Fekete fuvar: Silent Hawk

A nevezetes akció természetesen hosszas előkészületekkel járt. A CIA évek óta kereste a hírhedt célpontot, akinek jó pár alkalommal sikerült korábban kereket oldania az őt likvidálni szándékozó amerikai erők elől. A feladatot nem véletlenül a Team Six kapta, hiszen ez az egység rendelkezett a legnagyobb tapasztalattal a térségben végrehajtott titkos műveleteket illetően. A legnagyobb problémát a helyszín feltűnés nélküli megközelítése jelentette. Pakisztán nem akart konfliktusba kerülni a környező iszlám államokkal, azért az Egyesült Államok hivatalosan nem kaphatott támogatást terve végrehajtásához.

Geronimo vagy Neptun?

A CIA Különleges Tevékenységek Osztályának feladata volt megtervezni és végrehajtani a speciális rajtaütést. A nyomozás évekig tartott, és több mellékvágány után végre - hitelesnek tűnő források alapján - megtalálták a rejtekhelyét bin Ladennek. Kezdetben Geronimo kódnévvel azonosították a terroristát, ami később nagy felháborodást keltett az amerikai őslakosok körében. Geronimo ugyanis az ezernyolcszázas évek második felében egy szabadságharcos indián volt, akit soha nem sikerült elfognia az akkori hatalomnak. A hasonlat érthetően sértette az indián közösséget, s ezért később Neptun Lándzsája hadműveletre módosította a CIA a fedőnevet. Ettől függetlenül a SEAL tagjai továbbra is Geronimoként beszéltek a célpontjukról.

A Team Six egység számára rutinmunka lett volna a feladat végrehajtása, ha nem történik egy előre nem várt repülőesemény. A speciális csapat szállítását a 160. Különleges Műveleti Repülési Ezred, más néven Night Stalker biztosította ugyancsak nem mindennapi eszközeivel. A támadásban részt vevő két lopakodó UH-60 Silent Hawk helikoptert gyakorlatilag nem csak a radarok számára nehezen észlelhető tulajdonsága, hanem a csendes működése tette igazi éjszakai árnyékká.

Mozi

A történetet 2012-ben két egymástól független játékfilm is feldolgozta. Az egyiket a National Geographic csatorna készítette SEAL Team Six: The Raid on Osama Bin Laden címmel, amit nálunk csak DVD formájában lehetett beszerezni „Geronimo hadművelet” címkével csomagolva. Ez az alkotás érezhetően jóval szűkösebb költségvetésből készült, mint a Columbia Pictures által forgalmazott Zero Dark Thirty, amelyet magyar szokáshoz híven szintén átnevezve: „A Bin Láden hajsza” címmel láthattunk. Maga a történet más-más szemszögből kerül bemutatásra a két filmben, de engem igazán az utóbbi mozi hozott lázba, ami nemcsak Jessica Chastain főszereplésének köszönhető. A stúdió ugyanis elkészített két életnagyságú, lopakodó Black Hawk modellt az akció felvételéhez. Ráadásul nem a hasukra ütve építették meg a díszlethelikoptereket, hanem az addig megjelent dokumentációkat felhasználva születtek meg a tervek.

A lopakodó sólyom esete a kerítéssel

Az összességében sikeres akciót egy komoly fiaskó tette sajtószenzációvá az egész világ és azon belül a repülés rajongói számára. Az egyik helikopter szerencsétlen landolása a házat körbezáró kerítés tetejére sikerült, aminek következtében megsérült a törzs és így a gép a továbbiakban használhatatlanná vált. A pilóták a Team Six segítségével - a protokollnak megfelelően - felrobbantották a speciális járművet, de a farokrotor aránylag épségben a kőfalon kívülre került. Másnap minden hírcsatorna ennek a különleges roncsnak a fotójával volt tele, megindultak hát világszerte a találgatások: vajon milyen is lehetett a Stealth Black Hawk?

1978-ban készített egy tanulmányt a Sikorsky Aircraft Division, amelyben kidolgoztak egy lehetséges átalakítási tervet a Black Hawk-ra, ezáltal lopakodó tulajdonságokkal felruházva a strapabíró UH-60-ast. Ez a dokumentum ma már szabadon hozzáférhető az interneten, és nagyon hasonló kialakításról árulkodik, mint amit a roncs fotóin láthatunk. Az összeesküvés-elméleteket tovább fokozta, hogy állítólag Izrael meg is épített pár ilyen gépet - Stealth Yanshuf kódnév alatt -, amiket ügynökeik be- és kijuttatására használnak a környező, kevésbé baráti arab országok felett.

2008-ban felkerült az internetre egy igen rossz minőségű helikopterkép, s ez a fotó is a fenti tervek megvalósulását látszott igazolni. Bár ennek a forgószárnyasnak csak négy rotorlapátja van, továbbá érthetetlen, hogy miért csak egy kép készült róla, de tisztán látszik a kontúrján a különleges szögletes szerkezet. A fotó valódiságát azonban azóta több szakértő is megkérdőjelezte, és inkább RC modellként, vagy közönséges Photoshop-csalásként azonosítják azt a masinát. A hírcsatornákon megjelent képek azonban már egyértelművé tették a Silent Hawk létezését, bár hiteles fotót vagy rajzot még mindig nem láthattunk róla.

Makett

A Dragon cégre nem jellemző a pontatlanság és a szenzációhajhászás, ezért igencsak meglepett, hogy nem sokkal a rajtaütést követően piacra dobták a Stealth Black Hawk makettet, számomra apró: 1/144-es méretarányban. A mini méret választása valószínűleg a részletes információk hiánya miatt történhetett. A cég 144-es filozófiájához híven két készletet kapunk a dobozban, így akár a teljes támadást megépíthetjük diorámában, feltéve, ha van hozzá pár nagyító alatt látható SEAL kommandósunk.

A gép formája logikusan követi az 1978-as dokumentumokat, valamint a pakisztáni fotókat. A Sikorsky-tanulmány meglepő módon nagyon sok olyan technológiai megoldást tartalmaz, amit a jóval később nyilvánosságra hozott F-117-eseken láthattunk. A különleges festék, a fogazott szélű futóakna-ajtók, az aranyszínű radarabszorbens kabinplexi-bevonat csak évekkel később lett realizálva a nagyközönség előtt. A törzs és az orr szögletes kialakítása éppúgy az F-117-est idézi és a hajtóműbeömlők is hasonló rácsozatot kaptak a kíváncsi radarhullámok elterelésére, mint a bombázó. A kiömlők borítása szintén a Nighthawk-on alkalmazott megoldást tükrözi, mivel egy vörösesbarna kerámiabevonat igyekszik csökkenteni a turbinák hőképét.

Nem hinném, hogy a Dragon mérnökei a CIA nyugalmazott alkalmazottai közül kerültek volna ki, sőt az az érzésem, hogy már jóval hamarabb dolgozhattak ezen a kiten, mint 2011 májusa.

Az építés

A dobozban 31 alkatrészt találunk egészen finom kidolgozásban. Plusz extra, hogy az átlátszó keret füstszínű, bár inkább aranysárga árnyalatúnak kellett volna lennie. A belső térbe ugyan semmit nem adnak, de nem is lehet belátni a sötét plexin keresztül.

Mellékelnek két apró maratott rácsot is a hajtóműbeömlőkre, ami nagyot emel a végső látványon. A pontos felragasztásuk hegyes csipeszt, stabil kezeket és nagy türelmet igényel.

A makettet pár óra alatt össze lehet rakni nagyobb gond nélkül. Persze ha picit részletezni szeretnénk, akkor már nehezebb helyzetben leszünk, mivel nem sok forrást találunk a típusról. Marad tehát a festés, amivel még élethűbbé varázsolhatjuk apró ékszerünket.

A leírás alapján egységes Gunze H305 szürke a teljes helikopter, viszont a pakisztáni képen látszik, hogy ennél sötétebb árnyalattal volt lefújva a gép. A lopakodó technológia fontos része a radarabszorbens festék. Napjainkban az F-22 és F-35-ösök esetében már nem a régebben használt fekete álca fedi a stealth repülőgépek felületét. A fotókon látható szín a modernebb technológiára hasonlít, így a 305-ös szürkéhez kevertem nagyjából 20 százaléknyi Gunze Tire Black H77 festéket. Ez utóbbi tégelyt előszeretettel használom a fekete szín helyett. A matt fekete festékek túlzottan tiszta és egységes felületet adnak. A Tire Black kicsit kopott és fakult bevonatot produkál, ami sokkal élethűbben hat.

A rotorokat Humbrol Gunmetal 27004-gyel szórtam le, amit időnként nehéz beszerezni. Évekkel ezelőtt sötétebb és fémesebb volt ez a szín, de egy gyártástechnológiai váltás óta már ez sem a régi. Gondolom, bizonyos alapanyagok nem feleltek meg az EU környezetvédelmi vagy egészségügyi normáinak. Remélem, odáig nem jutunk el, hogy gyorsan elbomló műanyagból kelljen készíteni a maketteket is.

Antikolást nem sokat lehet végezni egy ilyen titkos projekten, ezért csak egy kis panelvonal-kiemelés, illetve az élek finom világosítása segítségével próbáltam javítani a majdnem mikroszkopikus látványon.

Mi lehet az igazság?

A nyolcvanas évek második felében az F-117 Nighthawk-ról sok téves információ jelent meg. A gyártók ezek alapján gyorsan piacra dobták az első lopakodóról készült F-19-es makettet, amiről utólag kiderült, hogy igazán csupán a színe hasonlít a valódi gépre. Jelen esetben több valóságtartalma lehet a Dragon-kitnek, de úgy döntöttem, hogy a dobozban lapuló második UH-60 elkészítésével megvárok néhány újabb fényképet és rajzot, hogy még pontosabb Silent Hawk készüljön majd belőle.

Forrás: Aranysas