Osztálytalálkozó - Bemutatkoztak a román Sólymok

A román légierő legnyugatibb légibázisa a szerény lehetőségekhez és infrastruktúrához képest minden alkalommal rendkívül jól szervezett és látványos programmal szórakoztatja a környék lakosságát, valamint az egyre több odalátogató külföldit, közöttük minket is. Ezúttal a veteránok együtt repültek az osztály újoncaival, az F-16-osokkal…

Az egy MiG-21 LanceR és egy IAR-330 Puma századdal rendelkező alakulat gépeinek hadrafoghatósága kiváló, hiszen volt a napnak olyan pillanata, amikor összesen nyolc MiG-21-es és kilenc Puma volt a bázis légterében, rajtuk kívül még két messziről jött vendég is repült ugyanakkor.

Aranyosgyéres ugyanis szinte minden évben huzamos időn keresztül otthont ad egy-egy amerikai egységnek is, most az USAF Air National Guard egy tucat F-15C/D Eagle-je települt ide Floridából és Louisia­nából. A korszerűsített, új radarral és fegyverzettel ellátott gépek közül egyet kiállítottak az egyik hangár előtt, a többi azonban tisztes távolságban volt a bázis északi részén.

Az utóbbi években már nemcsak a repülőgépeket, hanem légvédelmi eszközöket is kiállítanak, érdekes módon román szövetségeseink változatlanul fontosnak tartják a csöves légvédelmi fegyvereket, az ősrégi 57 mm-es Sz-60-as gépágyúk mellett azonban a németektől használtan átvett Gepard páncélosok is láthatók voltak, mégpedig működés közben.

A román légierő a típusváltás stádiumában van, megkezdődött az amerikai F-16-osok rendszeresítése, és még javában tart a kiképzési időszak, a bevethetőségre azonban egyelőre várni kell. Addig az öreg MiG-21-esek végzik el a feladatokat, de ezek képességei ma már nem elégségesek. A légi rendészeti funkciót ugyan ellátják, de a Fekete-tenger térségének ellenőrzéséhez kiegészítő megoldás szükséges, amit a NATO biztosít. Érdekes módon annak idején a románok még részt vettek a balti államok védelmében, 2007. augusztus 1-jétől negyedéves időszakra éppen az aranyosgyéresi 711. század gépei adták a készültségi szolgálatot Siauliai-ban. Most fordított a helyzet, a tengerparti Mihail Koga˘lniceanu légi támaszponton jelenleg négy brit Eurofighter Typhoon áll felszállásra készen éles fegyverzettel. A MiG-21-esek hatósugara ugyanis nagyon rövid, és nem képesek a katonai szövetség délkeleti érdekszférájához tartozó térség ellenőrzésére. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a Fekete-tenger nemcsak orosz és ukrán, hanem román, bolgár és török (mind NATO-tagállam) partvidékkel is rendelkezik. A nyílt nap légi eseményeiben részt vettek a tengerentúli vendégek is, de aki műrepülőprogramot várt az F-15-ösöktől, annak csalódnia kellett. Az USAF ugyanis minden típussal csak egy demócsoportot tart fenn, és annak van jogosítása a repülőnapokon történő légi részvételre. Ettől lényegesen eltér az európai gyakorlat, itt szinte minden ezrednek van kijelölt bemutató pilótája. A floridai Sasok így csak a fel- és leszállásukkal, utánégetős áthúzásaikkal és fordulóikkal színesítették a látnivalók sorát. A hazaiak azonban alaposan kitettek magukért. Levegőbe emelkedett a C-130 Hercules, nyolc IAR-99 Soim kétüléses gyakorlógép, természetesen számos túra- és sportrepülőgép, de a legjobban várt esemény az aranyosgyéresi alakulat repülése volt. A MiG-21-esek kötelékáthúzásokon kívül a harcászati bemutató részesei is voltak, az alacsonytámadást végző gépekre tüzet nyitott a légvédelem. A Gepardok 35 mm-es gépágyúinak durva zaja mellett a füstje volt érdekes, amit a szél pont a közönség soraiba vitt.

A 713. század román gyártású Puma helikopterei több változatban készültek, a „sima” szállító és kutató-mentő mellett a harci SOCAT is képviseltette magát. A korszerű fegyverzettel és elektronikával felszerelt gépeket izraeli segítséggel modernizálták, a pilóták éjszakai harcra is képesek, a felszerelésükbe tartozik a sisakdisplay-vel vezérelhető gépágyú és a 8 km-ről indítható Spike páncéltörő rakéta. A forgószárnyasok is demonstrálták a sokoldalúságukat.

A nyílt nap egyik fénypontja volt a „vadonatúj” román F-16-osok bemutatkozása. Az igencsak öreg, de modernizált gépekből kettő jelent meg a bázis felett, mivel az első alakulat nem Aranyosgyéresen állt fel, hanem Borcea Fetest¸iben, onnan repült át egy-egy A és B verzió, amelyek ötperces manőverezése kiváló fotótémát jelentett, hiszen még viszonylag közel is voltak. Ez egyébként az összes résztvevőre igaz, mégpedig olyan mértékben, amire máshol nem nagyon kerül sor, a bemutató végén leszálló nyolc MiG-21-es ugyanis a kordontól pár méterre állt meg.

Máshol előszeretettel hivatkoznak mindenféle korlátozó NATO-s biztonsági, titokvédelmi stb. szabályra, de itt hagyománya van annak, hogy a közönség a hajtóművek leállítását követően odamehet a gépekhez. Ez most is így történt, és hasonlóan kordon nélkül lehetett megnézni az amerikai F-15-öst is, beleértve annak pilótafülkéjét azoknak, akik türelemmel kivárták a sorukat.

A román légierő rendszerváltást követő korszerűsítését érdemes egy kicsit körüljárni. Amíg a többi kelet-európai országban vegyesen szereztek be negyedik generációs orosz és nyugati technikát, addig Romániában teljesen másként történt. Noha volt szándék és gyakorlati lépés a MiG-29-eseik modernizálására, mégis a kivonásuk mellett döntöttek, és egy szokatlan, bátor lépéssel az egy generációval régebbi technika további üzemben tartása lett a cél. 1990-ben kb. 200 MiG-21-esük volt rendszerben, amelyek hosszú távú megtartása mellett döntöttek, hiszen ez volt a legolcsóbb megoldás.

Az F, PF, PFM változatok után, 1969 augusztusától állt rendszerbe 68 MiG-21M, ezeket követte 1972-től 74 MF és MF-75-ös verzió (utóbbit Gorkijban gyártották, és néhány alkatrésze már a modernebb bisztől származott).

A kilencvenes évek elején született meg a döntés arról, hogy izraeli közreműködéssel korszerűsítenek 110 gépet, amelyek három változatban készülnek majd. A döntés érdekessége, hogy a románok nem foglalkoztak azzal a nálunk mai napig előszeretettel hangoztatott érvvel, miszerint bármilyen átalakításhoz „a gyártó hozzájárulása szükséges”. Az oroszok természetesen megpróbálták akadályozni a dolgot, hiszen az sértette az üzleti érdekeiket, de kénytelenek voltak beletörődni abba, hogy kimaradnak az üzletből. Ha egy saját tulajdonban lévő technikai eszközhöz megvan a megfelelő üzemeltetési tapasztalat és ipari háttér, akkor azon el lehet végezni a saját igényeknek megfelelő módosításokat, és a gyártó semmit sem tehet. Pontosabban fenyegetőzhet az alkatrészszállítás megtagadásával, de aztán a pénz beszél, és mégis átadják az igényelt dolgokat.

A románoknál megvolt minden szükséges, így a bákói Aerostar cég az Elbittel együttműködve megkezdte a munkát. A 9809-es oldalszámú prototípus 1995. augusztus 22-én emelkedett a levegőbe LanceR névvel, amelyben az utolsó betű Romániát jelentette. A korszerű negyedik generációs elektronika és a régi orosz sárkányszerkezet összeházasítása sikeresen végződött, és az új 21-es verzió szériaátalakítása megkezdődhetett. Hetvenegy LanceR-A készült, ezeket elsősorban csapásmérő feladatkörre optimalizálták. Az orrkúpban nem radart, hanem egy rádiótávmérőt építettek be. Huszonhat többfeladatú LanceR-C vadászbombázó lett EL/M 2032-es fedélzeti radarral, amely akár 50 km-es távolságból is felderíthette a légi célokat. Tizennégy kétüléses UM is módosult LanceR-B jelzéssel. Később az összmennyiség néhány példánnyal bővült a szériaátalakítás alatt balesetet szenvedett gépek pótlására.

Eredetileg a LanceR-program tíz évre szólt, hiszen megpróbáltak igazodni a MiG-21-es oroszok által meghatározott 30 éves naptári élettartam limitjéhez. Ezt azonban a tapasztalatok alapján saját hatáskörben túllépték, így a ma üzemelő példányok már öregebbek (42-44 évesek), mint a rajtuk repülő hajózók többsége.

Napjainkban már csak kb. 30 B és C üzemel két alakulat állományában, a többit kivonták a szolgálatból. A megmaradt gépek cseréje nem odázható tovább, így a gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan sor kerülhetett a védelmi költségvetés növelésére. Erre komoly szükség volt, ugyanis kb. egy évtizede oly mértékben mélyült el a válság, hogy pl. a köztisztviselők és a katonák bérét a negyedével csökkentették. Ez már szerencsére a múlté, és Románia azon kevés NATO-tagállam közé tartozik, amely teljesíti azt az elvárást, hogy a költségvetés 2%-át költsék védelmi célra.

A 2004-től tagország a LanceR-ek leváltására számos opciót vizsgált meg. Szóba került használt izraeli F-16-osok beszerzése és a többi, nálunk is felmerült lehetőség amerikai, európai típusokra. Az izraeli gépek a legelső szériából származtak, s nagyon lestrapált állapotúak, így kiestek, és ugyancsak nem felelt meg a belgák kínálata sem csaknem hasonló A/B változatra. 2008-ban az USA küldött ajánlást 24 felújított F-16C/D Block 25-ösre és 24 új gyártású Block 50/52-esre (hajtóműtípustól függ, hogy 50-es vagy 52-es). Ez nagyon attraktív volt, egy jelentős hátránnyal, 4,5 milliárd dollár lett volna a számla, így nem tudták elfogadni. 2010-ben már csak a 24 használt Block 25-ös volt a cél, de még így is magas volt a 900 millió dolláros ár, végül 2013. október 11-én bejelentették, hogy a portugál légierő állományából származó használt F-16A/B beszerzése mellett döntöttek. A kilenc együléses és három gyakorló verziójú gép előtte átesik az MLU (Mid Life Update) és a Falcon UP strukturális megerősítési programon, így a szóban forgó példányok további kb. 4000 órányi üzemidő-tartalékkal rendelkeznek. Ez jól hangzik, de az már nem, hogy 1983-84-es gyártásúak. Az átalakítást követően a Block 20-asokkal lesznek csaknem azonosak, de képességeikben a fedélzeti radar kivételével a Block 50/52-essel. És ez nem túlzás.

A 12 gép azonban egyértelműen kevés, így 2017 elején már bejelentették további hasonló mennyiség beszerzésének tervét, de erről még nincs döntés. Annyi bizonyos, hogy más forrásból kell beszerezni, mivel a portugáloknak már nincs több felesleges gépe.

A Peace Carpathian program amerikai és portugál kivitelezésben valósult meg. Az ibériai kis ország repülőgép-ipari cége, az OGMA a saját légierő számára már korábban elvégezte az F-16-osok MLU programját, tehát volt gyakorlatuk e téren. A második etapban 1999-től használtan beszerzett amerikai F-16-osok közül vált feleslegessé közel egytucatnyi, amelyek egy része már 2003-tól nem repül, hanem lekonzerválva tartalékállományt képezett. Ezeket vették elő a „naftalinból” és újították fel a románok számára. 2014. szeptember 30-án utazott ki Portugáliába az első csoport, amelyben kilenc pilóta, műszaki állomány és bevetéstervezők voltak. Az elméleti átképzést és a kétkormányos gyakorlást követően 2014. november 26-án repült először egyedül román hajózó F-16-ossal, Konstantin Andrei és Miklós Catalin alezredesek (utóbbi az aranyosgyéresi bázis állományából).

Mivel a portugálok csak kilenc gépet tudtak nélkülözni, további három példányt az USA adott át a Davis Monthan bázison lekonzerváltak közül, ezek átépítése e sorok írása idején közelít a végéhez. Az első hatot 2016. szeptember 29-én repülték át a Borcea Fetest¸i repülőtérre, további hármat néhány hónappal később, az utolsó három pedig 2017 októberében várható, akkor válik teljessé a század.

A 12 gép ára 203 millió dollár volt, ezen felül értendő az MLU-korszerűsítés, a Falcon UP szerkezeti megerősítés, a kiképzés, a földi kiszolgáló eszközök, a reptéri infrastruktúra megteremtése, a fegyverzet és a kétéves logisztikai támogatás. A végösszeg így 695 millió dollár lesz, de ebben csak kis részt képvisel a fegyverzet. Harminc AIM-120C AMRAAM, 60 AIM-9M Sidewinder, 10 GBU-12 lézerbomba, 18 AGM-65H/K Maverick található a függesztménycsomagban. És még valami nagyon lényeges. A román légierő komolyan veszi a modernizálást, így a gépek tartozéka a JHMCS sisakdisplay és a jelenleg létező legjobb célmegjelölő konténer, a Sniper, ezenkívül megkaptak három korszerűstett ALQ-131-es zavarókonténert. A MiG-21-esekhez meglévő izraeli eredetű precíziós bombákat is alkalmassá teszik az F-16-osok számára, és egyéb meg nem nevezett izraeli részvételről is szó van, ugyanis az alvállalkozók között találjuk az Elbit of America nevű, Forth Worthben, azaz az F-16-osok „szülőhelyén” működő céget. A román sajtó azonban joggal fanyalog két lényeges dolgon. Egyrészt a hazai ipar nem kapott részt a programban, másrészt pedig a gépek finoman szólva nem ideális korát emlegetik.

Kővári László

Forrás: Aranysas