13 éve történt...´´Bandi, Zoli! Nyugodjatok békében!´´

Könnyek szöknek a szemekbe és mindenki a közös élményeket idézi fel. Pörögnek az emlékképek, az első közös pillanatok Janicsek Bandival (1965-2008) a Kilián György Repülő-Müszaki Főiskolán. Van, aki lelki szemei előtt látja az első katonai szárnycsapásokat az L-29 Delfinen, majd a repülést a vadászgépen, a MiG-21-esen. Előkerülnek a pillanatok, amikor a mindennapi kiképzés során Bandi repült társaival és az utána kezdődő baráti beszélgetések során töltöttek kellemes órákat a jó barátok. A következő felidézett pillanat már Kanadába kalauzol. Az NFTC program keretében először, mint növendék végzett a pilótaképző iskolában, majd később ugyanitt oktatóként tanította a magyar és külföldi fiatalokat a vadászrepülés szépségére. A legtöbb fiatal magyar pilóta ekkor találkozott Bandival először, aki az NFTC magyar kontingens parancsnoka volt. Oktatta őket, egyengette az útjaikat a kanadai napokon.

A vadászpilóták életében mindig nagy kihívás egy-egy új típus irányításának elsajátítása. A Magyar Légierő egyik favorit repülőgépe a MiG-29 Fulcrum. Felidézzük a pillanatot, amikor Janicsek Bandi repült ki a nagyvassal. A megszokott pilótarituálék szerinti avatás után a vidám hangulatú baráti beszélgetés pillanatai most már felejthetetlen élményekké lettek. Felidéződnek az utolsó közös pillanatok, amikor elindul a két hajózó az indítási zónához, beülnek a gépbe és felszállnak.

Felszállnak a 120-as oldalszámú L-39 típusú repülőgéppel - most már tudjuk - utoljára. A hátsó ülésben Janicsek András alezredes, az elsőben pedig Ignácz Zoltán főhadnagy (1976-2008). Ignácz Zoli, aki egy igazi életvidám fiatalember, rengeteg élménnyel a háta mögött. Legutóbbi találkozásunk során, a Puma Air Rallyn mesélt életéről és most már tudjuk rövid pályafutásáról. Felidézte a főiskolát, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolát, ahol egy balul sikerült diákcsínyt évfolyamhalasztással díjazta az iskola vezetése. Ekkor indult szerencsét próbálni Amerikába. Az asztaltársaság tagjaival élvezettel hallgattuk, hogyan lett a magyar főiskolai hallgatóból autóépítő szakember a tengerentúlon. Mesél az első egyenruhás munkahelyéről, a határőrségről. Elénk vetül, amikor egy-egy szolgálatban határsértőket vagy csempészeket fogtak, és a különleges események, ami egy ilyen szakmánál velejárója a mindennapoknak. Természetesen szó esik a repülésről, ez elengedhetetlen a pilóták között. A legfrissebb élményeket említi, a csehországi repülést a zajos szállítógéppel, az ALCA tanfolyam részleteit és a kanadai repülések tapasztalatait. Beszélgetésünk során ránk esteledik. A csapat is elindul haza, de a mikrobusznak egy helyen biztos meg kell állni. Zoli senkit nem engedett el addig, míg meg nem kóstolja az otthoni, szabolcsi pálinkát. Összekoccannak a poharak és többen talán utoljára mondhatják Ignácz Zoli szemébe, egészségedre!

A két pilóta, Janicsek András alezredes és Ignácz Zoltán főhadnagy, elindulnak az indítási zónába, beülnek a gépbe és felszállnak. A 120-as oldalszámú repülőgép utoljára emelkedik el a kecskeméti betonról. Sajnos ez az utolsó emlékkép, Bandi és Zoli életének emlékképeit tartalmazó album becsukódott. Több képet már nem ragaszthatunk bele. 

Az égre tekintve a felhők között láthatjuk, ahogy még utoljára visszanéznek, intenek és elindulnak az égi felszállópálya felé egy újabb repülésre, egy másik dimenzióban.

Bandi, Zoli! Nyugodjatok békében!