Megmondom őszintén, nekem nem hogy elrejti, de a szememet üti ki, amikor egy katonai repülőgép kisebb-nagyobb pixelekből alkotott álcázófestést kap. Pedig egy időben a spotterek kedvence témája volt például szlovák barátaink „négyszögletesített” MiG-29-ese is…
Önzőmódon reméltem, hogy - magunk mögött hagyva a 2000-es évek amúgy is zűrös legelejét - a világ elfeledkezik majd a kockás vadászgépekről. Tévedtem. Az orosz űr- és légierő leendő üdvöskéjének, a Szu-57-esnek a tervezői - ha szolid formában is, de - csak visszahozták a pixelesített festést, hogy törne le a vodkásüvegük nyaka… Igaz, előtte már derék keleti szomszédjaink, az ukránok is jó ötletnek gondolták az amúgy kifejezetten szemrevaló MiG-29-eseik bekockázását - szintén az én legnagyobb bánatomra. Nézzük hát meg, mire jó ez az egész?
Nem ma kezdődött
Szögezzük le mindjárt az elején: az apró mintás, többé-kevésbé rendszerszerű, szimmetrikus álcázás bizony nem a XXI. század találmánya, sőt immár száz esztendős. Az első álcázófestések már a német Fokkereken is megjelentek: a Nagy Háború második felében bizony már nem csak a gépet meglovagló vadászpilóta messziről is egyértelmű azonosítását segítő, feltűnő gépfestések (mint amilyen Manfred von Richthofen közismert, égővörös háromfedelű Fokker DrI-esén rikított) terjedtek el, hanem a merevszárnyúakat jobban elrejtő terepminták is.
Ennek oka egyszerű, s ez a mai napig nem változott: a túlélés reménye. A világháború volt az első és egyben utolsó olyan összecsapás, ahol a lovagiasság szabályait nagyra tartották a levegő urai. Mondjuk ez egészen addig működött is, amíg az Amerikai Egyesült Államokkal megtámogatott antanthatalmak ki nem vívták a szinte teljes légifölényt a nyugati front felett. Ennek eredményeként a nyílt sisakos „csatamezőre lovaglás” helyett a rejtőzködés lett a német és persze az osztrák-magyar hajózók stratégiája és egyetlen reménye is. Megjegyzendő, a hasonló változás a szárazföldi hadseregeknél sokkal hamarabb végbement, miután rájöttek, hogy a hagyományos, sokszínű, feltűnő, évszázadokig használt egyenruhák kiváló célponttá teszik a támadó katonákat az ellenséges géppuskások számára. Hamar elterjedtek tehát mindkét oldalon a sötét, földszínű vagy éppen a Feldgrau, azaz csukaszürke egyenruhák.
Akár a levegő, akár a lövészárkok „divatjáról” beszélünk, mindkét esetben az emberi látás és az észlelteket feldolgozó agyi folyamatok befolyásolásáról van szó. Az ember agya ugyanis ismerős formákat keres, amikor a szemtől „kapott” képet dolgozza fel. Olyat azonosít könnyen - és ami még fontosabb egy harc során, gyorsan is -, amit már ismer, amit korábban már látott és most megint lát. Így működik ez a vadászpilóták esetében is, s főleg így volt ez akkor, amikor radarról vagy infravörös felderítőrendszerekről még nem is álmodhattak a büszke égjárók. Ha sikerül a típusra jellemző és természetesen a képzések során beidegződött formákat, vonalakat megtörni, akkor akár értékes másodpercek is nyerhetők, amíg a hajózó agya elhiszi és fel is dolgozza azt, amit látott. Ezt az elvet persze nem csak a levegőben, de a földön harcolók is jól ismerik és használják. Igaz, odalent rendelkezésre állnak a környezet által felkínált plusz álcázóelemek, például a növényzet, a sár vagy akár egy vödör fehér festék - ha például nemrég havazott. Érthető módon a repülőgépek csak a festéssel rejthetőek el a vizsla tekintetek elől. Sőt, a speciális - és persze méregdrága - festékekkel az eget kutató radarsugarak ellen is lehet védekezni (mint ahogyan az ötödik generációs, „lopakodó” vadászbombázó s bombázógépek esetében ez már bevált), s akár még az infravörös kép is csökkenthető.
A jövőbe tekintve szintén szerepet kaphatnak a különleges festések. Ennek oka a mesterséges intelligencia várható elterjedése, katonai alkalmazásuk mindinkább táguló köre. Az egyre okosabb szoftverek a fejlesztők reményei szerint kiválóan alkalmasak lesznek a tárgyak vizuális azonosítására. Ez a (már nem is annyira) távolabbi jövőben azt jelentheti, hogy a repülőgépek fedélzetén vagy a légvédelmi rendszerekbe integrált „okos segítők” értékelik majd a kamerák képeit - villámgyorsan és a fejlesztők ígéretei szerint - szinte tévedhetetlenül. Éppen ezért más mérnökök pedig jelenleg is azon fáradoznak, hogy olyan mintázatokat alkossanak - többek között a mesterséges intelligencia segítségével - amelyek ugyanakkor megzavarják a kamerára kötött számítógépek algoritmusait. Mivel ezeket is emberek programozzák, így jellemzően ezek is a már említett, ismert mintázatok, színek, alakzatok keresésével és azonosításával dolgoznak. Ha azonban sikerül olyan festést kreálni, amely még soha, sehol nem volt látható, akkor a kutatók szerint a legkifinomultabb algoritmusok, a leggyorsabb számítógépek is megzavarhatók lesznek. Azt is érdemes azonban hozzátenni, hogy a meglepetés ereje egy idő után eltűnik - gyakorlatilag már akkor, amint a felvételek alapján sikerül a saját adatbázist az új, ellenséges mintával kibővíteni. Tehát hasonlóképp, mint egy új radar- vagy rádiórendszer jeleinek észlelését, azonosítását illetően. Persze az is tény, hogy egy repülőgépet sokkal nehezebb tábori körülmények között új, addig még ismeretlen festéssel ellátni, mint mondjuk egy Lepoard 2-es harckocsit „elmaszkolni” a földön. Főleg, ha az adott géptípuson speciális, a radarhullámok előli rejtőzködést segítő anyag található…
Új gép, új külső
Nem csupán felépítésében, de kinézetében is újítást hozott az orosz PAK-FA program eredménye, a két hajtóműves, együléses Szu-57 Felon. Már a legelső, a repülési teszteket megkezdő prototípus is szép, szögletesen vonalas festéssel bírt, majd a folyamatosan, bár mérsékelten dinamikusan bővülő flotta egyes tagjain újabb és újabb szín- és alakzatváltozatokat ismerhettünk meg. A Szu-35-ösökön megszokott nagymintás festést a jelenlegi tudásunk szerint a sorozatgyártott gépeknél már a jóval kevésbé látványos, de vélhetően hatásosabb rejtést biztosító, egyedi változat követte. Az orosz légierőnek 2020. december 25-án átadott, kék 01-es oldalszámú, első (mármint a második első: 2018. december 24-én, éppen az átadás előtt lezuhant a legelső 01-es…) sorozatgyártott gép is ilyen, kétféle szürke színnel játszó, digitális, aprókockás mintázattal épült.
Pedig nem is ez volt a legszebb: őszintén bevallom, ha már választani lehet, nekem jobban tetszett a „foszlós dupla ” festés. Itt a világosszürke alapszínre került fel egy sokkal sötétebb, második réteg, amely által úgy nézett ki, mintha egy kisebb repülő lenne a hátán. A találgatások szerint az lehetett az alkotók szándéka, hogy távolról csak a kis, sötét rész látszódjék, így a szemlélő azt hiheti, a gép kisebb és esetleg messzebb van. Ebből ismert olyan változat is, ahol a két szín éles vonalakkal válik el egymástól. Nekem azonban ennél jobban bejön az a később megjelent minta, ahol apró négyzetekké foszlik szét a felső, sötét réteg, és teríti be - az eddig látottak szerint akár példányonként eltérő módon - a szárnyakat vagy a pilótafülke és a radarkúp környékét. Mivel eddig egyetlen példányt sikerült átadni a megrendelőnek, s 2021-re is csak két darab leszállítását tervezik, egyelőre csupán feltételezni lehet, hogy ez a külső lesz a végleges. Talán az esztendő végére okosabbak leszünk…
Azt is meg kell említeni, hogy az új orosz, távolról irányított, nehezen észlelhető kialakítású támadógép, az Sz-70 Ohotnyik prototípusa szintén hasonló festést kapott. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy a tervek szerint az ember vezette Szu-57-esekkel fog közösen repülni az Ohotnyik, hasonlóan, mint a Boeing Loyal Wingman programjának légi járművei.
A szürke 50 árnyalata
A 2010-es években immár szélesebb körben is egyre nagyobb ismertséget szereztek a kifejezetten szögletes, különböző méretű és alakú hasábokból álló álcázófestések. Az angol kifejezéssel - splinter néven - ismertté vált külső meglehetősen egyedi kinézetet kölcsönzött az ebben pompázó repülőgépeknek. 2012-ben nekem is feltűnt az az F/A-18A+ Hornet, mely a VFC-12 „Fighting Omars” agresszorszázad gépeként kapott új, erősen szögletesített festést a haditengerészet Virginia állambeli Oceana légi támaszpontjának hangárjában. A szürke és a fehér különböző árnyalataival varázsoltak új külsőt a sokat látott, két hajtóműves vadászbombázóra. Persze a vörös csillag és az orr oldalára festett lajstromszám sem hiányozhatott az ál-orosz gúnyáról.
Nem volt ez véletlen: gyakorlatilag másolás történt. Mi több, azon ritka esetek egyikéről van szó, amikor is a Nyugat kopírozta a Keletet. A kiindulási alap nem más, mint a jó nevű orosz Szuhoj-iroda két remekműve, a Szu-27-es család legutolsó, legfejlettebb gyermeke, a Szu-35 Flanker, illetve a jövő üdvöskéje, a nagy reményekkel övezett, immár ötödik generációs Szu-57 Felon. Ez utóbbi esetében ekkor még nyilván csak a T-50-es prototípusok jöhettek szóba, hiszen a T-50-1-es számú példány csupán 2010. január 29-én szállt fel először. Figyelemre méltó, hogy azóta szinte csak vonalasan megtört festéssel repülnek a proto-gépeik, bár egy kivétel azért akad: a T-50-8-as, mely a kék 058-as oldalszámot viseli. Ő volt az, amely „kabrió vadászként” vált ismertté. Nem baleset vagy hanyagság miatt hiányzott a fülke teteje: a videón is megörökített és publikált - az aktyubinszki reptérről indult - tesztrepülés során azt vizsgálták, hogy milyen sebességi tartományokban mennyire marad irányítható a vadász, ha egy valódi baleset okán már nem a magas szinten képzett tesztpilóta, hanem Szergej, a légierő átlagos hajózója ül majd a kormánynál. Ne feledjük, hasonló repülőeseményre számos példa akadt már a világ több légierejénél is. Mindemellett az is a vizsgálat tárgyát képezte ezen a tesztrepülésen, hogy a kifejezetten ehhez a típushoz kifejlesztett ZS-10 sisak és PPK-7 ruházat megfelelő védelmet nyújt-e ilyenkor a pilótának.
A feltűnő festés természetesen komoly üzleti lehetőséget is jelent. Az ismert internetes kereskedő weblapokon számos kisebb cég és magánszemély kínálja a két típusra szabott festés- és matricakészletét. Azért lássuk be, hogy például 1:32-es méretarányú Szu-35-ös sokkal meggyőzőbb ilyen külsővel, legyen szó egy makettverseny sztárjáról vagy az otthoni gyűjtemény központi darabjáról…
Van egy olyan remek vadászgép is, amely a megfelelő festéssel szinte tökéletesen képes „hozni” a respektált, s nem mellesleg 2019 óta Szíria fölött rendszeresen megforduló Szu-35-ösöket. Ez nem más, mint a legendás F-15 Eagle, amely bevallottan a szovjet „nagyvas” egyik legfontosabb inspirálója volt. A hosszú életű (hiszen nemrég mutatták be az amerikai légierő leendő, kétüléses, nagy számban rendszeresíteni tervezett F-15EX változatát) vadászgép természetesen kiveszi a részét a légiharcászati képzésből is, mint hivatásos rosszfiú. A Nellis Légi Bázison szolgáló 65. agresszorszázad 78-0509 F-15C Eagle-je szintén 2012-ben villantotta meg új és igen látványos ruháját. Erre az évi második Red Flag hadgyakorlat adott alkalmat, amelyen főhősünk azonnal a fényképezőgépek kedvenc célpontjává vált.
Kifestőműhely
Ha volt valami, amely egyfajta állandóságot képviselt, az az amerikai légierő lockheed martin f-16 fighting falconjainak jellegzetes festése. A háromféle szürke (pontosabban: Light Ghost Gray, Neutral Gray és Gunship Gray) színből alkotott festés évtizedekig az amerikai Falcon-flottát is alapvetően jellemezte - a szovjet légierőt játszó agresszorgépeken és a Thunderbirds-kötelék vadászain kívül. A deltaszárnyú vadászokat 6-7 évente szükséges újrafesteni, a megfelelő technológiák betartásával. Ez nagyjából egy-másfél hetet jelent példányonként, s négy embernek ad elegendő munkát a régi festék alapos lemaratása, eltüntetése, az alapozás és a végső festékréteg felvitele. Sőt, a végén még egy alapos ellenőrzés is vár az elkészült „festményre”. Ezt a folyamatot szeretnék lerövidíteni az egyszínű, sötétszürke festéssel, ami által a becslések szerint több munkanap is megtakarítható, mi több, a hivatalos információk szerint a levegőben éppolyan remekül rejti el az új „tollazat” a Falcont, mint a hagyományos, háromtónusú szürke. A tervek szerint fokozatosan ez a szín veszi majd át az uralmat a Légi Nemzeti Gárda Falconjain.
Nemrég felbukkant egy olyan mintázat is, amely elég pregnánsan különbözik az eddig bemutatott amerikai gúnyáktól, viszont meglehetősen ismerős lehet a Moszkva melletti Zsukovszkij repülőteréről. A már említett agresszorszázadok feladata a szóba jöhető ellenséges légi járművek szimulálása, s ez nem csak a taktikát, de a kinézetet is érinti. Persze csak a fizikai lehetőségek jelentette keretek között: egy egyhajtóműves, könnyű vadászbombázóból, mint amilyen az F-16-os, soha nem lesz behemót, két hajtóműves Szu-57-es. Mármint a szó fizikai értelmében, de attól még nézhet ki úgy. Ez okból kapott tehát az amerikai légierő 64. agresszorszázadának egyik gépe olyan új külsőt, amely a lehető legvalósághűbben követi az orosz „nagyvas” kinézetét. Ez azt is jelenti, hogy a korábban már bemutatott, kétszínű, a szélén körben kockásodó minta került egyelőre egy Falconra, de ha a gyakorlatban, azaz a manőverező légi harcokban is beválik, akkor vélhetően még több „ál-Szuhoj” is repülni fog a századnál.
Megjegyzendő, hogy az „ál-ellenségeknél” a régmúltba visszanyúló hagyomány a meghökkentő vagy egyenesen imádnivaló festések alkalmazása. 2017-ben például őszinte elismerést és rajongást váltott ki a repülés szerelmesei körében az éppen aktuális Red Flag gyakorlaton felbukkanó fekete rigó. Az alap itt is egy F-16C volt, mely az Eielson Légi Bázison üzemelő 18. agresszorszázad állományába tartozott. A koromfekete gúnyán vörösen pompázott mind a gép lajstromszáma, mind az amerikai légierő jelzése. Nem véletlenül említettem a sárgacsőrű kedvencemet, a Turdus merula-t, ugyanis a festést az SR-71 Blackbird szuperszonikus stratégiai felderítőgép, a „lelőhetetlen madár” ihlette. Illik azonban hozzátenni, hogy hasonló, fekete külsővel és vörös jelzésekkel szállt fel a Shenjang J-31 két hajtóműves, ötödik generációs vadászbombázó repülőgép két prototípusa is - nem lehetetlen, hogy az alaszkai gonosz gép is ezt kívánta utánozni. Sőt, a már a proto-szakaszon túllépett, lassú ütemű sorozatgyártásban lévő Csengdu J-20 nehéz vadászbombázó vagy támadó repülőgép (pontos szerepéről és feladatköréről még komoly viták folynak a nyugati elemzők között) első példányairól is számos olyan felvétel készült, ahol a jellegzetesen lapos formájú gépek feketében díszelegnek.
A legismertebb sötét harcosok azonban igazából nem is léteztek - csak a mozivásznakon, köszönhetően a filmrendezők fantáziájának. Mert ugye aki a fekete, az a gonosz: így repülhettek az 1986-ban bemutatott, felejthetetlen légi felvételekben gazdag Top Gun rosszfiúi is a matt koromfekete MiG-28-asokon. Még ha ilyen típus soha nem is létezett: őket is a haditengerészet légi harcászati iskolájában (Navy Fighter Weapons Schools, azaz az igazi TOPGUN) dolgozó Northrop F-5E/F Tiger II-esek alakították a filmben. Az igazán vájtszeműek azonban azt is láthatták, hogy a pontosan meg nem nevezett ellenség gépeinek felségjelzése sem szovjet: a vörös csillag stimmelt, de kapott maga köré egy sárga karikát is. Mondjuk a kínai légierő gépeire kerülő vörös csillag külseje véletlenül éppen sárga csíkkal festett, de hát, mint említettem, sosem lett megnevezve az ellenség ebben a remekműben sem. Ugyanakkor a haditengerészet VFC-13 „Fighting Saints” agresszorszázadának F-5E Tiger II-esei akkortájt pont sárgával körbevett vörös oldalszámokkal és vörös csillagokkal repültek - nem lehetetlen, hogy a film készítőit talán éppen ez inspirálta. Bármi is történt, a haditengerészet büszke agresszorközössége egy F-5-öst azóta is „MiG-28”-asra festet - immár hagyománytiszteletből.
Forrás: https://aranysas.hu/
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Pontosan két évvel ezelőtt bemutatkozó interjút készített Tőrös István dr. Bali Tamás ezredessel, aki akkor vette át az MH Kiss József 86. Helikopterdandár parancsnoki beosztását. Két év után ismét van miről beszélgetniük.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.