Miért ne lehetne kilenc élete egy helikopternek is, ha azt egy híres macskaféléről nevezték el? Szüksége is van erre az adottságra az 1965 óta gyártott Pumának, amely szinte minden hadszíntéren szerephez jutott, ahol brit vagy francia katonák megjelentek.
Sokak szerint a valaha gyártott legsikeresebb nyugat-európai szállítóhelikopter, mások a sokoldalúságát emelik ki. Ez utóbbi sem véletlen, hiszen szinte minden feladatra alkalmas, legyen szó csapatszállításról, harctéri kutatás-mentésről vagy az Északi-tenger olajfúrótornyainak kiszolgálásáról. A sokszorosan modernizált, 2000-ben bemutatott EC725 Super Caracal ráadásul a mai napig gyártásban van. No de ne szaladjunk ennyire előre…
A kezdetek
A francia hadsereg az 1960-as években fogalmazta meg elvárását, miszerint egy olyan, közepes méretű, gázturbinás meghajtású helikoptert kíván rendszeresíteni, amely képes húsz felfegyverzett katonát szállítani, leváltva az öreg, amerikai Sikorsky H–34 dugattyúmotoros gépeket. A követelmények között szerepelt még a legalább 250 kilométer/óra sebesség, a lebegés képessége teljes terheléssel, akár trópusi körülmények között is, 1500 méter magasságban.
A francia Sud-Aviation 1963 júniusában kapott megbízást két prototípus és öt elősorozati SA.330 Puma gyártására; ezek meghajtásáról két-két Turbomeca Turmo IIIC gázturbina gondoskodott. Az első felszállásra 1965. április 15-én került sor, s az exportsikerek sem maradtak el. A típus első külföldi megrendelője 1967-ben a brit királyi légierő volt, amely Puma HC.Mk1 jelzéssel rendszeresítette a helikoptert. Az SA.330E változatnak megfelelő gépeket aztán a szigetországban is gyártották: licenc alapján a Westland épített össze abból 40 példányt. Románia az SA.330L modifikációt gyártotta IAR 330 néven, az itt elkészült 163 darabból a román légierő mellett több ország is vásárolt.
Az „alap” Pumák több fronton is megfordultak: a britek a Falkland-szigeteken, a franciák Afrika több országában is bevetették, de az 1991-es Öböl-háborúban, majd a Balkánon is szerephez jutottak az SA330-asok.
Szuperebb
1974-ben kezdődtek meg a Puma alapjára épített, de megnövelt teljesítményű, közepes szállítóhelikopter fejlesztési munkálatai. A mérnökök két változattal is előálltak: a csőbe helyezett faroklégcsavaros (fenestron) SA–330Z mellett egy új, kompozitból készült főrotorlapát-rendszerrel, áttervezett farokrésszel, erősebb futóművekkel és az 1783 lóerős Turbomeca Makila 1A hajtóművel ellátott SA–331-essel. A tesztelések során ez utóbbi bizonyult jobbnak, így megszületett a nagyobb belterű és szállítókapacitású (29 felszerelt lövészkatona vagy 6 hordágy és 10 személy) AS332B Super Puma. Elsősorban a civil piacra szánták, kifejezetten a tengeri olajfúró tornyok kiszolgálására. Ehhez a törzsön a vészhelyzeti vízre szállásnál életmentő, felfújható légzsákrendszert, modernizált avionikai eszközöket és egy Bendix RDR–1400 időjárásjelző radart kapott. A jelentős, európai és egyesült államokbeli sikert a katonák érdeklődése követte: 1982-ben ezért két, a légierő és a szárazföldi hadsereg, illetve a haditengerészet speciális igényeinek megfelelő változat kifejlesztését határozzák el. Ez utóbbi, az AS332F megkapta például a roppant sikeres MM40 Exocet, hajók elleni irányított rakétát és az ehhez szükséges fedélzeti rendszereket. Az AS332M pedig elsősorban a szárazföldiek szállítási igényeit elégítette ki hatékonyabban és gyorsabban. Azért minden nem jöhetett be: a rövidített törzsű AS332C látványos kudarc volt: az üzemeltetők inkább a már meglévő, hasonló méretű Pumákat korszerűsítették.
Nagymacskák
1990-re erős átnevezési hullám érte el a Puma-családot. A cég elsődleges szándéka a típusjelzések átvariálásával az volt, hogy egyértelműen meg lehessen különböztetni a polgári (AS332) és a katonai (AS532) változatokat. A „sima” szállítógép mellett olyan különleges változatok is készültek, mint a francia hadseregnél 2002 óta hadrendben álló AS532 Horizon hadszíntéri radarfelderítő helikoptere (négy „radarosított” Cougar AS532UL helikopter és két földi állomás), vagy a szintén francia specialitás, az AS532AL felfegyverzett gép, amely 19–19 darab 700 milliméter űrméretű, nem irányított rakétát, illetve önvédelmi célokra, a gép oldalára erősítve, 20 milliméteres gépágyúkat és közepes géppuskákat hordozhat. A Caracal éppen ennek, illetve az AS535 harci kutató-mentő változatnak az utódjaként készült el.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy Románia a tervek szerint nemcsak hadrendbe állítja, hanem gyártani is fogja a „költséghatékonyra” faragott új, H215M változatot. Az ország az IAR gyártotta Pumákból és Super Pumákból mintegy 60 darabot használhat még; helyükre először 16 (szintén licenc alapján, hazai gyárban összeszerelt) H215M érkezhet. Ez kiegészíti a már megrendelés előtt álló „amerikai kontingenst”, azaz az IAR-nél amerikai–román együttműködésben legyártandó 24 darab Bell AH–1Z Viper harci és 21 darab UH–1Y Venom szállítóhelikoptert.
Okos hiúz
A legharciasabb, legokosabb, egyben legmodernebb Puma a Caracal, azaz a sivatagi hiúz nevet kapta. A hivatalosan H225M típusjelzésű gépet kifejezetten a különleges műveletek követelményeit figyelembe véve alkották meg. Bár a gépen felismerhetők a Puma sajátosságai, de a gyakorlatban egy teljesen újratervezett helikopterrel van dolgunk. Rögtön szembeötlik az öt speciális szénszálas műanyagból készített főrotorlapát, a légi utántöltő cső, a gép orrára elhelyezett elektrooptikai kamerarendszer, az extra páncéllemezek, a teljesen digitális, képernyőkre alapozott műszerfal és a rakétavédelmi rendszer dudorai. A géptörzs tetején is történt változás: a burkolatok mögé a 2382 lóerős Turboméca Makila 2A1 hajtóművekből került kettő. A gép alaposan felfegyverezhető oldalára egy-egy 19 darabos, 68 milliméteres nem irányított rakétablokk függeszthető, a fedélzeti lövészek pedig 7,62 milliméteres FN MAG-géppuskát kezelhetnek a két ajtó mellett. Haditengerészeti változatánál két MU90 Impact könnyű irányított torpedó alkalmazható, de Brazília a már említett Exoceteket is integrálta. A francia Caracalok 2006-ban Ciprusra telepítve mentették Libanonból a nyugati állampolgárokat, majd 2006 decemberétől (12,7 milliméteres önvédelmi géppuskákkal) már Afganisztánban is bevetették azokat. A hadszíntéri tapasztalatok alapján modernizálják is a típust: a SAGEM új infravörös kamerát, a Nexter pedig új, 20 milliméteres könnyű gépágyút fejleszt a géppuskák helyére.
A Caracal számos országban áll már szolgálatban, mint harci kutató-mentő vagy különleges műveletre alkalmas helikopter. Érdekes megjegyezni, hogy Lengyelország is ezt a típust választotta (kutató-mentő, sebesültszállító, csapatszállító, különleges műveleti és haditengerészeti változatokban) az öreg Mi–8-asok és a haditengerészeti Mi–14-esek leváltására, még 2015 áprilisában. Az 50 gépes megrendelést azonban elsodorta a 2015. évi, őszi kormányváltás, s 2016 októberében az üzletet véglegesen felbontották, hivatalosan a vételár körüli nézetkülönbségek miatt.
Forrás: honvedelem.hu
Nagyszabású, átfogó gyakorlatot hajtott végre nemzetközi részvétellel a Különleges Műveleti Légi Osztag a Zala vármegyei Sármelléken található Hévíz-Balaton Repülőtéren.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.