2024. 11. 03.
Győző
: 408 Ft   : 376 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Halálos fémszivar

Halálos fémszivar
JETfly  |  2017. 10. 06., 09:09

Kevés olyan repülőgéptípus volt a világon, amely akkora hatást gyakorolt volna a világtörténelemre, mint a Boeing B–29 Superfortress.

Az ezüstszínű óriás pusztulást hozott Japánra, és a koreai háborúból is kivette a részét. Mindezek mellett megteremtette a stratégiai nehézbombázó repülőgép kategóriáját…

„FIFI”, a világ egyetlen ma is repülőképes B–29-ese.

A négyhajtóműves bombázó a második világháborús amerikai repülőgép-fejlesztések csúcsát jelentette. Az 1944-ben hadrendbe állított típus gyökerei azonban régebbre, egészen az 1920-as évek végére nyúlnak vissza. Billy Mitchell, az amerikai hadsereg roppant nehezen kezelhető, de jövőbe látó képességekkel megáldott-megvert tábornoka volt a szószólója annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok haderejét nagy hatótávolságú bombázógépekkel kell felszerelni. Ezt a haditengerészet mindenható urai aránylag kevéssé nézték jó szemmel, így komoly erőfeszítésbe került az, hogy a Boeing és a Douglas is elkészülhessen a saját nehézbombázó repülőgépével.

A Boeing XB–15-ből alakult ki a második világháború egyik ikonikus, négymotoros bombázógépe, a B–17 Flying Fortress. A Lockheed pedig a túlnyomásos törzsszerkezetet „dobta be a közösbe” az 1937-re elkészült XC–35 Electra kéthajtóműves prototípussal. Minden együtt volt tehát ahhoz, hogy egy olyan modellt fejlesszenek ki a mérnökök, amely 10 ezer méternél magasabban, 9200 kilométernél messzebbre és óránként 500 kilométernél gyorsabban repül, nehézfegyverei révén a vadászgépek támadásaival szemben megvédheti magát, illetve képes legalább egy tonnányi bombát hordozni.

A farokrész fullánkjai: a 20 milliméteres gépágyú és a két nehézgéppuska.

Nagyvas születik

A Superfortress megszületéséhez még így is hosszú út vezetett. Ennek első lépéseként egy B–17-est a Boeing saját pénzén alakított át teljesen zárt, túlnyomásos törzsűvé, egyben hárompontos futóművel (orrfutó és két főfutó) szerelte fel. Ennek sikere is kellett ahhoz, hogy az 1940 májusában (tehát már a második világháború idején, de még az amerikai hadba lépés előtt) kiírt pályázatot a Boeing nyerje el a Model 345 típussal. 1941 májusában kelt az első szerződés, amely kétszázötven B–29-esről szólt. A gyártásra a cég Wichita és Renton melletti üzemei készültek fel. Az 1941. december 7-i, Pearl Harbor elleni támadás után aztán az Egyesült Államok is hadviselő féllé vált: ez pedig szinte azonnal újabb ötszáz B–29-es megrendelését jelentette úgy, hogy még a prototípus sem repült! A program teljes prioritást élvezett, minden szükséges anyagi és technológiai forrást biztosítottak hozzá. Ennek köszönhetően az első repülésre már 1942. szeptember 21-én sor került a Seattle melletti Boeing Field repülőtérről. Legenda született aznap – még ha a kezdet kissé döcögősnek is bizonyult.

A gép a kor műszaki csúcsa volt. A teljesen fémszerkezetű bombázóban három, egymástól független túlnyomásos részt alakítottak ki a 10 fős személyzet részére. A két bombatérben összesen 7300 kilogrammnyi ejtőlőszert lehetett felfüggeszteni. Különleges volt a védelem is: speciális, távirányítású tornyokban kapott helyet 2-4 darab 12,7 milliméter űrméretű nehézgéppuska, amelyeket a géptörzsben elhelyezett állomásokról kezeltek a lövészek. A farokgéppuskás már hagyományos módon irányította a két nehézgéppuskát és a 20 milliméteres gépágyút.

Problémát jelentett a tervezésnél a gép nagy tömege miatti szárnyterhelés – hiszen interkontinentális repülési távolságra kellett üzemanyagot vinnie a tartályokban, plusz jelentős bombaterhet is cipelt. Az alacsony sebességen még elfogadható repülési tulajdonságokhoz nagyméretű Fowler-lapokkal látták el a szárnyakat, növelve ezzel a felhajtóerőt. A meghajtásról négy, vadonatúj tervezésű, 18 hengeres Wright R–3350 csillagmotor gondoskodott, egyenként 2200 lóerős teljesítménnyel.

Mivel a nagy sebességhez tökéletes áramvonalak szükségesek, a motorokat is gondosan becsomagolták. Emiatt a típust folyamatosan komoly motormelegedési problémák és motortüzek jellemezték. A gép közel 11 ezer kilométert tudott megtenni 400 kilométer/óra repülési sebességgel. A B–29-es csúcssebessége elérte a 660 kilométert óránként, s ez nagyobb volt, mint számos akkori japán vadászgépé. A navigációt és a bombavetés pontosságát segítette az AN/APQ–13 radarrendszer, amely a gép előtti-alatti területet pásztázta. A korai radarrendszer felbontóképessége azonban még nem volt a mai kifinomult technikákhoz hasonlítható, így leginkább az olyan tereptárgyakat lehetett jó eséllyel felismerni, mint az öblök, a folyók vagy a hegyvonulatok.

Felkészülés a bevetésre: a bombákra felkerültek a japánoknak szóló üzenetek.

Munkában

A sorozatgyártott gépek és a kiképzett legénység száma folyamatosan nőtt. Az első, B–29-esekkel végrehajtott légitámadásra 1944. június 15-én, Japán ellen került sor; a feladatot a Csendes-óceán térségében tevékenykedő amerikai 20. légierő hajtotta végre. A kezdeti időket a gyenge japán honi légvédelem ellenére is számos veszteség jellemezte: a légvédelmi tüzérség, a navigációs tévedések, a kiforratlan típus hibái, a rossz időjárás egyaránt áldozatokat követelt. Ráadásul a japán szárazföldi erők egyre komolyabban fenyegették a Kínában kialakított amerikai légibázisokat; az értékes szuperbombázókat ezért a frissen elfoglalt csendes-óceáni Mariana-szigeteken kialakított repülőterekre csoportosították át. Guam, Szaipan és Tinian elfoglalásával pedig már bőven elegendő számú repülőtér állt az amerikai hadsereg rendelkezésére ahhoz, hogy elindulhasson a nagyszabású légi hadjárat Japán ellen. Ez végül 1944 novemberében vette kezdetét, meglepően kevés sikerrel. A 10 ezer méteres magasság soknak bizonyult a bombacélzó rendszerek számára, így a támadások igen pontatlanok voltak – nem kis részben az ilyen magasságban gyakori, nagy sebességű légáramlatoknak köszönhetően. Az Európában bevált 454 és 907 kilogrammos repesz-romboló bombák a vasbeton és a tégla ellen ugyan hatásosak voltak, de az alapvetően fából épült japán épületek ellen sokkal kisebb eredményt értek el.

1945 márciusában fordult a kocka: a B–29-esek éjszakánként alacsonyabbra „merészkedtek”, és gyújtóbombák százezreivel árasztották el kijelölt célpontjaikat. Az eredmény látványos volt: március 9-ének éjjelén egyetlen támadássorozattal Tokió 25 százalékát pusztították el; becslések szerint az akció 100 ezer ember életét követelte. A tavasz során a B–29-esek szinte büntetlenül rombolhatták le Japán gyakorlatilag minden nagyobb települését, gyártelepét. Ez sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy a császári hadvezetés feladja a már szemmel láthatóan megnyerhetetlen háborút. Ehhez két, speciálisan átalakított B–29-es és két, addig soha nem látott hatékonyságú bomba, a „Little Boy” és a „Fat Man” kellett. Hirosima fölé 1945. augusztus 6-án repült be a különleges feladattal megbízott 509. bombázócsoport „Enola Gay” nevű B–29-ese, Paul W. Tibbets ezredes irányításával. A gépből a világ első uránizotóppal működő atombombája indult útjára, eltüntetve a város nagy részét. Alig három nappal később, augusztus 9-én az ezred egy újabb B–29-ese, a „Bockscar” indult el feladatára Charles W. Sweeney őrnagy parancsnoksága alatt, gyomrában a „Fat Man” nevet kapott plutóniumizotóp bombával, amely Nagaszakit pusztította el. A japán vezetés hivatalosan szeptember 2-án kapitulált, s ezzel befejeződött a második világháború.

A törzs első részének túlnyomásos kabinja építés közben.

Továbbszolgálók

A típus azonban még sokáig szolgálatban maradt – méghozzá a Szovjetunióban is. A szovjet területeken kényszerleszállt négy B–29-es másolatait 1949-től Tupoljev Tu–4 jelzéssel állították hadrendbe. Bár a másolat teljesítménye minden téren elmaradt az amerikai eredetitől, így is közel 850 példányt építettek belőle. Nyolcvanegy B–29-es pedig 1950-től a Brit Királyi Légierőhöz került, mint Washington B.1 nehézbombázó repülőgép. A veterán amerikai gépek az új generációs, brit sugárhajtású bombázók megjelenéséig maradtak szolgálatban.

Sikeres és igen aktív volt a koreai háborúban (1950–1953) a szovjet MiG–15-ös sugárhajtású vadászgépektől komoly veszteségeket szenvedő B–50-es is, a Superfortress-ek továbbfejlesztése. A megerősített törzsszerkezetű, nagyobb felületű függőleges vezérsíkkal, valamint a sokkal megbízhatóbb, egyben nagyobb teljesítményű Pratt&Whitney R–4360 csillagmotorokkal felszerelt gép 1948 és 1960 között állt szolgálatban. A különböző változatú bombázók egy részét később légi utántöltő repülőgépnek építették át; a KB–50J jelzést kapott típust már két további General Electric J47 sugárhajtómű is repítette.

Trautmann Balázs/Magyar Honvéd 2017. augusztus

Az Enola Gay a Steven F. Udvar-Hazy Center „szentélyében”.

Forrás: honvedelem.hu

Ha tetszett a cikk, kövesse
a JETflyt a Facebookon!
Ha lemaradt volna erről:

Még több friss hír

2024. 10. 15., 16:45
A HadERŐ című műsor október 15-i adásában folytatódott a Magyar Légierő KC-390-es szállító repülőgépének bemutatása: Asztalos István alezredes, az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár repülésbiztonság főnöke, először emelkedhetett a magasba az első magyar KC-390 Millennium szállítógéppel.
2024. 10. 22., 15:15
A közös védelmi képességek fejlesztése és a kölcsönös támogatás elengedhetetlen a stabilitás megőrzéséhez Közép-Európában – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Robert Kaliňák szlovák miniszterelnök-helyettessel folytatott kétoldalú tárgyalása után, Kecskeméten, október 22-én.
2024. 10. 15., 09:09
Gyermekkorukban sokan szeretnének vadászpilóták lenni, de legtöbbjüknek ez nem sikerül, a pályaválasztáshoz érve már régen letesznek ezen álmukról. Vimpek Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar állami légiközlekedési alapképzési szak, állami légijármű-vezetői szakirány hallgató zászlósa nem ehhez a táborhoz tartozik, ugyanis a közelmúltban nagy lépést tett álmai beteljesüléséért.
2024-10-29 09:36:22
Kezdetét vette a téli menetrendi időszak, amelyben az Air France hat, a KLM pedig egy új célállomást kínál utasainak, és több meglévő útvonalon is bővíti a kínálatot. A KLM valamennyi Boeing 787-es és 777-es repülőgépén bevezeti a Premium Economy szolgáltatást, míg az Air France az év végétől elérhetővé teszi új La Première első osztályát egyes járatain.
2024-10-24 09:15:00
2024. október 2-án, délután került sor Pozsgay Gyula grafikusművész legújabb, immár harmadik történelmi képregénykötetének bemutatójára a kaposvári bibliotékában. A „Láthatatlan ellenség” címet viselő mű minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótájának, vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlósnak állít emléket.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 10. 30., 22:50
Airton Manuel Rodrigues, a világ harmadik legnagyobb repülőgépgyártó vállalata, az Embraer oktató- és tesztpilótája úgy fogalmazott, az átképzésen részt vevő magyar katonák kiválóan teljesítettek az elméleti és a szimulátoros képzés során.
2024. 10. 28., 11:12
Ebben a bejegyzésben folytatjuk tavasszal megkezdett sétánkat a USS Harry S. Truman repülőgép-hordozó kilenc repülőszázadának gépei között.
2024. 10. 21., 11:48
A hadrendben álló legkisebb forgószárnyas, melynek szerepe mégis nagy.
2024. 10. 18., 11:08
A roncs legértékesebb része a Daimler-Benz 605-ös típusú motor, amelyet három és fél méter mélyről ástak ki.

  Legfrissebbek most

  HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!

E-mail cím:

Megszólítás:


A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.

Feliratkozás most

  Háború Művészete magazin

A II. világháború csendes-óceáni hadszínterét kezdetben a japán flotta uralta. A Pearl Harbor utáni hónapok a nyugati szövetségesek számára valóságos vesszőfutást jelentettek, amelynek során számos hadihajót és tengerészek ezreit vesztették el.