Tíz éve történt a hejcei tragédia

Tíz évvel ezelőtt ezen a napon, az esti órákban zuhant le a Hejce fölé magasodó Borsó-hegyen, a kassai repülőtér közelében, a leszállópályától alig harminc kilométerre a szlovák légierő egyik An−24-es repülőgépe. A tragédiában 42, a koszovói KFOR békemisszióból hazatérő katona vesztette életét, a szerencsétlenséget a gép utasai közül csak egy ember élte túl. A tragédiáról azóta minden évben megemlékeznek Hejcén a szeretteiket elvesztők, a katonatársak, a szlovák haderő és a Magyar Honvédség vezetői, a mentésben egykor részt vevők és a helybéliek, valamint az egyetlen túlélő, Martin Farkas, aki most is jelen volt a rendezvényen.

Áder János a megemlékezésen elmondta: a hejcei tragédia után Magyarország szomorúan, de bajtársi kötelességtudattal vett részt a mentésben és a vizsgálatban. A környékbeli települések lakói, a magyar hatóságok és szakemberek tették a kötelességüket, hiszen „tudtuk, hogy nem csak szlovák barátainkat érte pótolhatatlan veszteség”. Szólt arról is, a gyászt csak fokozta, hogy olyan emberekkel történt a tragédia, akikkel a magyar katonák közösen szolgáltak a koszovói misszióban.

„Tíz évvel ezelőtt nem egy sikeres küldetés megünneplésével, hanem részvéttel kellett kifejeznünk szolidaritásunkat, bajtársi elkötelezettségünket” – mondta a köztársasági elnök, hozzátéve: tíz éve kiderült az is, a két nemzet számíthat egymásra. Áder János megjegyezte, hogy a 42 áldozat tisztában volt azzal, veszélyes hivatást választottak: mások békéjét védve bármikor életveszélybe kerülhetnek; életük – a tragikus véggel együtt – például szolgálhat mindenki számára.

Andrej Kiska, a Szlovák Köztársaság elnöke a megemlékezésen azt mondta: az elhunytak azon emberek közé tartoztak, akik a kötelességet a saját érdekeik elé helyezték, és adott helyzetben az életüket is feláldozták volna azért, amire felesküdtek. „Meggyőződésem, hogy a mai, nem könnyű időben sem hátráltak volna meg a kihívás előtt, hanem azt szemtől szembe fogadták volna” – tette hozzá. A hozzátartozókhoz szólva kijelentette: a teher, amelyet viselnek, egyike a legnehezebb terheknek, ezért joggal érdemelnek tiszteletet.

Patrick Turner, a NATO műveletekért felelős főtitkár-helyettese a rendezvényen elmondta, hogy a KFOR-misszió a szervezet legrégebbi művelete, amelynek az a célja, hogy békét teremtsen Koszovóban és a szélesebb régióban. Tíz évvel ezelőtt, 2006-ban körülbelül 17 ezer NATO-katona volt jelen az országban, míg ma mindössze ötezerre tehető a számuk. Ez is jelzi, hogy akkoriban a biztonsági helyzet sokkal törékenyebb volt a balkáni országban, mint ma – tette hozzá. Szerinte elismerés illeti azokat a katonákat, köztük a szlovákokat, akik részt vettek a stabilizációban és a biztonság megteremtésében. Azok, akik tíz éve olyan szörnyű körülmények között vesztették életüket, a legnagyobb árat fizették, de ez a NATO történetének is a legnagyobb vesztesége, hiszen a szervezet nem veszített még egyszerre ennyi katonát – mondta a főtitkár-helyettes.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök a honvedelem.hu kérdésére válaszolva azt mondta: borzalmas gondolatok kavarognak az ember fejében még mindig, amikor meglátja az áldozatok tiszteletére emelt hejcei emlékművet, vagy a Borsó-hegyen felállított 42 kopjafát. A leggyötrőbb gondolat az, hogy hat hónapos távollét után már csak néhány percre voltak az otthonuktól, a családjaiktól, amikor lezuhantak. „A bajtársak elvesztése mindig szörnyű érzés a katonák számára” – hangsúlyozta a vezérezredes.

A beszédeket követően imák hangzottak el, majd pedig a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait az emlékműnél.

A tragédia tízéves évfordulóján tartott megemlékezésen jelen volt dr. Simicskó István honvédelmi miniszter, Martin Glvác szlovák védelmi miniszter és Milan Maxim vezérezredes, szlovák vezérkari főnök.

Fotó: Dévényi Veronika

Forrás: honvedelem.hu