C-17: újratöltve, a levegőben

Valószínüleg Olvasóink közül a legtöbben nemegyszer tankoltak már benzinkútnál. Most képzeljünk el másik tankolási folyamatot, épp csak a levegőben… A főszereplők: a 265 tonnás C-17-es, a százötven tonnás tankergép, illetve a 17 méter hosszú cső, amelyen keresztül percenként 3 000 liternyi üzemanyag cserél gazdát. A bolgár Nikolai Chaprazov főhadnagy elmondta: a légi utántöltéssel mind béke, mind háborús időkben sok különféle hadmüvelet támogatható: 

„Harctéri körülmények között a légi utántöltés lehetővé teszi, hogy hosszabb időt maradjunk a levegőben, elkerülve ezzel az olykor esetleg kockázatos leszállást. Békeidőben történő szállítási feladat közben pedig lehet maximalizálni a repülőgép szállítókapacitását, mégpedig úgy, hogy induláskor nem töltjük fel teljesen üzemanyaggal a C-17-est. Ilyenkor is jól jön a légi utántöltés” – mondja a főhadnagy. 

Persze annak érdekében, hogy a légi utántöltés folyamata minden esetben zökkenőmentes legyen, a HAW hajózó állománya rendszeresen gyakorolja ezt a bonyolult és komoly koncentrációt kívánó müveletet. Amióta az ezrednél szolgál, Chaprazov főhadnagy már több tucat olyan küldetésben vett részt, ahol légi utántöltésre volt szükség. Mint mondja, a folyamat különleges felkészülést kíván és olyan gépparancsnokot, aki már legalább több száz repült órát repült az adott típuson. 

„Az előírásokat figyelembe véve, egy repülőgép-vezetőnek 45 naponta végre kell hajtania legalább egy légi utántöltést és hat hónap alatt, legalább hat alkalommal kell repülnie. Ez a szám olyan magas, hogy a képességek fenntartása érdekében külön légi utántöltési gyakorlatokat is kell szerveznünk” – fogalmaz a főhadnagy. 

A nemzetközi Stratégiai Légiszállítási Program (SAC) keretében, ezeket a gyakorlatokat általában olyan nemzetekkel közösen hajtják végre, amelyek tankergépeket üzemeltetnek. A két gép vagy Magyarország légterében, vagy az adott nemzet légterében találkozik, és az utántöltési gyakorlatot követően a repülőgépek saját bázisukra térnek vissza. Ez a módszer – mutat rá Chaprazov főhadnagy – nagyon hatékony módja a képességek megosztásának. 

„A kiképzést általában az amerikai légierő Európában állomásozó KC-135-ös tankergépeivel, vagy a holland légierő KDC-10-es gépeivel hajtjuk végre” – füzi hozzá a gépparancsnok. 

A gyakorlatban a légi utántöltés folyamata úgy történik, hogy miután a C-17-es és a tankergép olyan távolságra kerül egymástól, hogy vizuálisan azonosítani tudják egymást, a szállítógépet a pilóta manuálisan arra a pozícióra irányítja, ahol a cső majd csatlakozni fog. 

„A tankergép típusától függően körülbelül 510 kilométer/órás sebességgel repülünk és a csőhöz nagyjából harminc centiméter/másodperces sebességgel közeledünk” – mondja a repülőgép-vezető, akinek a folyamat során arra kell ügyelnie, hogy olyan nyugalomban tartsa a gépet, amennyire ez csak lehetséges. Erre azért van szükség, hogy a tankergép operátora simán rá tudja csatlakoztatni a csövet a C-17-es vevő részére. Miután pedig megtörtént a csatlakozás, hosszú perceken át le kell követni a tankergép mozgását, egészen addig, ameddig a C-17-es meg nem kapta a megfelelő mennyiségü üzemanyagot. 

A Nehéz Légiszállító Ezred repülőgép-vezetőinek általános véleménye szerint mindig nagyon izgalmas néhány tíz méterre repülni egy másik hatalmas repülőgéptől. Ugyanakkor Chaprazov főhadnagy szerint a sikeres és biztonságos légi utántöltés kulcsa az, hogy a repülőgép-vezető éber maradjon, de ne legyen túlságosan izgatott. 

„A nyugalmas lelkiállapot, simább repülést eredményez” – tette hozzá. 

Fotó: HAW/illusztráció