Méregzsákok - Nagybevásárlás Afganisztánnak

A közel 1,4 milliárd dolláros üzlet tárgya az MD–530F Cayuse Warrior. Az igen népszerű MD–500-as típuscsalád e tagja az amerikai hadsereg sok hadszínteret megjárt OH–6 Cayuse könnyű felderítő helikopterének alaposan modernizált változata. A jellegzetes, tojásdad alakú légi járművet elsősorban olyan országoknak szánta az MD Helicopters, amelyeknek egy „igazi” harci helikopter – mint amilyen a Vietnamban hírnevet szerzett AH–1 Cobra vagy az agyonpáncélozott AH–64 Apache – túl drága lenne. 

A helikopter alacsony maximális felszállótömegéhez képest (legfeljebb 1406 kilogramm) imponáló a 684 kilogrammnyi hasznos terhelés – még akkor is, ha ebbe természetesen a hajózók, az üzemanyag és az utasok tömege is beleszámít. Az alacsony öntömeg miatt meglepően dinamikusan mozog a gép az egyetlen, 425 lóerős Rolls-Royce 250-C30 gázturbinás hajtóművével. A helikopter tervezésénél – feladataiból adódóan is – alapvető szempont volt, hogy egy esetleges kényszerleszállás vagy lezuhanás esetén a speciális, energiaelnyelő zónákkal épített, merev törzsszerkezet és integrált „becsapódásbiztos” pilótaülések védjék a benn ülőket.

A gép fegyverzete sem alábecsülendő: az M260-as rakétavető konténerbe 70 milliméter űrméretű, nem irányítható rakétákat lehet tölteni. A gép két oldalára, az FNH HMP400-as konténerbe 400 lőszer mellett egy percenként 1100 lövés tűzgyorsaságú, 1900 méter távolságig hatásos 12,7 milliméteres M3P nehézgéppuska vagy állványon egy 7,62 milliméteres, hatcsövű M134-es géppuska is helyezhető. A két, oldalra kinyúló fegyvertartó állvány szükség esetén gyorsan és könnyen fel- és leszerelhető, így az MD–530F üzemeltetői pillanatok alatt képesek váltani a kiképzési, a felderítési vagy éppen a közeli légitámogatási feladatok között. 

Az alacsony felszállótömeg miatt a gép védelmét minimális mértékben segítik az olyan, „komolyabb” harci gépeken megszokott eszközök, mint a páncélzat, az aktív elektronikai önvédelmi rendszerek és infravörös zavarók. Így a gép túlélőképessége leginkább a pilóta tudásán múlik. 

Egy régi cimbora 

Az amerikai hadsereg nem szabványosított (azaz a hadseregben nem rendszeresített, de baráti, szövetséges országok által alkalmazott, amerikai gyártású) helikopterekkel foglalkozó programirodájának kellőképpen homályosan megfogalmazott közleménye szerint meg nem nevezett országok 6–120 gépet rendeltek, míg az igényelt forgószárnyasok átadása öt esztendőn belül megtörténik. A szakértők szerint több mint egyértelmű, hogy a megvásárolni szándékozott MD–530F-ek döntő többsége Afganisztánban fog kikötni. Nem véletlen a vélekedés: az ország fejlődő légierejének egyik alaptípusa, egyben a Mi–35-ösök mellett a legfontosabb harci-, illetve közeli támogató helikoptertípusa a Cayuse Warrior, amely jelentős szerepet tölt be a leendő pilóták képzésében is.

A most megrendelt helikoptereket a felfegyverzés lehetőségét biztosító, továbbfejlesztett csomaggal látják el. Ez magában foglalja a 70 milliméteres Hydra rakétacsalád tagjaiból az akár 8 kilométer távolságból is indítható M151-es repesz-romboló és az M274-es füstvető változatokat. A helikopterek emellett elektrooptikai és infravörös kamerarendszert kapnak, így éjjel is alkalmazhatók lesznek harci feladatokra. Szakértők szerint valószínű, hogy később az afgán MD–530F-ek is megkapják az APKWS irányított rakétarendszert. Ez a már említett Hydra és egy félaktív lézeres önirányító rendszer kettőse. A költséghatékony, de pontos fegyvert a normál, nem irányított rakétablokkból lehet használni. Természetesen a csomag része a kiképzés és a logisztikai, műszaki támogatás is. 

Saját lábra állni 

Az afgán légierőnél persze még igen komoly előrelépések szükségesek a merev- és forgószárnyasok beszerzését, illetve az azokat repülő személyzet képzését illetően. Ebből a könnyebbik a „vasak” kiválasztása, leszállítása és hadrendbe állítása – komoly amerikai segítséggel. Idén már megszavazott az amerikai Kongresszus egy csomagot, amelynek értéke közel 814 millió dollár. Kell is a segély, hiszen ebből az összegből kívánják például megkezdeni a jelenleg használt Mi–17V1-esek és V5-ösök lecserélését használt, de nagyjavított UH–60A Black Hawkokra. Az amerikai hadsereg állományából már korábban kivont és konzerválva tárolt, közepes szállítóhelikoptereket némi (elsősorban a kommunikációt és a navigációt érintő) modernizálással adják majd át az afgán légierőnek. Az első csoportban 53 darab UH–60 Black Hawk érkezhet majd. Kérdés, lesz-e elég kiképzett pilóta és műszaki katona a hadrafoghatóság biztosításához? Ne felejtsük el, hogy Afganisztánban évtizedek óta a szovjet/orosz Mi–8-asokat és Mi–17-eseket alkalmazzák, ezen a típuscsaládon gyűlt össze minden tapasztalat, legyen szó repülésről, szerelésről, kiképzésről, műveletekről. Ehhez képest amerikai nyomásra kell most egy teljesen más technikára átállniuk: az amerikai képviselők és szenátorok szerint ugyanis nem járja, hogy Oroszországból vásároljon az Egyesült Államok helikoptereket, alkatrészeket, miközben a két ország között 1989 óta nem tapasztalt feszültség alakult ki. Valamit mindenképp lépni kellett, hiszen az orosz fél érthetően nem sietett segíteni a meglévő Mi–17-esek megfelelő alkatrészellátásában, másrészt az afgán fegyveres erők, azon belül is a különleges műveleti képességű egységek számára létfontosságú a helikopterek támogatása, a légi szállítási kapacitás. 2017 áprilisában 46 darab Mi–17-es állt hadrendben, de ebből 18 repülésképtelen állapotban volt. A tervek szerint a jól bevált orosz típust összesen 159 modernizált UH–60-as váltja fel.

A helikopterek mellett a légi csapásmérő és közeli légi támogató képességet is erősíteni kell, főleg, ha a NATO és az Egyesült Államok valóban fokozatosan csökkenteni kívánja szerepvállalását az afganisztáni hadszíntéren. Ebben segíthet az újabb hat Embraer A–29 Super Tucano. Az afgán légierő egy 2013-as amerikai döntés után 427 millió dolláros katonai segélyként húszat kapott a típusból, amelyekből az első négy gép 2016. január 15-én érkezett a kabuli Hamid Karzai nemzetközi repülőtérre. A pilótákat az amerikai Georgia állambeli Moody légibázison képzik át a típusra, s a tervek szerint a teljes, 20 gépes század 2018 végére éri el a harckészültséget. Közben a már a hadszíntéren lévő A–29-esek sem pihennek: a hazai kiképzés mellett április 15-től megindultak az éles bevetések, melyek során a gépek személyzetei a törzs alá függesztett 20 milliméteres gépágyút és a szárnyakba épített egy-egy 12,7 milliméteres nehézgéppuskát, továbbá 70 milliméteres rakétákat, valamint 227 kilogrammos, nem irányított bombákat alkalmaznak. A hadszíntér sajátosságait is figyelembe véve említésre méltó, hogy a beérkezett nyolc Super Tucano mindegyike sérülés nélkül teljesítette az eddigi küldetéseket. 

A maradék 

Megjegyzendő, hogy nem az apró, de alaposan felfegyverzett MD–530F típusú helikopterek beszerzése az egyetlen, kifejezetten a csapásmérésre irányuló fejlesztés az afgán légierőnél. 

Szeptember 8-án jelentették be, hogy az amerikai Orbital ATK 69,4 millió dollárért szállíthat le egy felderítő és megfigyelő feladatra alkalmas repülőgépet. Bár a Pentagon által kiadott közlemény igen szűkszavú és homályosan fogalmaz, azt azonnal tudni lehetett, hogy egy Cessna AC–208B Combat Caravanról van szó. A merev futóműves, egyhajtóműves turboprop gép az afgán színekben is évek óta szolgáló Cessna Caravan könnyű szállítógép alaposan átépített változata. Ez a modell a pilótákat védő kevlárpáncélzatot, illetve ATK STAR típusú, nappal és éjjel is használható, a gép aljában egy girostabilizált gömbtoronyba helyezett felderítő kamerarendszert kapott, míg szárnyai alatt AGM–114M vagy K változatú, lézeres félaktív vagy radarirányítású irányított rakétákat is hordozhat. A még 2016-ban megrendelt és várhatóan 2019 első félévétől kifejezetten a különleges erők támogatására bevetendő másik öt Combat Caravan is épp ilyet fog használni. 

Magyar Honvéd 2017. október/Trautmann Balázs

Forrás: honvedelem.hu