2023. december 2-án, szombaton került sor a Veszprém vármegyei Pápateszér községben Marjay Tamás huszár hadnagy emléktáblájának ünnepélyes avatására születésének 100. évfordulóján.
A rendezvényre a Szűz Mária Neve római katolikus templom előtt téren, az I. és II. világháborús emlékműveknél került sor, ahol az MH Légierő Zenekar Veszprém térzenével fogadta az érkezőket. Az esemény 10 óra 30 perckor vette kezdetét, a díszőrséget az MH 47. Bázisrepülőtér katonái, valamint a Pápai Huszár Egyesület korabeli egyenruhát viselő hagyományőrzői biztosították. Az eső ugyan egész idő alatt esett, de ez sem szegte kedvét a megemlékezni vágyóknak.
A Himnusz közös eléneklése után Polauf Jázmin adta elő a település megindító himnuszát. A jelenlévőket Völfinger Béla, Pápateszér polgármestere köszöntötte, aki beszédében kiemelte, hogy a község mennyire büszke arra, hogy a hős katonatiszt egykor itt élt. Bejelentette, hogy Marjay Tamás huszár hadnagy életműve és katonai pályája a közelmúltban felvételt nyert a Pápateszéri Települési Értéktárba.
A narrátor ezután Maruzs Roland alezredest, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettesét kérte fel ünnepi beszédének megtartására. Alezredes úr részletesen ismertette Marjay Tamás életútját és katonai pályáját. A hős huszártiszt 1945-ben a Vértesben dúló ádáz harcok során kitűnt bátorságával. Egy csatában két napon át élelem és víz nélkül tartott ki szakaszával. Később bekerítették őket és a köréjük vont gyűrűből való kitörés során súlyos lőtt sebet szerzett, amely szilánkosra törte combcsontját. Járni képtelen volt, ezért a dermesztő hidegben és hóban kúszva próbálta meg elérni a saját vonalakat. Már önkívületi állapotban volt, amikor napokkal később egy magyar járőr rátalált. Életét sikerült megmenteni, de sajnos amputálni kellett mindkét lábát térd alatt és minden ujjának legutolsó ujjpercét. Ilyen körülmények között kellett új életet kezdeni Marjay Tamásnak, aki ekkor került Pápateszérre idős szüleihez. Itt ismerkedett meg leendő feleségével is, akivel később boldog házasságban éltek. A község temetőjében nyugszik szerettei körében, védett sírhelye a nemzeti sírkert része.
Állhatatos bátorságáért a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták részére, amelyet azonban a háború befejezése miatt már nem vehetett át. A kitüntetés rangját mutatja, hogy a második világháborúban mindössze 22 magyar és 1 német katonatisztnek ítélték oda.
A család képviseletében Lehner Judit szólt az egybegyűltekhez. Szavai nyomán jobban megismerhettük a hős mellett a magánembert is, aki dacolt az őt ért méltánytalanságokkal és leküzdött minden akadályt, amelyet testi fogyatékossága okozott. Élete végéig tevékeny ember maradt; szerető férj és apa volt. Judit asszony kiemelte, hogy mennyire fontos a hősök emlékének megőrzése és továbbadása az utókor számára.
Az emléktábla-állítás kezdeményezője, Huszár András zárta a felszólalók sorát. Köszönetet mondott Pápateszér polgármesterének, amiért az első pillanattól kezdve segítette az emléktábla ügyét, valamint Maruzs Roland alezredesnek is, amiért előmozdította, hogy az eseményt méltó katonai külsőségek tegyék igazán emlékezetessé. Végül, de nem utolsósorban azokat az önzetlen, nagylelkű és a magyar katonahősöket tisztelő embereket méltatta, akik csatlakoztak az általa szervezett közadakozáshoz. Az emléktábla az ő segítségükkel, összefogásuknak köszönhetően valósulhatott meg.
Az utolsó beszédet követően az esemény felszólalói közösen leplezték le a Marjay Tamás huszár hadnagy emléktábláját.
Ezt követően került sor az ünnepélyes koszorúzásra, amelyben az MH 47. Bázisrepülőtér katonái működtek közre.
Az eseményt a Szózat dallamai zárták.
Az ünnepélyes avatást követő fogadás után páran még kilátogattunk a pápateszéri temetőbe és koszorút helyeztünk el Marjay Tamás és családja síremlékén. Ekkor már ónos esőt fújt az arcunkba a szél, de a lelkünk mégis örült. Azzal a boldog tudattal térhettünk haza, hogy méltó módon emlékeztünk meg egy bátor katonatisztről és kivételes emberről. Hitünk szerint Tomi bácsi fentről látott bennünket…
„A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer.” William Shakespeare
„Erős, hatalmas marad az a nemzet, amelyik a múlt nagy eseményeit, katonai erényeit, embereit megörökíti, kegyelettel ápolja és ezen emlékeken nevelődik.” Kratochvil Károly altábornagy
Dicsőség a hősöknek!
Tisztelettel,
Huszár András
További fotók a honvedelem.hu oldalán!
A Honvéd high-tech magazin új epizódjában közelebbről is megismerkedhetünk a Magyar Légierő első KC-390-es szállító repülőgépével, mely 2024. szeptember 5-én érkezett meg végleges állomáshelyére, az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandárhoz.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.