Az afganisztáni misszióra történő felkészülés keretében magashegyi harcászati repülőkiképzésen vettek részt a szolnoki szállítóhelikopter-zászlóalj pilótái, fedélzeti technikusai és műszaki katonái a horvátországi Zadarban.
Mint azt Kovács Krisztián alezredestől, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis Rubik szállítóhelikopter-zászlóaljának parancsnokától megtudtuk, több évre visszatekintő kiképzéssorozatról van szó, amelybe mindig igyekeznek beépíteni a legfrissebb afganisztáni tapasztalatokat.
– A 311. Afganisztáni Expedíciós Repülőszázad cseh parancsnok vezetésével, amerikai, cseh, horvát, szlovák és magyar katonákkal hajt végre kiképzési, mentorálási és tanácsadási feladatokat Kabulban. A misszióba indulást megelőzően a többnemzeti állomány közös tréningen vesz részt. Ennek első fázisa immár évek óta a csehországi Ostravában megtartott szimulátoros felkészítés, amelyet a zadari (harcászati környezetbe helyezett) magashegyi repülőkiképzés követ; ezek, mint mindig, ezúttal is szervesen egymásra épültek – jegyzi meg az alezredes, majd hozzáteszi: Zadarban az amerikaiak nem képviseltették magukat, a kiképzés tematikájának kidolgozásában viszont részt vettek.
– A szimulátoros felkészítés során azokra a feladatokra helyeztük a hangsúlyt, amelyeket hazai környezetben nincs lehetőségünk gyakorolni: ilyen például a magashegyi vagy a sivatagos környezetben történő repülés. Ezeken felül, kihasználva a szimulátor képességeit, a komplex vészhelyzetek (például tűz a fedélzeten, mindkét hajtómű meghibásodása) kezelésével kapcsolatos ismereteinket is felfrissítettük. Fontos cél volt még a különböző országokból érkezett szereplők együttműködésének összehangolása, hiszen adott esetben három-négy nemzet képviselőinek kell közösen végrehajtaniuk a küldetést a műveleti területen. Felkészítjük a kollégákat az afgán pilóták, fedélzeti technikusok oktatására is. Ez utóbbi keretében a gyakorlat oktatói gárdája – amelynek minden tagja jelentős missziós előélettel rendelkezik – „játssza el” a kiképzendő afgán hajózót, hozva a jellemző hibákat, felnagyítva a sztereotípiákat – avat be a részletekbe a parancsnok.
Fontos, hogy minél frissebb tapasztalattal rendelkező szakember irányítsa a felkészülést, ezért magyar részről mindig a műveleti területről frissen visszatért hajózók közül kerül ki a következő felkészítés oktatója. A kiképzőgárdát egyébként a részes nemzetek adják, ők irányítják a felkészülést az ostravai és a zadari állomáson is.
– Horvátországban a valós repülések alkalmával már bekapcsolódott a munkába a műszaki csapatunk is. Szigorúan ragaszkodom ahhoz, hogy a kiképzésen azok vegyenek részt, akik a következő váltás alkalmával együtt mennek Afganisztánba. Az összekovácsolódás fontos mozzanata ugyanis ez a két fázisból álló felkészülés – mutat rá Kovács Krisztián alezredes, akitől megtudjuk azt is, hogy a gyakorlatot a Multinational Helicopter Initiative elnevezésű alap finanszírozta, míg a repülőeszközöket, a kiképzést szabályozó egyezmény értelmében, a horvátok biztosították. A harcászati környezetbe helyezett repülések, vegyes összetételű kötelékben végrehajtott szimulált bevetések során ugyanakkor cseh Mi–24-esek is szerephez jutottak.
– Szolnokon alapvetően Mi–17-est alkalmazunk, de repüljük a Mi–8-ast is. A kiképzés során Ostravában Mi–17-es szimulátort használtunk, Zadarban pedig a horvátok Mi–17-eseivel hajtottuk végre a feladatokat. Nagy meglepetések tehát nem értek minket a kiképzésen a gépeket illetően. Déli szomszédunk ugyanakkor hadrendben tart egy saját modifikációt, Mi–171Sh jelzéssel. Most ugyan nem állt rendelkezésre, de ha a missziós felkészülésen ezt a helikoptert alkalmazzák, akkor a horvát fél elvárásainak megfelelően a kiképzés előtt, félórás repülés keretében kell megszereznünk a házigazdák engedélyét ahhoz, hogy vezethessük az említett változatot. Legutóbb azonban erre nem volt szükség, mert akkor az általunk is jól ismert típussal zajlott a tréning – mondja a parancsnok.
Az ostravai és a zadari kiképzés elemei is egymásra épültek, a feladatok az egyszerűbbtől haladtak a bonyolultabbak felé. Csehországban az ismerkedő repülések után az alapvető repülési manőverek gyakorlása következett. Az utóbbiakat mindegyik nemzet pilótáinak ugyanúgy, ugyanazokkal a módszerekkel, paraméterekkel kellett végrehajtaniuk, hogy majd Afganisztánban azonos módon oktathassák azokat.
– Azért is fontosak ezek a missziót megelőző felkészítések, hogy a műveleti területen „egy nyelvet beszéljünk” – hangsúlyozza az alezredes.
Ezután jöhettek a komplikáltabb feladatok: a repülés különleges esetei, vészhelyzetek kezelése, landolások egyre magasabb környezetben. A következő lépésként a személyzetek megterveztek egy komplett bevetést, felkészültek rá, majd végrehajtották azt a szimulátoron. A csehországi felkészítés minden napja az adott feladatok kiértékelésével zárult. Zadarban már valós repülésekre került sor; az 1700 méter magas hegyek között az Ostravában elsajátítottakat ültették át a gyakorlatba. Poros környezetben történő repülésre nem került sor, mint ahogy a vészhelyzetek kezelése sem része ekkor már a tréningnek. Legalábbis alaphelyzetben, mert ez utóbbit Horvátországban az egyik gép személyzetének „élesben” meg kellett tennie.
– Hivatásunk természetéből adódóan nem minden repülés eseménymentes. Horvátországban is szembesültünk ezzel, amikor a helikopter – fogalmazzunk így – közepes szintű meghibásodása lépett fel. Nem volt kritikus a helyzet, a szabályzók értelmében akár a legközelebbi repülőtérig folytathattuk volna az utunkat, de a gép parancsnoka, egy horvát őrnagy úgy döntött, hogy az első, arra alkalmas területen kényszerleszállást hajt végre. Nem vitatkoztam a döntésével, már csak azért sem, mert az aznapi, két gép által végrehajtott bevetés parancsnokaként a reggeli eligazításon külön hangsúlyoztam: a küldetésért én felelek, de a repülés biztonságáért a gép parancsnoka a felelős, vészhelyzetben övé a döntés joga. A levegőben aztán ennek szellemében cselekedtünk – idézi fel a történteket Kovács Krisztián alezredes.
Ezen az emlékezetes repülésen épp egy afganisztáni bevetést szimuláltak, így a gépparancsnok, a másodpilóta és a fedélzeti technikus mellett egy ajtólövész is tartózkodott a fedélzeten. Ehhez kapcsolódva a szállítóhelikopter-zászlóalj parancsnoka felidézi: az afganisztáni misszió kezdetén, 2011-ben felmerült a kérdés, hogy Szolnokon kire osszák az ajtólövész szerepét. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a szárazföldi haderőnem alakulataitól kérjenek e célra katonákat, végül azonban az a döntés született, hogy inkább a fedélzeti technikusaikat képzik ki a feladatra, hiszen az ajtólövész bizonyos esetekben a gépszemélyzet „szeme” is. Például korlátozott méretű helyen történő leszálláskor az oldalajtóból kilesve segíti a helikoptervezetőket a landolás végrehajtásában, lejtős, egyenetlen terep esetén pedig a gép „letámasztásában”. Ez utóbbi arra elegendő, hogy a katonák elhagyják a deszantteret vagy visszatérjenek oda, esetleg a gép egy sérültet vegyen a fedélzetére.
– A levegőből, különösen bonyolult terepviszonyok között, nem egyszerű megítélni a távolságot, vagy azt, hogy a leszállásra kinézett terület mennyire lejt. Ehhez komoly tapasztalat szükséges, ezért döntöttünk úgy, hogy az ilyen feladatokban is jártas fedélzeti technikusaink legyenek azok, akik a kellő kiképzés után ellátják az ajtólövész teendőit. Ebből adódóan a misszióban is ők oktatják az afgán ajtólövészeket – világítja meg az összefüggéseket az alezredes.
De miért fontos a magashegyi repülőkiképzés? A válasz egyszerű: az afganisztáni missziós feladatok miatt életbevágó, hogy legyenek ilyen tapasztalataik is a szolnoki hajózóknak. Magashegyi környezetben tudniillik bonyolultabb repülni. A kiszámíthatatlan szélviszonyok, a hirtelen változó időjárási körülmények, ebből adódóan a látási feltételek gyors romlása, a terep átszegdeltsége, a korlátozott méretű leszállóhelyek, a helikopter teljesítményére hatást gyakorló ritkább levegő mind nehezíti a küldetés végrehajtását. Arról nem is beszélve, hogy más-más módszert igényel a landolás egy hegy tetején, mint például egy völgy alján. A zászlóalj állománya egyébként a kimondottan a misszióra történő zadari felkészülés mellett más alkalmakkor is fejleszthette ilyen irányú képességeit: korábban Franciaországban és Szlovéniában is jártak már magashegyi repülőkiképzésen.
– A horvátországi tréningen jelenleg évente három alkalommal veszünk részt, jövőre viszont csak kétszer; ez abból adódik, hogy amíg most egy-egy váltás négy hónapot tölt Kabulban, addig 2018 májusától már hat hónapot. Ehhez pedig alkalmazkodik a felkészítés menete is. A csehek és a horvátok szintén négy hónapos rotációval dolgoznak, de januártól ők is átállnak a féléves váltásokra – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kaliba Ferenc zászlós, fedélzeti technikus.
– A kabuli expedíciós repülőszázad számára nem előnyös, ha minden részes állam egyszerre cseréli le missziós állományát. Ezért a századparancsnoknak keresztváltást javasoltunk, azaz a csehek és a horvátok januárban és júliusban cserélik az embereiket, mi pedig májusban és novemberben. Így mindig van, aki segít beilleszkedni az újonnan érkezőknek – veszi vissza a szót Kovács Krisztián alezredes.
A szolnokiak afganisztáni szerepvállalása Shindandban, az Afgán Nemzeti Hadsereg légi hadtestének kiképző központjában vette kezdetét. A 2011 és 2014 között általuk kiképzett hajózókkal, ajtólövészekkel most Kabulban újra együtt dolgoznak. Az afgán fővárosban egy műveleti zászlóalj települt, ennek egyik századát alkotják a szállítóhelikopteresek. Ott már nem kezdőkkel foglalkoznak; magasabb szintű kiképzés zajlik, egyebek mellett a Mi–17-es fegyverrendszerének szakszerű és biztonságos üzemeltetésére, például éles, nem irányítható rakéták alkalmazására, illetve a gépágyúkonténerekkel történő lövészetre készítik fel az afgánokat.
– Munkánkat Kabulban is segítik szimulátorok, szám szerint kettő: egy Mi–17v5-ös és egy „sima” Mi–17-es helikopteré. Ezek az eszközök biztosítják a különleges esetek begyakorlását az afgán hajózószemélyzet részére, hiszen nekik is fontos a tudásuk naprakészen tartása, felfrissítése, illetve az, hogy egy-egy vészhelyzet kezelése rutinból menjen – mutat rá a szimulátoros képzés fontosságára Kaliba Ferenc zászlós.
Magyar Honvéd 2017. november/Feith László
Forrás: honvedelem.hu
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Pontosan két évvel ezelőtt bemutatkozó interjút készített Tőrös István dr. Bali Tamás ezredessel, aki akkor vette át az MH Kiss József 86. Helikopterdandár parancsnoki beosztását. Két év után ismét van miről beszélgetniük.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.