Az olasz meló - Magyar Mi-17-es a Penge élén

Az European Defence Agency (Európai Védelmi Ügynökség, EDA) által szervezett gyakorlat célja az volt, hogy egységesítsék a különböző munkafázisokat, és az állomány közös tevékenységével növeljék az együttműködés lehetőségeit. Mindez természetesen magában foglalta a tervezés és kivitelezés eseményeit is, melyek kiterjedtek a helikopteres hadviselés összes részletére. A tavalyi portugáliai gyakorlat után a sorozat részeként az idén már Olaszországban rendezték meg az Italian Blade 2015 (IB15) eseményt, melyen több mint 30 helikopter és ezer ember vett részt. A hét nemzet által delegált állományt Viterbóban helyezték el, amely az olasz hadsereg csapatrepülő fegyvernemének otthona.

Főszerepben a különleges erők

Andrea di Stasio ezredes, a 3. helikopterezred parancsnoka elmagyarázta az olaszok szerepét a Combined Joint Task Force (összhaderőnemi vegyes harccsoport) köteléken belül. A harccsoport parancsnokaként az ő feladata volt az együttműködő helikopteres erők és a szárazföldi csapatok közös tevékenységének megszervezése. A gyakorlat során a feladatok egyre bonyolultabbak és összetettebbek voltak. A 2011-es Italian Call óta a képességek, illetve a kommunikáció tekintetében komoly fejlődés történt. Bár a különböző országok harcászati szinten eltérő módon dolgoznak, ismerik egymás eljárásait, és a fejlesztési lehetőségeket is kihasználják. Minden nemzet hasonló Standard Operating Procedures (Standard Működési Eljárások, SOP), illetve Tactical Techniques and Procedures (Harcászati Technikák és Eljárások, TTP) okmányrendszert használ, amely jelentősen megkönnyíti a munkát egy adott misszióban.

Maguk az olaszok egyébként új helikopterekkel is megjelentek az IB15-ön: ICH-47-es és NH-90-es típusokkal vettek részt a gyakorlaton. Sőt, első alkalommal történt, hogy az ICH-47-es alkotott egy előretolt töltési pontot, ahol magából a gépből tankoltak egy másik ugyanilyen helikoptert és egy NH-90-est.

Tervezés és mentorálás

2013-ban az EDA-n belül létrehoztak egy tervezőcsoportot, amely direkt a forgószárnyas gyakorlatokra specializálódott. Ennek vezetője Milos Pecha, aki szorosan együttműködik az EDA helikopteres program főnökével, Andy Gray-vel. A cél az, hogy kihívások elé állítsák az állományt - különösen a pilótákat. Az elsajátított tapasztalatok bekerülnek az újabb feladatokba, így a program egy bizonyos folyamatosságot biztosít, amely a résztvevőkkel szemben komoly követelményeket támaszt. A minél nagyobb hatékonyság elérése érdekében a harcászati oktatókat különböző országokból hívták; olyanokat, akik már rendelkeznek némi tapasztalattal az ilyen jellegű képzésekben. A csapat hat mentora Németországból, Hollandiából, Svédországból és Nagy-Britanniából érkezett - utóbbi egyben a rangidőst is biztosítja. Az egész folyamatot egyébként a múlt év során jelentősen továbbfejlesztették. Maga az oktatás három fázisból áll: tervezés, repülés és értékelés. Az oktató nem szól közvetlenül bele a tervezésbe vagy a végrehajtásba, viszont a bevetés után kérdéseket tesz fel. Az ő feladata az, hogy észrevegye azokat a részleteket, melyekből tanulni lehet. Mivel a cél a személyzetek közötti minél hatékonyabb információáramlás, ezért ezeket a tapasztalatokat meg is osztják. Az IB15 gyakorlat során az SOP volt az alapvető dokumentum, melyet akár hetente megváltoztattak. Ezeket az okmányokat egyébként az éles bevetések tapasztalatai alapján írták, és a mentorcsoport vezető oktatója ellenőrizte.

Minden részt vevő nemzetnek volt egy kapcsolattartója, rajtuk kívül a gyakorlaton sok civil is dolgozott, akik között nyugdíjas katonák is voltak - ez a folytonosság biztosítja azt, hogy az EDA hosszú távon is rendelkezzen a szükséges tapasztalatokkal. Jelenleg az EDA helikopteres programjában 13 nemzet vesz részt, de egy "próbarészvételre" is lehetőség van. Mivel ezzel a lehetőséggel most Szlovénia élt, így elképzelhető, hogy év végén ők is csatlakoznak a klubhoz.

A tűztámogató Mangusta

A szárazföldi csapatok támadó hadműveletei során felfegyverzett helikopterek biztosítják a katonák védelmét, például közvetlen tűztámogatással - az olasz hadsereg erre a célra a Mangustát használja. Az Apache-hoz képest feleakkora súlyú típusnak komoly a tűzereje és kiválóak a repülési jellemzői. Az első ülésben helyet foglaló operátornak a felderítő berendezéseknek köszönhetően jobb rálátása van a célokra. Mivel a helikoptert bármelyik hajózó vezetheti, ilyenkor az operátor a célzás során akár át is veheti a gép irányítását. A gépágyú precíz tűzkiváltásra is alkalmas, míg a nem irányított rakéták terület lefogására használhatók. A két pilóta munkahelye közötti egyik különbség, hogy a botkormány az első kabinban nem középen, hanem jobb oldalon található. A Mangusta újabb változatait már öt forgószárnylapáttal és modernebb fedélzeti berendezésekkel szerelték fel. A viterbói kiképző központ olyan szimulátorral rendelkezik, amely mindkét kabinverzió oktatására alkalmas, és háromdimenziós szoftverrel is ellátták - még Afganisztánról is, így az oda utazó katonák a misszió előtt már otthon is gyakorolhatnak.

iPad-háború

A Joint Operation Center (Összhaderőnemi Hadműveleti Központ, JOC) feladata a légi mozgások kezelése a hadműveletek során. A COMAO feladatokban számos légi jármű vett részt, és a JOC a repülésbiztonság figyelembevételével koordinálta az igényeket. A gyakorlat során a JOC felügyelete alatt naponta 50 órát repültek a gépek, ez szöges ellentétben volt az egyébként megszokott havi 60-80 órától. A cél az volt, hogy a különböző nemzetek jelen lévő képviselői ne megfigyelőként legyenek jelen, hanem vegyenek is részt a napi tevékenységben. A bevetések tervezése, illetve az éppen végrehajtás alatt lévő repülések komoly munkát adtak az itt szolgálatot teljesítőknek. A helikopterek egyébként gyakran vették igénybe a ROMEO 53 jelű légteret, amely eredetileg a hadsereg Viterbóban lévő repülőiskolájához tartozik. A bevetések parancsnokait mindig változtatták, így minden nemzet lehetőséget kapott egy-egy komplex küldetés vezetésére. A felkészülések során mindig figyelembe vették az előző gyakorlások tapasztalatait, de Olaszországban a fő hangsúly a használható vezetési rendszeren volt. Ezt a helyiek Safestrike rendszernek nevezik, és először négy évvel ezelőtt Afganisztánban használták, de azóta már a mindennapi életben is megjelent, így az Italian Blade-en is alkalmazták.

A harcmező áttekintése egyszerre volt bonyolult és egyszerű: a hadműveleti teremben az összes helikoptert nyomon lehetett követni, és a légi forgalomról szóló információk még nagyobb távolság esetén is valós idejűek voltak. Egy iPaden például látható volt, hogy a lassan mozgó Duke 1,2 és 3 a valóságban az osztrák légierő három hazafelé repülő AB-212-ese; minden távolságot tengeri mérföldben láthattunk. Ugyanakkor a helikopterek szintén rendelkeztek egy-egy iPaddel, amely a JOC-on keresztül folyamatosan kijelezte a légi helyzetet - így aztán minden, a levegőben tartózkodó forgalom láthatta egymást. A fő üzemmód a rádió használata volt, de még SIM kártyát is igénybe vehettek, akár titkosítva is. Így például, amikor a Mangusta harci helikopter az előretolt repülésirányítóval dolgozott együtt, ezen rendszerek segítségével már messziről kiválaszthatta az alkalmazandó pusztító eszközöket - ezzel a járulékos veszteségek is megelőzhetők voltak. A Safestrike használatával a tervezés is jóval egyszerűbb: az útvonal töréspontjainak kiválasztásához a műholdak által biztosított háromdimenziós információk is felhasználhatók, és még a környezet is látható. Ez már napjainkban is hatékonyan működik, de a jövőben az UAV-hez hasonló különleges eszközökre is kiterjeszthető.

AB-212-es modernizáció

Az osztrák légierő ezredese, Hannes Mittermaier bemutatta a négy AB-212-es modernizált és digitális berendezésekkel ellátott kabinját, melyet először használtak nemzetközi környezetben. A három többfunkciós képernyő, a három kezelőpult, az NVG éjjellátó berendezés és a továbbfejlesztett, műholdas és inerciális navigációs rendszer az elmúlt 20-25 év legjelentősebb előrelépésének számít. Ugyanakkor a modernizált pilótafülke ellenére Mittermaier szerint a két lapátnak, a két hajtóműnek, a két futóműnek és jellegzetes hangjának köszönhetően az AB-212-es továbbra is az "égbolt Harley Davidsonja". Az osztrákok egyébként szeretnének minél többet tanulni a többi nemzettől, erre jó alkalom volt egy ilyen gyakorlat. Oktató pilótáik már kipróbálták a szlovén Cougar, a magyar Mi-17-es, a cseh Mi-35-ös és az olasz Mangusta, illetve az NH-90-es másodpilóta pozícióját. Az osztrákok hat komplett személyzettel vettek részt a gyakorlaton: vagy két darab háromgépes nappali bevetést repültek, vagy egy nappalit hárommal plusz egy éjszakait kettővel. Nyugati szomszédunk még 2011-ben csatlakozott az EDA által szervezett Italian Call gyakorlathoz, és akkor még leginkább az említett nemzetközi személyzetekben repültek. Ugyan Ausztria nem tagja a NATO-nak, az EU-nak viszont igen, és ez fontos a külügyi, illetve védelmi politikát illetően. Mivel a katonai helikopterek száma Európában csökkenést mutat, egyre többen jöttek rá arra, hogy a külön-külön tevékenység hosszabb távon nem működőképes. Bár Finnország korábban már sikeresen részt vett a portugáliai és olaszországi gyakorlatokon, a további részvétel anyagi okok miatt kétséges lehet - ugyanakkor Magyarország belépése kitöltheti a keletkezett űrt.

Újonc magyarok

Jó példa a nemzeti részvételre Magyarország esete. Daróczi Endre őrnagy, Mi-17-es pilóta a magashegyi le- és felszállások gyakorlására a Viterbótól északra található hegyeket használhatta ki, amely tapasztalat az afganisztáni misszió során is jól jöhet. Két személyzet volt kint: az egyik a reggeli, míg a másik a délutáni váltásban repült, ezenkívül még részt vettek a többiek bevetéseinek megtervezésében. A hajózókon kívül különleges műveleti katona is jelen volt, aki a külföldieket a Mi-17-esből történő gyorsköteles lecsúszásra oktatta. A helikopter részt vett a csapatok kirakásában és kiemelésében. Lehetőség volt továbbá az angol nyelv, illetve a COMAO bevetések során alkalmazott közös eljárások gyakorlására. Két magyar JTAC a COMAO műveletekben vett részt, így más helikopterek irányítását is gyakorolhatták, ami fontos lehet egy esetleges háború során alkalmazandó különböző típusok miatt. Az EDA biztosította a hajózók számára a szükséges SOP-kat, a JTAC-ek pedig a NATO-szabvány-előírásokat alkalmazták. Komoly kihívást jelentett a bevetés parancsnoki feladatainak ellátása, melynek során jelentős tervezési és koordinálási feladatok voltak - például 16 helikopter és 150 katona részvétele esetén. Egy ilyen szervezési folyamat legjobb módja 4-5 nagyobb eligazítás megtartása volt, ezalatt az EDA mentorai minden egyes órában segítségre álltak. A légkör nagyon jó volt, így még a kemény munka is könnyebben ment. Mivel a bevetés parancsnoka, illetve a többi katona is őszintén beszélt a hibákról, mindenki sokat tanulhatott. Egy másik dolog, melyet a magyarok megtanulhattak - és amiért ott voltak -: hogyan is kell egy ilyen jellegű gyakorlatot megszervezni, mondjuk 2017-ben.

Német-holland együttműködés

A németek a gyakorlatra számos szárazföldi katonát is elhoztak: a hadsereg egy teljesen bevethető ejtőernyősszázadát, amely a gyors reagálású hadosztály része. Ez a magasabb egység három légi mozgékony harcoló dandárral - köztük a KSK különleges erőkkel - rendelkezik, és egy kétcsillagos tábornok vezetése alatt áll. Ez az alakulat a német hadsereg legütőképesebb egysége, s gyakran vesz részt tengerentúli bevetéseken. 2014 júniusában egy nemzetközi megállapodás keretében a holland 11. légi mozgékony dandár is integrálódott ebbe a hadosztályba. Az alakulatnak egyébként nem kevesebb, mint három helikopterezrede is van - mivel a repülők és a lövészek a németeknél korábban külön hadosztály-parancsnokság alatt szolgáltak, ezért ez újdonságot jelent. Jelenleg a két szállítóhelikopter-ezred NH-90 és UH-1D típusokkal, míg a harci helikopteres alakulat Tigerrel van felszerelve. Ahogy az alakulat mottója is mutatja: "Bármikor bevetésre kész - bárhol a világon", Németország világszínvonalú hadserege készen áll napjaink kihívásaira. Az ejtőernyősök hordhatnak bármilyen egyenruhát, gondolkodásban nagyon hasonlók bárhol a világon, ez pedig nagyon megkönnyíti, hogy a holland és a német katonák tanuljanak egymástól - ráadásul előbbiek is jelentős harctéri tapasztalattal rendelkeznek. Bár az IB15 gyakorlaton a német katonákon kívül csak a tervezésbe is bevont két holland törzstiszt vett részt, a rendezvény számukra is igen hasznosnak bizonyult.

Tűztámogatás mesterfokon

A németek egy összhaderőnemi tűztámogató csoportot telepítettek a harcmezőre; mivel az EDA eddig még nem dolgozott ki sajátokat erre a területre, ezért ők teljesen a NATO-eljárásokat követték. Ez a csoport képes arra, hogy döntéseket hozzon a rendelkezésre álló szárazföldi, légi vagy haditengerészeti tűzeszközök leghatékonyabb alkalmazásáról vagy akár koncentrációjáról. Ez azt is jelenti, hogy a tűztámogatás akár másik nemzet lövészszázadán vagy tűztámogató részlegén keresztül is igényelhető. Utóbbi egyébként közvetlenül az első vonalban harcoló alakulatokkal együtt tevékenykedik, és általában részét képezi egy előretolt repülésirányító (FAC vagy JTAC).

Légi mentőautó

Christian Rüther ezredes, a német 10. szállítóhelikopter-ezred parancsnoka szerint az Italian Blade egy jó lehetőség volt a nemzetközi környezetben történő gyakorlásra és arra, hogy a repülőeszközeit a "harcmezőre" telepítse. Bár az NH-90-es hadműveleti adottságai még nem érték el az optimális szintet, egyre több példány rendelkezik a Full Operational Capability (Teljes Hadműveleti Képesség, FOC) konfigurációval. Rüther ezredes szerint a német NH-90-es flottának olyan előretolt MEDEVAC képességei vannak, melyek a világon felülmúlhatatlanok. Szerinte ez olyan, mintha egyszer csak egy mentőautót helyeznének ki a harctérre. Ezeket az eszközöket sokan megcsodálják, de még csak a német és amerikai erők rendelkeznek ilyenekkel, így ez az EDA gyakorlatán is újdonságnak számított.

Cikk: Wim Das és Kees Otten

Forrás: Aranysas magazin