovói misszióból. A pályázatra az egyik barátom hívta fel a figyelmemet. Szerencsém volt, mert kecskeméti parancsnokom, Ugrik Csaba dandártábornok is támogatta a jelentkezésemet. A repülőbázison ugyanis a végzettségemnek megfelelő tiszti beosztást nem tudtak felajánlani.

Radnai Ádám főhadnagy a Nemzetvédelmi Egyetemen kezdte a tanulmányait 2012-ben, a diplomáját viszont már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen vette át. Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi 3. lövészzászlóaljának szakaszparancsnoka. Ő is az egyik kollégájától értesült a pályázatról.

– Akkor éppen STANAG 3 nyelvtanfolyamon voltam. Nagyon szeretem a lövész szakmát, de a csoporttársaimnak elmondtam, hogy már gyerekkorom óta vadászpilóta szeretnék lenni. Orvosi alkalmassági vizsgálaton is voltam, de megállapították, hogy hangsebesség felett nem repülhetek. Erre emlékezve mutatta meg a pályázatot az egyik kollégám. Az alakulatom parancsnoka, dr. Ruszin Romulusz dandártábornok támogatta a jelentkezésemet. Lövésztisztként eddig csak mint utas repültem helikopteren, de nagyon bízom benne, hogy egyszer majd én vihetem bevetésre hódmezővásárhelyi bajtársaimat.

A hazai helikoptervezető-képzés történetét doktori értekezésében Bali Tamás ezredes, a szolnoki helikopterbázis parancsnokhelyettese foglalta össze. Dolgozatában olvasható, hogy a magyar légierő első helikopterei Mi–4-esek voltak, amelyek 1955. június 20-án érkeztek meg az akkori 6. önálló szállító repülőezredhez. A kiképzésre kijelölt állomány helikoptervezetői tanfolyama Budaörsön – szovjet oktatók közreműködésével – közel három hónapig tartott, s az „örökölt” képzési elvekre épülve, a hazai bázison 1958-ig folytatódott.

Az ezt követő évtizedekben hadrendbe állított helikopterekre a típusátképzések itthon, a volt Szovjetunióban és Lengyelországban történtek, egyre gyakrabban a mai szövetségi terminológiában használt „Képezd a kiképzőt!” (Train the Trainer) elv alapján. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy hosszú távra kell megoldani a helikoptervezetők utánpótlását. Erre 1969-től alapvetően a Szovjetunió Központi Repülőtiszti Iskolájában nyílt lehetőség. A helikoptervezető jelöltek a hazai nyelvi és repülőszakmai alapozó felkészítést követően utaztak ki a frunzei bázisra, ahol iskolarendszerű képzésben két és fél évig tanultak. Ezzel párhuzamosan négyéves helikoptervezetői alapképzés – lényegesen kisebb volumenben – a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán folyt. A Szovjetunióhoz kötődő képzés viszont 1991-ben megszűnt. A még kint lévő csoportokat hazarendelték, az oda készülőket, de még itthon tanulókat is leszerelték.

Annak érdekében, hogy elkerüljék a helikoptervezetői létszámhiányt, az MH Repülő és Légvédelmi Főcsoportfőnökség az akkori Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán, a repülőgép- és helikoptervezető hallgatók gyakorlati kiképzésére létrehozta a repülő-felkészítési osztályt, és az alárendeltségébe tartozó kiképző repülőszázadokat. Ennek eredményeként a hazai helikoptervezető-képzés 1992-ben ismét megindult, de később, az évről-évre romló feltételek miatt a folytatása értelmetlenné vált. A felkészítést szüneteltették, majd a létszámcsökkentések és átszervezések következtében 1998-ban meg is szüntették. A pilóták utánpótlását ismét átképzésekkel oldották meg.

Rövid távú megoldásként 2007-ben a helikoptervezetők oktatása ráépült a harcászati repülőgép-vezetők NFTC-programjára. A pilótahiány pótlásának hosszú távú megoldását azonban a tervek szerint a 2018/19-es tanévben induló egyetemi képzés jelenti majd.

Magyar Honvéd 2017. március/Galambos Sándor

Forrás: honvedelem.hu