A Gripen-gyártól a vadászgép felbőszítéséig

Régóta terveztük, hogy a Gripent is be kellene mutatni valahogy, de ez nehezen haladt, ami érthető, ezek nagyon drága eszközök, van egy csomó dolog, ami nem is nyilvános, és a svéd félnek is engedélyeznie kell sok mindent. De a discoverys megrendelés új lendületet adott, most már fel kellett dolgozni a témát.

Először Svédországba mentünk, hogy a gyárat bemutassuk, de ez sem volt olyan egyszerü. Egy lengyelországi forgatásról mentünk volna át Budapest érintésével, elég feszített menetrendet követve. A Lufthansa viszont lekéste a saját csatlakozását, így Frankfurtban ragadtunk, és így már nem értük volna el a reggel Budapestről induló gépet. A légitársaság viszont nagyon készséges volt, szállást szereztek és simán adtak jegyeket a stábnak másnap reggelre Stockholmba.

A linköpingi gyár nagyon barátságos hely, bár furcsa ezt a szót használni egy vadászgép-összeszerelő üzemmel kapcsolatban. A csarnok alig 70 méter hosszú (ezzel ez a legkisebb ilyen létesítmény a világon), ahol négy-öt lépésben rakják össze a gépet. Egy-egy állomáson néhány ember dolgozik, az egész olyan, mint valami manufaktúra, ahol a szakemberek saját kezükkel csavaroznak, illesztenek össze darabokat. Mindenhol szól a zene (általában valami svéd metál), és a nagyon kedves népek vidáman cseverésznek a precíziós munka mellett.

Bár végig volt velünk valaki, aki arra vigyázott, nehogy olyasmit vegyünk fel, amit nem szabad, mindent megbámulhattunk, sőt megfogdoshattunk. Volt itt például egy eszköz, amit a törzs vizsgálatához használnak – egész szürreális élmény ezen a nyárson kézi erővel úgy megforgatni a gépet, mint egy ökröt a tüz fölött.

A gyár után a szimulátorközpontba is beengedtek, ahol rengeteg munkaállomás volt sok-sok monitorral, de csak egy igazi dóm, ahol az ember valóban a levegőben érezhette magát, bármerre forgatta is a fejét. Itt egy villámkiképzést követően össze is csaphattunk (kizárólag a gépágyút használva), amiben az volt a legnehezebb, hogy egyáltalán megtaláljuk a másikat. Az összecsapás eredménye az epizódban megtekinthető.

Magát a gépet viszont nem Svédországban, hanem itthon Kecskeméten akartuk bemutatni. Ezt egy ruhapróbával kezdtük, ahol rögtön megtudtuk, milyen kellemetlen a ruhákat tesztelő berendezés, amikor rászorítja az emberre a ruhát, miközben még levegőt venni sem szabad. A Gripen adatait az olvasók nyilván ismerik, a gépben minket talán a története fogott meg leginkább: ahogy a Szovjetunió közelében fekvő, és ilyesmire annál sokkal kevesebbet költő kis ország megpróbált versenyképes repülőt fejleszteni a hidegháborúban. Ebből következett, hogy egy kis, olcsón fenntartható sok mindenre használható gépet kellett csinálni, ahogy az is, hogy a gépnek rövid távolságon fel- és le kellett tudnia szállni – hiszen egy esetleges háborúra készülve Svédországban rengeteg szükségrepülőteret jelöltek ki (akár sima közutakon is), így ehhez kellett alkalmazkodni.

Végül részt vehettünk egy gyakorlaton, ahol három Gripen is felszállt, miközben mi a célponton, egy An-26-oson üldögéltünk. Leírhatatlan élmény, amikor az Antonov kinyitja a teherajtót és a nyílásban megjelennek a Gripenek, néha szinte karnyújtásnyira közelítve. Hogy hogyan végződött a gyakorlat, illetve hogy hogyan próbáltuk túlfeszíteni a húrt, nem lőnénk le, de ma este 19:00-kor a Discovery Channelen megtekinthető.